Mi értelme van a pesti és vidéki ellentétnek? Ti mit gondoltok a másik táborról? - WARNING - hosszú szöveg

Én inkább elmesélném a saját sztorimat, és közben kifejtem a véleményem :)

Vidéken, azaz megyeszékhelyen születtem, itt is nőttem fel; nagyszüleim földművelők voltak, öregkorukra már beköltöztek a városba, de persze a kert, a föld iránti kötődésüket nem tudják és nem is akarják soha elfelejteni. Szüleim már városiak, illetve mi is azok vagyunk öcsémmel, de rajtuk is eléggé érződik az a falusi mentalitás, ami a nagyszüleimen is, és amire a budapestiek, sőt én is azt mondom, hogy „nagyon vidéki”. Én 3 éves koromban beleszerettem Budapestbe, akkor kijelentettem, hogy én itt fogok lakni (így is lett), otthonosan mozogtam itt mindig, imádtam a nyüzsgést, az emberforgatagot, hogy itt mindig mindenre van lehetőség akár azonnal, nem kell menetrendet nézni, ha menni akarok valahová, csak elindulok, és a 3 útvonal közül majd amelyik tömegközlekedési eszköz hamarabb jön, arra megyek.

Mindig is kertes házban laktunk a város szélén, és én mindig is utáltam, gyűlöltem, mert állandóan ki kellett vennem a részem a kerti munkából. Persze anyámék hamar rájöttek, hogy több kárt csinálok, mint hasznot, meg hogy „annyira nem áll jól a kezemben a munka”, ezért is rengetegszer megkaptam tőlük, ahogy nagyanyámékkal beszélték, hogy semmire nem jó ez a gyerek, hiába fiú, meg hogy nagyon kíváncsiak, hogy mi lesz belőlem, mert egy szöget nem tudok beütni a falba. És szerintem emiatt van bennem egyfajta utálat a vidék iránt, pontosabban az általános, vidéki/falusi gondolkodásmód iránt – nem bírom elviselni. Mert szerintük, és rengeteg más falusi ember szerint a munka az, amit az ember a két kezével csinál, és annak valamilyen azonnal látható eredménye van. (mezőgazdasági, építőipari munka, esetleg szolgáltatási szektorban végzett egyszerűbb munkák mint pl. „bótos”) Nagyszüleim mai napig nem értik, hogy én egyáltalán minek járok egyetemre, mit csinálok én abban a nagy, büdös, retkes Budapesten a sok hülye úri níp közt, akik azt se tudják, mi az az igazi munka! Csak viszem el a sok pízt semmi haszon fejibe...

Mindig mondogatják mostanában, hogy majd véget ér az egyetem, nem lesz rám ilyen jó világ, menni kell dolgozni. De nem értik, hogy én például kutató akarok lenni, és nem akarok elszakadni az egyetemtől, nem akarom azt csinálni, amit ők, hogy egy életen át sopánkodni, hogy mennyit kell dolgozni kevés pénzért, meg sz*r a meló... Hiába mondom ezt így, ahogy van, nem értik, hogy én azt a munkát akarom csinálni, amit én szeretek, és így életem végéig nem is kell dolgoznom. Csak legyintenek, hogy ilyen munka márpedig nincs, vagy ez csak ilyen sumákolás, nem tisztességes.

(Persze vannak kivételek, vidéki városokban is élnek értelmiségi emberek, de sajnos szerintem objektíven tekintve ritka. Én ilyen környezetben nőttem fel, van, aki vidéki, mégis nagyvárosi gondolkodást örökölt a szüleitől, de mondom – 100-ból talán egy-két ilyen van Budapesten kívül.)

Na meg a másik, az az állandó, mindenkire odafigyelés, ami átcsap egy ilyen kotnyeleskedésbe, mindenki mindenkiről mindent tud, Pista bá fingik egyet a kocsma előtt, a falu másik végén már azt beszéli Marika meg Katika, hogy Pista összefosta magát, annyira részegre itta magát a kocsmában. Meg az én családomon is nagyon-nagyon látszik, hogy állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy „jaj, mit fognak szólni”. Mit mond a szomszéd, mit mond a barátnő, a munkatárs, ha ez kiderül, vagy az. Vagy ezt így ne csináljuk, mert bolondnak néznek, meg hogy néz ez ki. Budapesten ezzel szemben a kutyát se érdekli, hogy a másik mit csinál – Hála Istennek. Akár pizsamában is lemehetek a boltba (le is szoktam :D), senkit nem érdekel, mert mindenki magával van elfoglalva. Ha otthon csináltam volna, még anyám jól le is basz, hogy mit fognak gondolni, szégyent hozok a családra, mert azt hiszik, megbolondultam.

Persze Budapesten is megvan ennek a hátulütője, hogy ha összeesel az utcán, mert valami bajod van, csak a sokadik ember fog megállni segíteni, az is valószínűleg az fogja hinni, hogy drogos vagy részeg vagy. Csöveseken meg át kell taposni egyszerűen, én otthon, vidéken is átnéztem rajtuk, itt, Pesten meg főleg, mert nem a receptre meg az éhező gyerekének kell a pénz, hanem cigire meg kisvodkára.

Hát „röviden” ezért nem kedvelem a vidéki életet, és soha nem akarok visszatérni oda. De egyébként ettől függetlenül, ha találkozom egy vidékivel, nem húzom rá azonnal ezeket az előítéleteket. Meg attól, mert én ilyen körülmények között éltem, még mások élhettek jobb körülmények között, bár az esetek többségében, akár picit, akár nagyon, de átérződik ez a vidékiesség...

