Szexuálpszichológiában mennyire “homofób” a tananyag?

Elkezdi nem akart reagálni a félkarú példámra, mert morbid... Na itt akkor be is ismerhetnéd magadnak, hogy képmutató vagy. Mert az morbid, ha fél karja van, de az nem, ha a saját neméhez vonzódik.

Úgy csinálsz, mintha egy aszexuális nem lenne kevesebb egy egészséges embertől. De kevesebb, egész pontosan a nemi vággyal, ez pedig ugye faj fennmaradása szempontjából káros. Ugyan úgy, mintha valakinek csak egy karja van...

#71, Igen ez azért jó példa, mert itt látszik, hogy teljesen más dimenzióban gondolkozunk.

Mi neurobiológiai és orvostudományi szempontból közelítünk. Itt pedig egyértelműen analóg a félkarú példád az aszexualitással. Mint írtam ez a hiány előbb-utóbb detektálható lesz képalkotással. (Már most is akár, csak nem túl népszerű kutatási téma).

...

73%-os pedig spirituális lelki úton közelít, ami nem tudományos. Ott az ember érzései nem materiálisak, nem szinaptikus kapcsolatokon és neurális hálózatokon alapul. Így nem is beszélhetünk hiányról vagy zavarról. Bár még ezen a síkon is támadható a dolog... de ha nem materiális, így magyarázható.

Emiatt a vita feloldhatatlan, bármennyit is beszélünk róla.

Az elhíresült 1973-as döntéshez egy nem lényegtelen információ,amit ma már "érdekes módon" kihagynak a beszámolókból:

[link]

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság a szavazás után deklarálta:

„A modern kezelési módszerek lehetővé teszik, hogy a homoszexuálisoknak az a jelentős része, akik szeretnék megváltozatni szexuális orientációjukat, megtehetik ezt.”

„…Ez a változás [hogy kikerül a homoszexualitás a betegségek közül] semmiképpen sem zavarhatja, és nem hozhatja kínos helyzetbe azokat a pszichiátereket és pszichoanalitikusokat, akik magukat azoknak a homoszexuálisoknak a megértésére és kezelésére szentelték, akik elégedetlenek voltak a sorsukkal. Ők és mások a mi területünkön továbbra is megpróbálják segíteni a homoszexuálisokat, akik szenvednek attól, amit most szexuális irányultsági zavarnak nevezünk, segítve a pácienst abban, hogy elfogadja vagy együtt éljen a jelenlegi szexuális irányultságával, vagy ha akarja, segít neki megváltoztatni azt.”

Ha nem ideológiai okokból,akkor mégis miért hallgatják el ezt az enyhén szólva nem elhanyagolandó nyilatkozatot a legtöbb erről szóló írásban?

"Mert az morbid"

Erre még reagálok, mert megint valótlant állítasz (a morbidot ráadásul te képzeled vagy hazudod hozzá). A példád az undorító és nem az, hogy valakinek fél karja van.

Azért reagáltam rá, mert külön kérted. De rendben, a további hozzászólásaidat úgy veszem, mintha nem is léteznének , ott sem lennének. Nem reagálok ezután egyik hozzászólásodra (baromságokra amúgy sincs értelme) sem.

Orvostudományban nincs undorító dolog.

A félkarú ember ugyan olyan szinten kezelendő, mint akinek az agyában nem működik egy áramkör.

Érzelmektől függetlenül. Ha valakit ez bánt, akkor ne olvassa a tudomány rovatot.

Azok közül, amiket összehordasz semmi sem tudományos.

Az egyetlen bántó dolog az ostobaságod.

Pedig tisztán látszik, hogy a spirituális, lelki megközelítésed miatt nem tudod tudományosan szemlélni a kérdést.

Vagy erősen kétséges, hogy tisztában vagy a tudományos módszertannal. Mert hogy a pszichológia empirikus ága baromira nem egzakt tudományos módszertan, hanem egy szubjektív valami, ami jóval közelebb áll az áltudományokhoz.