Kell félni azoktól az ételektől amelyek az üzletekben kaphatók?

> Vannak EU-s szabályozások arra, hogy mit és mennyit szabad az ételekhez hozzáadni na de a profit nagy úr.

Bizony nagy úr. Egy cégnek sem áll az érdekében, hogy egy kirobbanó botrány miatt annyira meginogjon benne a vásárlók bizalma, hogy aztán lehúzhassa a rolót. Kis cégeknél még előfordul, hogy hanyagságból, vagy szándékosan áthágják a szabályokat, de azok hamar be is fognak fuccsolni.

> Nem hinném hogy 100%-osan megbízhatunk politikusokban, vállalatokban.

A politikusoknak sem érdeke hosszútávon, hogy olyan botrányba keveredjenek, hogy egy adott anyag egészségügyi határértékét meghamisítsák.

> Tény hogy egyik adalékanyag sem fog rögtön megölni, de ha égekig mérgezzük a szervezetünket vele akkor milyen hatásai lehetnek?

Ez nem így működik. Minden anyag mérgező egy adott dózis felett. Még az is, ami nélkülözhetetlen a szervezetnek. Ha nem viszel be sót a szervezetedbe, az baj. Ha nem viszel be vizet a szervezetedbe, az még nagyobb baj. De nyilván ha megeszel 1 kg sót, abba belehalsz, ha megiszol egyszerre 10 liter vizet, abba is belehalsz. Ugyanígy van bármilyen más anyaggal is. Nincsenek mérgező anyagok, csak mérgező dózisok.

És ezek sem úgy működnek, hogy idővel összeadódnak. Az embernek van kiválasztása, amit nem tud a szervezet feldolgozni, az vizelet, széklet útján távozik a szervezetből. Pl. az almamag amigdalint tartalmaz, ami az emésztés során többek között hidogén-cianidra bomlik, aminek a besorolása az, hogy „nagyon mérgező”. De ha megeszel egy almát a csutkájával együtt, így megeszed a magokat is, akkor nem fog annyi hidrogén-cianid keletkezni, amitől a szervezeted egészségkárosodás nélkül ne tudna megszabadulni. Ha 50 évig minden nap megeszel egy almacsutkát, akkor sem fogsz egy nappal sem kevesebbig élni, mint az, aki soha nem eszi meg az almacsutkát. A szervezet nem úgy működik, hogy „hát ez mérgező, akkor ezt leraktározzuk, hátha egyszer összejön belőle egy egészségkárosító mennyiség”.

> A feldolgozott ételek köztudottan nem egészégesek.

Hogy mit tud a „köz”, azt inkább hagyjuk. Hogy mennyi ökörség „köztudott”, az szinte félelmetes. De nézzük meg a dolgot akkor nagyobb időléptékben és az emberi élet egészére nézve. 100 éve a magyar falusi paraszt ette a biokaját, nem permetezett, nem voltak adalékanyagok, volt is a születéskor várható életkor vagy 41-43 év. Ma meg már szinte csak feldolgozott ételeket esszük, esszük a sok permetezett zöldséget, gyümölcsöt, el is élünk vagy 75 évig. Az amerikaiak egy jelentős része meg úgy főz vacsorát, hogy leemeli a polcról a szinte már kész ételt, ami csak be kell dobni a mikróba, ők meg elélnek 79 évig is. Pedig a száz évvel ezelőtti állapothoz képest sokkal egészségtelenebb életmódot folytatunk, nagyon keveset mozgunk, sokkal nagyobb a stressz, a légszennyezettség, ami valóban megrövidítené az életet.

Szóval nem hiszem, hogy ha az egészségről van szó, akkor a feldolgozott ételektől kellene félni. Egy tucat más dolog van, ami sokkal nagyobb negatív hatást gyakorol az egészségedre.

> Sok adalékanyag, tartósítószer nem tesz jót a szervezetnek.

A valóban objektív vizsgálatok azt mutatják, hogy ez így – a megfelelő határértékek betartása mellett – nem igaz. Oké, értem, hogy az ember nyilván érzelmi szempontból gyanúsan közelít – mondjuk vegyük az egyik népszerű tartósítószert – a nátrium-benzoáthoz, mert azt ritkán szokott szedni a kertben. A nátrium-benzonát úgy tartósít, hogy akadályozza a baktériumok és gombák számára a cukor bontását. Pont ezáltal tud tartósítani, mert – az amúgy sokszor toxikus anyagokat termelő – baktériumok, gombák nem tudnak elszaporodni az ételben.

- Hosszútávon testsúlykilogrammonkénti 700-800 mg-ot sem találtak károsnak.

- Ennek ellenére a 0,1 tömegszázalék a határértéke. Ha csak nátrium-benzonáttal tartósított ételt eszel, és napi 5 kg ételt eszel meg – az baromi sok –, akkor naponta 5 g-ot eszel meg. Ha csak 50 kg vagy, az is testsúlykilogrammonként csak 100 mg-ot jelent. Heted-nyolcada annak, amit MÉG nem találtak egészségkárosítónak.

