Ha nem döntenek visszavonulás mellett, a tatárjáráskor az ostromlás elérhetett volna Rómáig, a pápáig?

A tatárjárásról részletes információnk van, de sajnos csak csekély forrásból és az könnyen lehetséges, hogy nem festett teljesen reális képet.

Lényegében főleg Rogerius váradi kanonok 'siralmas ének'-ére alapozzuk a tatárjárás történetét, de az lehet, hogy eltúlzott volt.

A keleti megyéket elfoglalták ugyan a mongolok, ám a folyók szabályozása előtt sok volt hazánkban az erdős, mocsaras terület, amelyekben évente akár többször is volt árvíz, így szinte háborítatlanul burjánzott és sokaknak menedéket adott, bár természetesen bizonyára előfordult, hogy egész falvakat irtottak ki a mongolok, ám ennek szörnyű hírére a pánikba esett köznépnek esze ágában sem volt bevárni őket, elmenekültek oda, ahol nem tudták őket elérni.

Számos város erőssége is ellenállt a mongol hódítóknak, amelyek főleg a Dunántúlon voltak találhatók, meg százötven, kétszáz föld, vagy kővár, amelyet nem tudtak a mongolok bevenni, így helyzetük nem volt bizonyos, ellátmányt nem tudtak zsákmányolni és adóban behajtani a helyiektől, ezért éppen a nagy számuk okozta hátrányos helyzetüket.

Az is bizonyos, hogy a lengyel, de főleg a magyar összecsapások súlyos veszteségeket okoztak nekik is, ezért nem volt reális, hogy tovább hatoljanak Európába, itt meg nem maradhattak elegendő ellátmány hiányába, ezért egy olyan úton vonultak vissza, ahol még nem jártak, hogy elegendő zsákmányra, ellátmányra tehessenek szert.

Mindezt újabban feltételezik egyes történészek, ezt a véleményt arra alapozva, hogy IV. Béla nem sokkal a tatárjárás után kifejezetten agresszív nagyhatalmi politikát folytatott, amit nem tehetett volna meg egy annyira kivérzett ország uralkodójaként, ami az a köztudatban él.

A mongolok sem voltak verhetetlenek és lehetséges, hogy az is közrejátszott, hogy kivonuljanak hazánkból, hogy az oroszok a Csúd-tónál (1242. április 5-én) legyőzték a Német Lovagrendet, és erőik felszabadultak, így ellenállási gócterületek alakultak ki a mongol birodalom hátországában az orosz területeken, ami veszélybe sodorta a birodalomtól elszigetelődött erőiket.

Annyi bizonyos, hogy a második tatárjárást pár évtized múlva IV. László teljesen szétverte, bizonyítva az akkori Magyarország erejét.

[link]