Ha valakinek atultetnenk az agyat más emberbe ki ébredne fel?

A hormonális hatások nagyszerűen kiegyenlítődnének. A rendszer alkalmazkodik mint egy finommechanikai mérleg.

Például az agyalapi mirigy termeli a TRHt amitől függ a TSH a pajzsmirigyben és így tovább. Az egész neuroendokrin rendszerünk ilyem többlépcsős feedback szabályozáson alapul.

Természetesen az agy ébredne fel, mivel ott van a személyiségünk.

Kicsit olyan ez mint vezetni egy új autót. Ha jól van behuzalozva, akkor működik és megszokható, ahogy a beültetett testrészek esetén is.

Anatómiailag viszont elképesztően nehéz lenne összekötni a gerincvelőt az aggyal. Ehelyett mindkét végére nagyfelbontású elektródamátrix, vagy optogenetikai implantátum kerülhetne, és a jelátvitel szabályozható digitális lenne.

Egy probléma van, ha bárhol átvágsz egy axont, akkor a perifériás része elpusztul a drótnak! Csak a szóma felöli oldal éli túl. Ezek élő kábelek, pótolni kell a membránt és a membránfehérjéket.

Erre esetleg egy neurális őssejtmátrix megoldást jelenthet, már emnnyiben sikerülne rávenni a sejteket, hogy olvadjanak össze 1-1 perifériás axonnal.

"A hormonális hatások nagyszerűen kiegyenlítődnének. A rendszer alkalmazkodik mint egy finommechanikai mérleg."

Azért ezzel a kijelentéssel megvárnám az első kísérlet végeredményét. A biológiában az esetek 80%-a nem az előzetes "ez meg ez történne" alapon valósul meg.

Vannak erre má kísérletek.

[link]

Majom, kutya, patkány stb...

A neuroendokrin rendszer a legkisebb probléma itt, mert a feedback vezérlés visszaszabályoz a hormonmenmyiségek hatására. Ez egy jól leírt, egyszerű és konzervált mechanizmus. Persze nem lethális eltérések lehetnek, de szerintem a személyiség alapjaiban nem változna, maximum hosszú távon a gut bacteria, immunrendszer és más egyéb hatások miatt. Ez természetesen alap.

Az immunrendszer ennél nagyágrendekkel komolyabb probléma! Itt egy átültetett szervről van szó, saját rezidens immunrendszerrel.