- A nátrium-benzonát ennél nagyobb tömegszázalékban megtalálható sok bogyós gyümölcsben – pl. az áfonyában –, illetve egy csomó tejtermékben.

Problémák azért adódnak:

- Megfelelő hőmérsékleten, fényviszonyok mellet, a C-vitaminnal együtt szépen lassan benzolt képez, ami viszont hosszútávon rákkeltő hatású. Viszont megvizsgálva jó pár élelmiszert azt találták, hogy a bennük lévő benzol mennyisége olyan kicsi, hogy a légkörből több benzol jut a szervezetedbe, mint így.

- A macskák sokkal érzékenyebbek a nátrium-benzonátra, figyelni kell, hogy lehetőleg ne kapjanak ezzel tartósított élelmiszert.

- Egyes embereknél allergiás reakciót okoz. De ez már csak ilyen, egy csomó természetes anyag is okoz egyeseknél allergiás reakciót, lásd: mogyoró allergia, laktózérzékenység, gluténérzékenység, stb…

Szóval úgy tedd fel a mérlegre a dolgot, hogy melyiket ennéd meg inkább:

a) egy nátrium-benzonáttal tartósított ételt, ami a szavatossági időn belül biztos, hogy nem tartalmaz mondjuk annyi penészt, ami gondot okozna és a nátrium-benzonát sem okoz gondot,

b) egy tartósítószert nem tartalmazó „bio” ételt, amiben már elkezdett elszaporodni a toxikus anyagokat termelő penészgomba, ugyan annyira nem, hogy látványra, ízre ez érzékelhető legyen, de annyira már igen, hogy a toxikus hatása már nem elhanyagolható.

> de a profit nagy úr

És nagy úr a bioélelmiszer iparban is. Mert oké, nem permetezed az almát. Így az almafák egy kicsivel betegebbek lesznek tulajdonképpen. Kisebb, kukacosabb almát hoznak, kisebb terméshozammal. Nyilván ezt mondjuk reálisan fele annyiért vennéd meg a boltba, mint a nagyobb, ránézésre egészségesebb almát. No de ha sokat ismételgetjük, hogy ez meg az mennyire káros, akkor ugyanezt az almát el lehet adni „bio” címkével ötször annyiért, mint amúgy. De nyilván azért a legtöbb termelő nem szándékosan ezért termel bioélelmiszert, hanem mert ő is hisz abba, hogy az jobb.

Van egy olyan – szintén „köztudott” - dolog, hogy ami természetes, az egészséges, ami mesterséges, az meg egészségtelen. Ott a jódozott só. A só természetes állapotában nem jódozott. Azért kell jódozni, mert jódra szüksége van a szervezetnek, és a kívántnál sokkal kevesebb jódot viszünk be a szervezetbe, így a só jódozása általánosan oldja meg ezt a problémát. De hát a jódozott só az mesterséges, tehát csak egészségtelen lehet. A légyölő galóca viszont teljesen bio és teljesen természetes, semmiféle adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaz, nem feldogozott, nem pasztőrözött, stb… Természetes, tehát mi más is lehetne, mint egészséges. Nos ha valaki ezt gondolja, hát egye, de én inkább maradok a normalitásnál.

De igen, egy zacskós leves bár tartalmaz némi ásványi anyagot, vitamint, miegyebet, de azért összességében egy friss répából, friss borsóból főzött borsólevest választok én is inkább, és tényleg egészségesebb olyan szempontból, hogy teljesebb étel. Ennyi igazság van a dologban. De ettől még nem, általában egy Józsi bácsi nem tartósítószer mérgezésbe hal bele. Hanem abba, hogy 20 évig dohányzott, minden nap megivott 4-5 pálinkát, hogy egy baromira szennyezett légkörű városban élt le egy stresszes életet, persze, hogy 65 éves korára vagy agyvérzést, vagy infarktust, vagy rákot kapott. De még így is jobban járt, mint a száz évvel ezelőtti társa, akit ugyanezért 45 évesen kapott volna gutaütést, vagy elvitte volna a kanyaró, vagy egy egyszerű influenza.

Egy adott dologtól való félelem és annak ismerete fordított arányban állnak.

Nyilvánvaló, hogy ezer (élelmezési) veszély leselkedik az emberre. Néhányan bele is halnak. Ugyanakkor elég sokan - bár ugyanazt eszik - meglehetősen tisztes kort élnek meg.

Ez a látszólagos ellentmondás úgy oldható fel, hogy tudjuk: bizonyos legálisan kapható ételek fogyasztásába ugyan bele lehet halni, az azonban annyira elenyésző, hogy kevésbé érdemes vele foglalkozni, mint azzal, kimenjünk-e az utcára, hiszen fejünkre eshet egy virágcserép és belehalunk. Miközben értelesen és mértékkel védekezünk ezen probléma ellen, azért azt is elfogadjuk, hogy van jó néhány erre hivatott szerv, és lelkiismeretesen végzi munkáját.

A kérdés azért tehető fel, mert az agy szereti eltúlozni periferiális jelenségek mértékét és elfelejti a realitást.