Ha vissza nem is tudunk utazni, de ezzel a módszerrel legalább láthatnánk a múltat?

Elsőre csak fényképezd le a Holdról Józsi bácsit (egyelőre ez sem megy), és máris láthatod az 1 másodperces múltját.

Az ötleted kivihetetlen, mert nem tudsz annyira távolodni.

Van viszont egy másik ötlet, ami talán működhet:

a világban a fény görbül.

Egy - jó hosszú - idő múlva vissza fog jönni hozzád.

Sajnos sokfelől és közben nagyon is torzul.

Tehát ez arra nem jó, hogy saját magad lásd.

De arra igen, hogy rengeteg információt szerezz arról, ami közben történt a fénnyel.

Pl. az ősrobbanást lehet így kutatni.

Vannak fogalmi zavarok, hiányosságok ahogy olvasom.

Téridő görbület mondanak egyszerűen ha nem akarnak több oldal precíz levezetést helyette. A téridő geometriája azt jelenti, hogy minden anyagfajta, az univerzum összes objektuma az adott geometria által megengedett lehetséges pályákon haladhat. Nincsenek kifeszített euklideszi egyenesek melyekhez képest görbül a tér(idő). Bolyai óta tudjuk, hogy nem csak egyfajta geometria van, mint amit intuitíven érez az ember hogy az euklideszi az a geometria és ennyi nincs másik. Végül is egyenesnek hívhatom ha úgy definiálom az egyenes (szakaszt), hogy két pont közötti legrövidebb út. Precízebben geodetikus vonalnak kell mondani. (Az euklideszi geometria geodetikus vonala az egyenes.) Szóval nem tudsz rövidebb úton haladni, nem tudod levágni az utat, az a lehetséges legrövidebb út.

Az általános relativitáselmélet az úgymond nagyon általános, többfajta lehetséges világegyetem leírására alkalmas melyek közül egy a miénk, a különböző paraméterektől függ ilyen pl. hogy mekkora a fénysebesség.

"Ugyebár maga az univerzum sem véges, ugyanis görbül."

Még ez következtetés sem helyes. Az más kérdés, hogy a birtokunkban lévő csomó mérési adat a táguló világegyetem felírt lehetséges forgatókönyveiből összevetve a rel. elm.-el, kozmológiával stb. pont azt kapjuk hogy végtelen a világegyetem. Na de ne keverjük össze a két fogalmat, hogy határtalan meg végtelen, bár gyakran szinonímiaként használjuk a két szót. A végtelen az határtalan is egyben, de ami határtalan az nem biztos hogy végtelen is. (Ez arra emlékeztet, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár, mert vannak olyan rovarok is melyek nem bogarak.)

A határtalan azt jelenti hogy nincs határa, de ettől lehet véges. Szemléltetésképpen a régi hajósok attól féltek hogy a lapos földön elérnek a világ végére és lefolynak a semmibe. Tudjuk hogy bármeddig hajózunk, gyaloglunk a földön nem lesz olyan hogy elértük a határát. Ugyanakkor véges mert csak véges sok fa ültethető, véges sok hajó rakható egymás mellé az óceánokon, nem fér el tetszőlegesen sok. Az univerzumra nézve lehetne úgy határtalan hogy bármerre mész, tegyük fel nincs akadály melyen nem tudsz áthatolni, nem érsz el sose a végére, de mégis véges akár mint a földes hasonlatnál a hajósok esetében.

"a világban a fény görbül.

Egy - jó hosszú - idő múlva vissza fog jönni hozzád."

Elég pongyola megfogalmazás hogy a világban a fény görbül. Meg ez hogy vissza fog jönni a fény, ez határtalan zárt (véges) modellbe igaz, de ez is csak akkor ha nem haladja meg a téridő tágulása (vagy nincs is tágulás, vagy negatív a tágulás azaz zsugorodás van). Az ismert kozmológiai adatok, egyáltalán nem erre engednek következtetni, hogy ilyen lenne a világ.

A féregjáratra még reflektálva : Az meg a rel.elm. plusz még egyéni elképzelés melyet ugyan megenged a rel.elm, de nem mond erről semmit hogy úgy van e, hogy olyan a "téridő szövete", hogy vannak benne ilyen "kiskapuk" melyeken keresztül lerövidíthető az út. Ugyanakkor meg semmi erre utalót nem találtunk mely alátámasztaná, hogy van ilyen.

A fizikális, C-nél gyorsabb A-ből B-be jutás részt hagyjuk is, maradjunk az optikai résznél.

A Föld optikai szempontból is gömbsugárzó, a visszavert fényt mindenfelé szórja.

Ha elmész több millió fényévnyi távolságba, borzalmasan kevés foton marad, ami innen indulva ott köt ki. Szóval már fotonhiány miatt is meg van lőve a kívánt optikai felbontásod.

Arra még jó, hogy azt a pár fotont elemzés alá vond, a spektroszkópiához elég, tehát azt meg tudod mondani, milyen anyagról indult a visszavert fény, de ennyi.

