Hogyan írnak tankönyvet?

Amúgy a tankönybiznisz egy hatalmas maffia kb.

Meg lehet nézni a mai magyar tankönyvek botrányos minőségét, és a számtalan hibát, tévedést ami a franc se tudja hogy megy át a lektorokon és a szerző honnan vette azt az infót.

Sok diplomamunka, ahol rendes idézettség van, sokkal összeszedettebb és átláthatóbb, tény szinten ellenőrizhető.

Úgy látszik akkor a tankönyv nem egy tudományos mű, csak egy ellenőrizhetetlen valami.

...

Amúgy láttam már jó tankönyvet, bár jó kérdés hogy az minek számít. Pl Kandel, Principles of neuroscience. Na ott rendesen végig fel vannak tüntetve a források a fejezetek végén.

...

Bár a kérdés szempontjából jogilag akkor mindegy, mert nincs a tankönyveknél ilyen megkötés. Tudományosan meg az alapok sincsenek betartva.

"Továbbra is adott a kérdésem; miszerint ha írok egy könyvet érettségizőknek, több forrást felhasználva, mintegy "összefoglaló művet", akkor az jogilag lehetséges-e vagy sem?"

Szerintem benne volt a válasz az eddigiekben. Amik ilyen esetben számítanak:

1. A szó szerinti idézés mennyisége megfele-e a jogban meghatározott elfogadható mennyiségnek? Ezt a jog szabályozza. Nyilván érthető idézni valakit és arról folytatni további tudományos értekezést, amitől még egy saját szerzői munkáról van szó. Valamint képtelenség lenne, ha idézni sem lehetne más szerzőktől a további értekezés miatt, tehát egyéb kutatók állításai így konkrétan megvizsgálhatóak más kutatók által, így ennek lényege nem az idézett mennyiséggel való kereskedés, hanem annak tovább gondolása, és ez a tudomány egyik alapvető igénye és bevett módszere. Nem is lenne jó, ha nem lehetne idézni valakitől és azt tudományosan tovább fejtegetni.

2. Megint más a felhasznált forrás, amit szintén használnak a kutatók. A források felhasználása az nem a szó szerinti átvétel, tehát nem idézés, hanem a szerző a saját szavaival közli átfogalmazva más kutatók eredményeit, hogy pl. XY kutató szerint ... valami hogyan van ... De nem idéz, hanem elmondja valakinek a tudományos álláspontját a saját szavaival. Így a tudomány tovább tudja kutatni és vinni egy-egy téma pontosítását, ez is tudományos érdek. De a forrás nem jelent szó szerinti átvételt. Egyébként tankönyvben is meg kellene jelölni a forrást és a szerzőjét. Kellene. De nem is csak jogi okokból, hanem a tudomány így korrekt, akkor lehet utánanézni az adott közlésnek pontosabban.

3. Megint más a tankönyv, de az hivatalosan kell legyen tankönyvnek nyilvánítva. Vagyis egy szakkönyv még önmagában nem tankönyv a jog értelmében. Viszont lehet szakkönyv. Más a tankönyv és más a szakkönyv. Szakkönyv az ami tudományos igényességgel tárgyal valamit egy kutatótól.

4. Az is számít, hogy származik-e belőle anyagi haszon, vagy nonprofit mű.

Egy dolgot fontos viszont tisztázni, hogy ha a saját szavainkkal sem lehet beszélni a kutatók tudományos munkáiról, álláspontjáról, akkor nincs tudományos fejlődés sem, mert nem lehet véleményt formálni más kutatók álláspontjáról, nem lehet azt továbbgondolni és fejleszteni a kutatás eredményét.

Visszatérve a kérdésre: "Továbbra is adott a kérdésem; miszerint ha írok egy könyvet érettségizőknek, több forrást felhasználva, mintegy "összefoglaló művet", akkor az jogilag lehetséges-e vagy sem?"

A fent említett kritériumok mindegyike számít ennek jogi megítélésben. De könyvet bárki írhat, bármilyen témában, ha talál hozzá kiadót, vagy magán finanszírozásban adja ki a saját költségén, akkor hát írhat. Miért is ne írhatna? A kérdés az, hogy mennyi idézet van benne, hogy a szó szerinti idézés mennyisége meghaladja-e a jogban elfogadott szabad felhasználás mennyiségét idézetként. Tehát van egy idézhető mennyiség. Más viszont ha a saját szavaival fogalmazza meg, hogy a tudomány szerint ez és ez így és így van, vagy adott szerző szerint így és így van, de ... levéltári adat arra enged következtetni, hogy ... Akkor az egy önálló mű.

Ilyen módon akár érettségizőknek is írhat valaki könyvet, de csak akkor nevezik a jog szerint is tankönyvnek, ha az fel lett véve a hivatalos tankönyvi listára. Tehát a jogban más a tankönyv, mint a hétköznapi szóhasználatban. Hétköznapi értelmében tankönyv lehet szinte bármi, még Ilonka szakácskönyve is, ha abból valaki valamit tanul, de jogi értelmezésben az nem tankönyv, mert nincs felvéve a hivatalos tankönyvi listára.

"az Etele hogy csinálhatja ezt legálisan? Az ő könyve nem hivatalos tankönyv, csak kidolgozta az érettségi követelményrendszert több forrásból és ezt árusítja."

Mint magad is mondtad! Az nem hivatalos tankönyv, de a témája ugyanarról szól, mint valamely hivatalos tananyag. Ilyet bárki írhat, mert miért ne? Ha az lenne bele, vagy ráírva, hogy az tankönyvnek minősül, az sértene jogszabályt, de ha a témája ugyanaz, az teljesen rendben is van. Bárki bármiről írhat könyvet, nyilván a normális tartalomra értve és nem mondjuk a jog szerint is tiltott témában. Nyilván nem írhat kiadott könyvet senki a kábítószerek előállításáról. Egyébként miért nem írhatna valaki a hivatalos tankönyvekben témájáról? Te is írhatsz a világháborúkról könyvet. Más is.

Ha jogi részét akarod olvasni:

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 1

A szabad felhasználás esetei

34. § (1) A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.

(2)55 Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.

(3)56 A (2) bekezdésben említett átvevő mű nem üzletszerű többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerző engedélye, ha az ilyen átvevő művet az irányadó jogszabályoknak megfelelően tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik.

(4)57 A mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges.

35. § (1)58 Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)–d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető.