Az emberi viselkedést hány százalékban határozzák meg a gének, és hány százalékban a neveltetés, tapasztalás?

Szerintem a kérdés nem hülye.

A válasz: a viselkedést (jellemet) több dolog határozza meg és ezért ilyen százalék nem adható meg.

Vannak gének, amelyek egyértelműen befolyásolják az embert, a viselkedését is.

Vannak gének, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a jellemet, ezt röviden hajlamnak nevezik. Ezek a gének "alvó" állapotban vannak, és a körülmények aktivizálhatják őket. Például lehet valaki depressziós, meg nem depressziós. Azonban megfelelő körülmények között egyesek közülük depressziósak lesznek, míg mások soha.

Vannak olyan alvó gének is, amelyek nevelés hatására (tehát tudatos cselekvésre) aktivizálódnak, például valaki ettől jó matematikus, orvos, vagy író lesz.

És vannak bizonyos tulajdonságok, amelyeknek semmi közük a génekhez, hanem kizárólag a nevelés következményei. A nevelést széles értelemben kell tekinteni. Az is nevelés, ha valakit kicsi korában vernek, ha valamit rosszul csinál. Ha nem következetesen csinálják súlyos pszichopata válik belőle, de az ilyen bánásmód mindenképpen deviáns embert hoz létre. A leghatékonyabb nevelés padig a példamutatás. Alkoholista szülők gyermeke vagy alkoholista lesz, vagy tűzzel vassal fel fog lépni ellene. Attól függ, mennyire értette meg az emiatt őt ért hatásokat.

Vannak olyan jellembéli tulajdonságok, amelyeket e pillanatban még nem tudnak tisztán megmagyarázni, ehhez mind az agykutatásnak, mind a pszichológiának fejlődnie kell még.

A viselkedés nagyon bonyolult dolog, aktuális lelek állapot és hatás is erősen befolyásolhatja. Igaz, ezek nem állandó tulajdonságai az embernek.

A viselkedés sem állandó, hiszen a tapasztalat folyamatosan alakítja, ez következik az evolúciós életösztönből (bizonyos értelemben ezt is gének hordozzák).

Én erre annyit tudnék mondani, hogy a nevelés példák felvétele sem annyira egyszer, hogy engem például gyerekként bizony vertek el úgy, hogy lényegében csak dühkitöltés eszköze voltam. Abban nem sok nevelés célzat volt. Gyerekkoromban elég agresszív voltam és rengeteget verekedtem, jobban mondva rengeteg gyereket vertem meg. De nem az az amerikai filmes tipikus bully voltam. Én kiprovokáltam és ugyan olyan arányban az idősebbekkel és nagyobbakkal szemben is. Én válogatás nélkül mindenkinek neki tudtam menni. Aztán mostanra felnőttként pedig nagy ívben kerülöm az erőszakot.

A dohányzás és az alkoholizmus meg olyan volt, hogy fiatalon nagyon ellene voltam, aztán mostanra meg ha nem figyelek nagyon el tud szaladni velem a ló.

De a fent említett dolgokban is és mindenben vannak ilyen hullámzások. Szóval ez ennél bonyolultabb. Vannak akár genetikailag, akár nagyon fontos szocializálódások kisgyerekkortól kezdve, de ez nem minden. A későbbi fejlődés és aktuális behatások ezeket simán felülírhatják. Az a baj, hogy olyan megszámlálhatatlan mennyiségű tényez van, hogy erre nem is lehet választ adni.

De azért azt még hozzá tenném, hogy most felhoztam pár példát, illetve tudnék még ilyet. De e mellett azért van sok olyan vonás, akár pszichológiai probléma ami azért kialakult nálam és minta esete, hogy így alakult adott gyerekkori környezetnek

Nagyon sok múlik a környezeten, amikor viselkedésről beszélünk. Ugyanis a viselkedés a környezetre való reakció. Ha valaki az írja, hogy hülye a kérdésed (függetlenül attól, hogy nem az), azzal máshogy viselkedsz, mint aki látja, hogy a kérdés mire irányul és nem gúnyolni akar, hanem kiigazítást adni. Bár egyeseknek a kettő között nincs különbség, de ez már nem a viselkedés, hanem a jellem, személyiség. A a személyiség minden emberben a sajátja. Ez alapvetően meghatározza, hogy ő ki. Ez akkor is ott van vele, amikor nincs körülötte más. Ilyenkor, amikor nincs külső hatás alatt, úgy fog viselkedni, amilyen személyiség.

A viselkedést befolyásolja továbbá az érzelem. És elég magas intelligencia kell ahhoz, hogy tudatosítsa valaki az érzelmeit és ne hagyja a viselkedését ez által befolyásolni. Ezért az intelligencia is fontos faktor. Ez (mmint az érzelmek tudatos irányítása) tanulható, fejleszthető. Nem örökölhető.

A személyiség ezzel szemben nagy részben örökölhető, de még nagyobb részben tanult, tapasztalat útján megszerzett, ösztönösebb, mélyebb kvalitása az embernek.

Vannak kényszer mozgások, amik genetikailag magyarázhatók. Ezek látványosak távol felnőtt ikrek esetén. Mégis az, hogy valaki undorodik valamitől az kizárólag tanult reakció. És akik undorodnak az orrtúrástól, körömrágástól, vagy más kényszer mozgásoktól, azokban hiába van benn a genetikai, nem fogja csinálni.

A nevelés mindkettőbe beleszól. A viselkedésébe is és a személyiségbe is.