Miért nem létezik középkori magyar vívó könyv/Kódex?

A kódexek rendkívül ritkák és drágák voltak, kevés is volt belőlük, inkább csak a király rendelkezett velük, neki volt a birtokában, meg egyházfők és még a törvények voltak írásba foglalva.

Ennek megfelelően kevesen is tudtak olvasni és pont nem azok, akik fegyvert, kardot viselhettek, Kálmán királyunk Könyves előneve valójában sértés volt, ma könyvmolynak mondanánk, mert sem haszna, sem becsülete nem volt akkoriban az írni, olvasni tudásnak, amely amúgy is főleg deákul, vagyis latin nyelven folyt, amit eleve kevesen értettek.

Gutenberg után csökken a könyvek ára de a kezdeti példányszámok kicsik, 200-300 db, amelyek iniciáléját még kézzel festik továbbra is, ám így csak fele olyan drága és ugyan Hess első nyomdáját már Mátyás Király idejében berendezi hazánkban, de az halálával megszűnik és még Werbőczy is Bécsben nyomtatja ki a Hármaskönyvét.

A fegyverforgatás tudománya viszont gyakorlati módon öröklődik, száll az utódokra és mivel azzal minden nemes foglalkozik, terjed is általánosságban, bár egyes vívómesterek féltve őrzött cselvágását, titkos kardforgató módszereit csak kevesen ismerik, de maga a fegyverzet, a hadakozási mód, a szokás is fejlődik, változik, ezért a legtöbben követik az új módszereket, villámgyorsan eltanulják egymástól azt amit lehet, nincs szükség könyvekre.

A nemesi bandériumok felépítése szerint a feljebb állók lehetőségei jobbak, de az alsóbb rétegekben is vannak született tehetségek és gondoskodnak a fiatalok képzéséről, még az erre kiszemelt ügyesebb pórokat is megtanítják arra, amire szükségük lehet, hogy uraikat segíthessék a csatákban

Egyébként a lovagkori királyaink, az Anjouk idején biztosan volt olyan kódex, vagy írásmű hazánkban, amelyben szerepel harcról, bajvívásról, hadi dolgokról bővebb leírás és talán a Corvinákban is, de ezek nem maradtak fenn sajnos, illetve nem tudok róluk.

Még hozzátenném az előzőhöz, hogy nem tudom, a kódexek akkor voltak, vagy most a becsesebbek, de minden valószínűség szerint egyik fő témája éppen a háborúk voltak, többnyire erről szólnak így bizonyára vannak bennük olyan részletek, ami a kérdésben szerepel, bár természetesen nem egy vívó szakkönyv egyik sem.

Sajnos a pontos tartalmukat csak kevesen ismerik, lévén nekem személyesen még egyetlen Corvina sem volt a kezemben és szerintem ez keveseknek adatott meg, de létezik, csak éppen nem tudom, jelenleg hol tart a program, amely mindenki számára elérhetővé teszi a Corvinák olvasását.

[link]

Talán ebből kiderül, hogy milyen mélységben írtak bennük a fegyverforgatás akkori művészetéről?

Jó későn találtam meg a kérdésed, remélem, még releváns, amit írok. :)

Igazak is, meg nem is, amiket fölöttem írnak.

Valóban ritka és drága mulatság volt a könyv Gutenberg előtt, és bár nem csak az uralkodók, de mindenképpen gazdag emberek luxusa volt a könyvbirtoklás. Érzékeltetésképp: egy 1200-a években élt kanonok 18(!) kötetes magánkönyvtárral rendelkezett, és ez abban a korban hihetetlenül gazdag gyűjteményt jelentett.

A könyvek témája a középkorban legtöbbször: teológia, vallásos művek (Biblia, imádságos könyvek, stb), jog (egyházi és világi egyaránt), történelem, természettudományok, retorika, fogalmazás, nyelvészet. Inkább "elvont" dolgok tehát, nem ennyire kézzelfogható témák.

Az nem igaz, hogy pont azok nem tudtak írni-olvasni, akik fegyvert forgattak. Lsd. példának Szalkai László esztergomi érseket, a mohácsi csatában esett el (Tomori Pál érsekkel együtt), tehát kardforgató férfiként - miközben képzett, írástudó ember volt, a mai napig pöpec állapotban megtekinthetőek a jegyzetei, amiket anno iskolás korában készített.

Szerintem egyszerűen nem volt szükség ilyen könyvekre, harcolni, vívni úgyis gyakorlatban tanultak.

Hadtörténetről, XY ember/nemzet hőstetteiről, csatáiról szóló történetek persze léteztek, könyv formában is sokszor (triviális példa: Dávid és Góliát küzdelme az Ószövetségben), meg szájról szájra terjedő énekek formájában. Illusztrációk is fennmaradtak, amiken csatateret, küzdő, vívó feleket láthatunk, a példánál maradva ott van Dávid és Góliát ábrázolása a 15. századi Biblia Pauperumban (bal oldali kép): [link] (mind a kötet, mind pedig ez kép az Esztergomi Főszékesegyházi kt. tulajdona)

A technikai részleteket viszont ezekben se nagyon részletezték, nem tértek ki a vívás mikéntjére. Az a gyakorlati oktatás része volt.

Az pedig, hogy kifejezetten magyar eredetű könyvekre gondolsz... még mindig nem tudni biztosra, hogy melyik kódex készült Magyarországon, és melyik nem. Ami itt készült, azok közül rengeteg elkallódott vagy elpusztult az idők során. Eleve nem olyan nagyon sok magyar eredetű középkori könyvet ismerünk.

Esetleg a Szent László-legendát javasolnám, ha annak utánanézel, lehet hogy találsz olyasmit, ami érdekel, abban van bőven hadakozás. :)

[link]