A tudomány általában végső soron nem más, mint egoizmus?

Vannak bajok. A tudománynak _nincsen_ olyan axiómája, hogy az emberi faj a világegyetem működésének minden részletét meg tudja ismerni/érteni. Amit te csinálsz, azt úgy nevezik, hogy szalmabáb-érvelés. Kitalálsz valamit, amit soha senki nem mondott, majd az ellen érvelsz és így persze könnyedén győzelmez aratsz - egy szalmabáb felett.

Olyasmit mond a tudomány, hogy ami hatással van a világegyetemre, az valamilyen módon megfigyelhető. Ami megfigyelhető, az leírható és modellezhető. Az viszont nem biztos, hogy mi képesek leszünk rá valaha is. Gyengébbek kedvéért: mondhatjuk azt, hogy ez a gránit asztal elmozdítható a talapzatáról, de ezzel nem feltétlen azt mondjuk, hogy mi fel tudjuk emelni és odébb tudjuk vinni, ez csak azt jelenti hogy fizikailag nincsen hozzákapcsolva. Ennyi. Itt ugyanez történik.

Nincs ilyen axióma. Legalább írd le, hogy honnan idézed, mert az egyetlen amit találtam hasonlót a neten, az valami vallásos ízé volt, és nem tudományos írás.

Az univerzum törvényeit, pedig "nem ismerjük", azok megfigyeléseken alapuló közelítő matematikai modellekkel való leírásával foglalkozik a tudomány. Amíg ezeknek a modelleknek nem mond ellent semmi, addig helyesnek feltételezzük őket.

Egyáltalán nem evidens, hogy minden érzékelhető, gravitációs hullámokat érzékelése is csak mostanában vált lehetségessé, de általánosságban azért igaz az, hogy ha valami hat az univerzumra, akkor azt valamilyen úton-módon érzékelni is lehet, legfeljebb a technika szab határt ennek.

Ha már ilyen ostobán az “egocentrikus” fogalmat keverjük az egoizmussal, akkor én is így használom. Tehát nem az inkább egoizmus, hogy itt a Világegyetem egy apró kis pontjában létező “majomkorcsosulást” tekintjük az egész isteni “teremtés” céljának?

A tudományos gondolkodás egyébként - ahogy az előző válaszolók kifejtették - valóban nem úgy van, mint ahogy a kérdező sugalmazta.

Hanem úgy, hogy az Univerzumot önálló létezőnek tekintve olyan dolgoknak az értelmező modelljét próbálja megalkotni, melyek az Univerzumban jelt adnak magukról. A transzcendens dolgok nem ilyenek, így a tudomány nem vesz róluk tudomást. Illetve dehogynem. Mivel a transzcendens dolgokban való hit széles körben elterjedt, a pszichológia, a szociológia nyilván érdeklődéssel fordul ezen jelenség felé. De nem azt a kérdést teszik fel, hogy igazuk van-e azoknak, akik hisznek ilyesmikben, hanem azt, hogy vajon mi az oka ennek, milyen egyéb pszichés, vagy egyéb karakterekkel hozható összefüggésbe a hitük. És persze tudományos vizsgálódás tárgyai lehetnek azok is, akik nem hisznek ezekben, hogy őnekik vannak-e közös jellegzetességeik.

Szerintem a kérdező már másodszor próbál egy ekkora eget verő butaságot elsütni.

Megtudhatnánk, hogy miért csinálod ezt, kérdező?

Az alap axiómák rendben is vannak...

de egyrészt ezeket a felépítmény működése bizonyítja, másrészt pedig a tudomány soha nem mondta azt, hogy mindent tudni fogunk. Azt se mondta, hogy mindent érzékelni fogunk.

Azt mondta, hogy 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐥𝐞𝐠 nem látunk semmiféle korlátot, ami elvileg 𝐢𝐬 a megismerés útjában állna.

Gyakorlati korlátok azok vannak, bőven.