Optikailag valahol szerintem ott lehet a határ, hogy pár ezer fényévre lévő bolygó képét olyan szinten reprodukáljuk majd, hogy esetleg egy 30X30 pixeles képhez jó legyen, kábé helyes színekkel.

"5 fényév távolságra elutazol a Földről, akkor tulajdonképpen az 5 éves múltat látod, ha valami ultra szuper mega giga távcsővel egészen ráközelítesz a Földre. Azt látnád, hogy Józsi bácsi mit csinált 5 évvel ezelőtt, nem pedig azt, hogy mit csinál most"

Ez a "most" is meg, hogy te majd nem a téridő görbülete mentén haladnál, lecsapnád az utat, hétköznapi értelemben hétköznapi esetekre megállja a helyét. Korábban itt írtam róla hogy ez nem olyan görbület mint amit elképzelsz. Nem mentem bele a részeltekbe, de az nem olyan egyszerű egyébként hogy tegyük fel ott a féregjárat lecsapod az utat azt jól van. Azt nem vetted figyelembe, hogy ilyen szinten nem kezelhető külön a tér és az idő, hanem csakis egyszerre a kettő ezért nevezik téridőnek. Szörnyű bonyodalmakat okozhatnának ilyen féreglyukak (időutazási anomáliákat), sokkal jobb azt feltételezni hogy ilyen nincs. A másik ez a "most", ezt is a 10 éves korodig összegyűjtött tapasztalatokból értelmezett értelemben érted. Ez összhangban is van a hétköznapi fizikával. A relativitáselméletben nincs abszolút egyidejűség. Mi az hogy itt ez most meg meg ott távol most mi van, attól függ honnan nézve, más és más megfigyelő világvonala szerint más és más lehet. Többek között azért jönnek ki ilyen furcsaságok mint pl az ikerparadoxon vagy a gonosz bakter paradoxona.

A többi része optikai kérdés bár Wadmalac nem tudom honnan vette hogy 30x30 pixeles kép.

A legideálisabb esetben is innen a Földről visszaverődő fotonok gömbszimmetrikusan terjedve mennek szét az űrbe. Terjednek minden fele. Ami azt jelenti, hogy a távolság négyzetével arányos területen terül szét ugyanaz a fénymennyiség. Elég egy reflektorra gondolni hogy közel rakod egy A/4-es papírhoz. Majd kivakít a papír ha ránézel, ahogy egyre távolabb kerül a papír a reflektortól egyre kevésbé lesz fényes a papír. Ahhoz hogy a papír teljes felületét ugyanakkora fény érje mint eredetileg egyre nagyobb papírra van szükség minél messzebbre rakod. Persze a valóságba nem lesz vesztesség mentes mert a közeg elnyel belőle, különösen akkor ha köd van. Mit gondolsz miért van olyan nagy sok méteres lencséje a csillagászati teleszkópoknak?

Szóval ehhez sok fényév méretűnek kellene lennie annak a szuper távcsövednek hogy visszakapd a képet. Nem beszéltem az út közbe lévő por és gázfelhőkről melyek elnyelnek belőle, meg csomó zajról mert minden felől jönnek fényhullámok mintegy elmosva azt a képet melyet befogni kívánsz. Egyszerűbb és célszerűbb lézerágyúkkal digitálisan kódolva átküldeni kamera képet ilyen távolságra, plusz még hangot is meg egyéb adatokat is tartalmazhat a kódolás.

"A többi része optikai kérdés bár Wadmalac nem tudom honnan vette hogy 30x30 pixeles kép."

Sima hasra ütés. Mondjuk egy 30X30 pixeles kép.

Ami tuti, hogy soha még csak hasonló sem lehet, mint a Föld a holdról szabad szemmel nézve.

Túl sok az optikai veszteség és torzulás.

Megfigyelési eszköztől és megfigyelési időtől is függ.

Mert pillanatfotót ugyebár a galaxisunk fekete lyukjáról sem tudtunk lőni. Az a kép is hosszú megfigyelés, adatgyűjtés feldolgozásának eredménye.

"Szóval ehhez sok fényév méretűnek kellene lennie annak a szuper távcsövednek hogy visszakapd a képet."

Ja igen:

"Ami tuti, hogy soha még csak hasonló sem lehet, mint a Föld a holdról szabad szemmel nézve."

Félreérthetően fogalmaztam, ideális esetre értettem ezt, ami a valóságban nincs sose, mivel vannak vesztességek (az érkező fény egy részét elnyelik kezdve maga a földi légkörtől, ezen kívül az űrben lévő gáz, porfelhők stb), meg csomó zaj is van (más csillagok fénye, más bolygókról visszaverődő fény stb) Nagy távolságoknál igen jelentős a doppler effektus, de ekkor ha ezen fáj a fejünk hogy tudjuk visszakapni a képet kisebb gondunk nagyobb annál.