Na meg nekem egyszerűen ilyen a jellemem, imádom a nagyvárosi zsivajt, azt a kötetlen életmódot, hogy ha akarom, egész éjjel fent vagyok, és nappal alszom, vagy ha hajnali kettőkor jut eszembe, hogy nem vettem kenyeret, az éjjel-nappaliban kapok frisset akár. És utálom, ha nem történik semmi, csend van. A friss levegő meg egy kamu, ugyanis én akárhol járok otthon, mindenhol vagy pöcegödör szag árad a csatornákból, vagy füstszag van, mert vegyes tüzelésűvel fűtenek már egy csomó helyen, vagy büdös állatszag jön onnan, ahol állatokat tartanak. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a természet úgy, ahogy van büdös... :D Szóval én fővárosba való vagyok, ez születésemkor eldőlt.

Jelenleg nem is tudom, minek mondjam magam, mert lélekben tökéletesen beilleszkedtem a budapestiek közé, szinte betegesen rajongok Budapestért, viszont mégis vidéki születésű vagyok. Tájszólásom sincsen, sőt, igyekszem felvenni a jellegzetes budapesti szavakat, hogy minél jobban beilleszkedjek.

Egyébként ez a Budapest kontra vidék olyasmi lehet, mint a tyúk meg a tojás. Sok pesti lenézi a vidékit, sok vidéki lenézi a pestit, nincs eleje, nincs vége, nem lehet tudni ki kezdte, és szerintem nem fogják befejezni soha. Én nem nézem le a vidéket, csak igyekszem magam távol tartani tőle, mert én egyszerűen nem illek bele abba a „világba”.

21F

==========

Mellesleg... nem lehet, hogy a srác csak úgy el akarta magyarázni, hogy hogy működik a lift? :D Mert nagyon sokan marhára nem tudják, hogy melyik gombot kell megnyomni, én ezzel már milliószor találkoztam. XD

Megnyomja a felfelé gombot, amikor lefelé kéne mennünk. Kérdezem, hogy most miért azt nyomta meg, mire a válasz, hogy hát mert a liftnek felfelé kell jönnie... De ezért nem is lehet hibáztatni, mert amúgy ezt senki nem tanította meg senkinek, nincs leírva sehol, és senki sem mondja el, hogy a liften melyik gombot kell megnyomni, mert mindenki evidensnek veszi :D Nekem is csak azért mondta el valaki még gyerekkoromban, mert rákérdeztem, hogy msot azt kell-e megnyomni, amerre akarok menni. :D

Így visszaolvasva kicsit félreérthetők a szöveg egyes részei, amit írtam :D

#1: Szüleim nem buták, normális intelligenciahányadossal és alapműveltséggel rendelkeznek; épp ez a szomorú, hogy ennyire képes egyébként nem hülye emberek gondolkodását befolyásolni az, hogy a környezetében mindenki így gondolkodik.

#2: „Meg attól, mert én ilyen körülmények között éltem”

Az anyagi körülmények jók voltak mindig is, mindenre volt elég pénzünk, most is szüleim támogatják az egyetemi tanulmányaim, de hát ugye... mondhatjuk, hogy nincs az a pénz, amiért kiköltöznék Budapestről (max. egy még nagyobb városba külföldön)

Oooh, hát az utcán, közterületen ivásról én is tudnék rengeteget mesélni. :D Ez is olyasmi, hogy ki melyikhez érzi igazán közel magát :)

Nincs olyan szeglete a Duna-partnak, ahol én már ne ittam volna, a margitszigeti piálásokról meg még tudnék írni egy ekkora nagyesszét, mint az előbb :D (na meg, ezt szigorúan zárójelben jegyzem meg, szinte nem is lehetsz „budapesti fiatal suhanc”, amíg nem hánytál be legalább egy villamosmegállóba :D)

Hát meg ugye a kocsmáról kocsmára járás a élménye a VII. kerületben számomra egyszerűen utánozhatatlan az otthoni kisvárosban :)

Én is vidéken éltem, ráadásul Kárpátalján! Amikor az akkori osztálytársaimnak bemutatkoztam, az első kérdésük az volt, hogy ismerem-e a liftet és az okostelefont. Hát, igen. Én is kisebb röhögőgörcsöt kaptam:-)

Ja, és ez még semmi! Olyan is volt, aki megkérdezte, hogy tényleg lilák-e a tehenek...

17/L

Értelme:lehet miről beszélni.

Amugy egy megyei jogu város annyira nem vidék.

De ha egybolyan jön Bp-re aki világ életében egy kis faluban lakott akkor nagyon világmegváltó dolgokat fedezfel.van vidéki nyaralónk és egyszer elhívtuk Bp-re (viszonizni a viszonozhatatlanat) nos akinek óránként jár a busz az a 3percenként járó 7es busztól leseggel.

Soha nem használt mozgólépcsőt. A változó sebességü a 4es metrósat űrtechnológiaként éltemeg.

A lift elmagyarázása azért mindenképp eltulzott reakció,de legalább jól szórakoztál. Nos a vidéki élet sok szempontból egyszerűbb (nek tünik) és van aki ezt szószerint veszi.

18vagyok.

A szomszédnőt hívtukmeg Bp-re.

"Vidéken nem azért segítünk az embernek, mert ismerjük. Nagyobb városokban - neked kisváros - is segítünk azon, akin kell. Itt több okból kifolyólag közvetlenebbek az emberek, így ha valaki segítőkész akkor az azonnal odarohan - persze, nagyon kicsi településeken tényleg fennáll az ismerősöd által említett effektus."

naja de azért falun akár kicsi akár nagy az ember ismeri a szoszédait.Én olyan házban lakok ahol 54lakás van,lakásonként mondjuk 2ember mert sok az öreg,özvegy. Talán ha 10el találkoztam.