A piramisoknak mi értelme van? És miért nem építenek ilyen gigantikusan nagy építményeket?

Minden civilizáció létrehozta a maga építményeit - katedrálisokat, zsinagógákat, mecseteket. Ezeknek részben vallásos célja volt, részben pedig reklám - hirdetni a nép (és más népek) felé a rendszer hatalmát, erejét, vezetői nagyságát. Az egyiptomi hitvilágban fontos szerepet kap a túlvilág, közte az a hit, hogy a lélek továbbéléséhz magát a holttestet is jó állapotban kell megőrizni, ezért van, hogy az ő legtöbb masszív építményük sírbolt. Eredetileg masztabákat építettek erre a célra, de későbbi fáraók, akik élő isteneknek tekintették magukat, valami még hatásosabbat akartak. A piramis alak magyarázata is egyszerű, ahogy valaki egyszer megjegyezte: “csak egyféleképpen lehet óriás sziklákat egymásra halmozni úgy, hogy ne guruljanak le”.

Illetve még egy fontos elem az árasztásos növénytermesztés, ami az aszály-eső és a Nílus apály-dagályához köt mindent.

Kultúrtörténészej rámutattak, hogy az árasztásos termesztést folytató népeknél közös elemek vannak, amit ez a mezőgazdalkodási forma kényszerít ki, Először is sok ember összehangolt munkájára van szükség a vetés, aratás időszakában, ennek rendjét rendszerint egy templomi naptár írja elő. Ennek a fegyelemnek az elérésére épül ki egy erős vallás alapú vezetés. És itt jön a másik elem: hogy az év egyharmadában, amíg az áradás tart, nemigen van mit csinálni. A klasszikus logika szerint a parasztnak nem jó, ha tétlen, mert még ötketei támadnak, erre tökéletes megoldás az energiák lekötésére egy közösségi építkezési projekt.

Az egyiptomi év így oszlik fel:

Áradás (június-szeptember): a földek el vannak árasztva vízzel. Ilyenkor történik a piramisok építése.

Vetés (október-február): A levonuló víz termékeny földeket hagy hátra, amit fel lehet szántani és be lehet vetni.

Aratás (március-május): Ilyenkor történik a termés learatása, raktározása, a csatornák javítása a következő áradás előtt.