Newton gondolat kisérlete ( vödör) miért hibás? neten olvastam és nekem jónak tünik, de bizonyitották már hogy a tér nem abszolút.
Newton vödrös gondolatkísérletével az abszolút tér létezését kívánta bizonyítani.
Képzeljük el, hogy a világegyetemben nincs más fizikai objektum, csak egy vízzel félig töltött vödör, ami egy összetekeredett kötélen lóg (tekintsünk el attól, hogy mihez van kötve a kötél). Ebben a kiinduló állapotban (1. állapot) a víz felszíne sima, a vödör és a víz egymáshoz képest relatív nyugalomban van. Ekkor a kötél elkezd kicsavarodni és a víz/edény rendszer következő állapotait figyelhetjük meg. Először a vödör elkezd az összecsavarás irányával ellentétesen forogni, de a benne levő víztömeg nyugalomban marad, a felülete sima, vagyis a vödör relatív mozgást végez a vízhez képest (2. állapot). Aztán a víz forgásba jön, a vízfelszín elkezd homorúvá válni a rá ható centrifugális erő miatt, végül a víz forgási sebessége eléri a vödör sebességét és a víz relatív nyugalomban lesz a vödörhöz képest (3. állapot). Hogyan tudjuk megmagyarázni az 1. és a 3. állapotbeli különbséget, nevezetesen azt, hogy az 1. állapotban a víz felülete sima, míg a 3. állapotban homorú? Nem magyarázhatjuk ezt a vödör és a víz egymáshoz képest végzett relatív mozgásával, hiszen mindkét állapotban relatív nyugalomban vannak egymáshoz képest. Newton válasza a következő: Az 1. állapotban a víz és a vödör abszolút nyugalomban vannak az abszolút térhez viszonyítva. A 3. állapotban pedig a vödör és a víz abszolút mozgást végeznek az abszolút térhez képest, és ez a különbség magyarázza meg a víz felületének különbségét a két állapotban. Vagyis ahhoz, hogy megmagyarázzuk a jelenséget, fel kell tennünk, hogy létezik az abszolút tér, amely ”saját lényegénél fogva külsőleg egyáltalán semmihez sem viszonyítva, mindenkor egyenlő és változatlan marad.”[iii] és amely közvetlenül megfigyelhetetlen.
válasza:vagy ha forogni is csak valamihez képest lehet akkor a gravitációs terek tértorzítása miatt van "szerkezete" a térnek amihez képest forog? akkor emiatt a Föld körül keringő forgó henger felületén van egységnyi gyorsulás, viszont egymilliárd fényévnyi távolságra téve minden galaxistól már csak mondjuk 0,9 egység lenne a felületén a gyorsulás?
(ez egy átmeneti állapot a közel lévő és a végtelen távol lévő henger között)
válasza: válasza:"Ha két test kering egymás körül, a rajtuk kívül üres univerzumban, akkor pl a közös tömeggközéppontjukhoz, amik körül keringenek, forgó űrhajónál meg pl a forgás középpontjához."
Nem keringésről van szó, hanem közös tengely körüli forgásról / nem forgásról.
Semmit nem érsz pontszerű tömegekkel a forgástengelyen, azoknak semmilyen mozgása nincs.
A probléma logikai, nem arról aszól, hogy a természet látja vagy nem, mi történik.
A lényege az, hogy logikai paradoxon alapon nem jöhet létre a centrifugális erő, mert semmihez képest nincs viszonyított forgás, csupán a két test közt áll fenn relatív összevetés, abból meg nem derülhet ki, melyik forog.
Éppen a rel. elmélet logikai alapjai nem teszik lehetővé a centrifugális erő létrejöttét.
A természeti törvények logikai törvényszerűségeihez nem kell tudatos megfigyelő és döntő személy.
válasza:Ó, Wadmalac, azt hiszem rájöttem mivel kevered ezt!
Egy üres univerzumban az egyenes vonalú egyenletes mozgásnak nincs értelme. Az megkülönböztethetetlen az egy helyben ácsorgástól. Ha egy tök üres univerzumban ülsz egy űrhajóban, nem tudhatod, hogy az áll, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez - igazából a kettő ekvivalens is egymással ez esetben. De ha gázt adsz és elkezdesz gyorsítani, azt már megérzed, mert ugyanúgy az ülésbe paszírozódsz. Mint ahogy azt is megérzed, ha elkezdesz körözni, vagy az űrhajó elkezd forogni.
válasza:@13: Valamit vagy félreolvastál, vagy én magyarázok borzalmasan. Én is épp azt mondom, hogy nem kell megfigyelő, a természet nem figyel meg semmit. Pont e miatt lesz abszolút mindegy, hogy van-e mihez viszonyítani, vagy sem. Emiatt nem változik semmi, ha eltünteted a viszonyítási pontokat.
A gyorsító űrhajóm megvan? Amit előbb írtam? Ha áll, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, akkor nem történik semmi, de ha elkezd gyorsítani, megjelennek az inerciaerők.
Ha van még egy űrhajónk, és azt látjuk, hogy a két űrhajó egymáshoz képest egyre gyorsabban távolodik, akkor első blikkre mondhatnánk azt, hogy nem tudni, hogy A gyorsít-e, vagy épp B gyorsít, hisz ekvivalensnek tűnhet a kettő. De nem az. Amelyik űrhajó gyorsít, abban fellépnek az inerciaerők. Abban ugyanúgy az ülésbe szorul a vezető, mintha egyedül lenne. Ez pedig megkülönbözteti őket.
Ha azt érted, hogy egy darab űrhajónál ez működik, fogod azt is, hogy kettőnél.
A keringés ugyanez. És ez az egész pontosan azért van, mert a természeti jelenségek nem figyelnek meg semmit, meg nem viszonyítgatnak, ők csak teszik a dolguk.
válasza:"Ha van még egy űrhajónk, és azt látjuk, hogy a két űrhajó egymáshoz képest egyre gyorsabban távolodik, akkor első blikkre mondhatnánk azt, hogy nem tudni, hogy A gyorsít-e, vagy épp B gyorsít, hisz ekvivalensnek tűnhet a kettő. De nem az. Amelyik űrhajó gyorsít, abban fellépnek az inerciaerők."
Állandó szögsebességű forgásnál nincs gyorsító erő, illetve itt nyomaték, tehát ugyanúgy nincs különbség, mint két egyenes vonalú egyenletes mozgású test között. Éppen ezért a rel. elmélet nem tud különbséget tenni köztük.
A kérdés teljesen elméleti, tesztelhetetlen.
De tény, hogy referenciarendszer nélkül a rel. elméletben a gyorsítóerők nélküli, egyenletes mozgások értelmezhetetlenek.
válasza:"Állandó szögsebességű forgásnál nincs gyorsító erő"
Ez igaz. De gyorsulás van. A sebességvektor változik. Ahol változik a sebességvektor ott pedig fellépnek inerciaerők.
Ha két "forgás" közül csak az egyik tényleges forgás, a másik meg csak látszólagos, amit azért látunk, mert valójában a másik forog, akkor az egyiknél változnak a sebességvektorok, a másiknál nem.
Az mindegy van-e mihez viszonyítani. Erre írtam az üres papírt: egy végtelen nagy töküres papíron is felrajzolhatsz te változó sebességvektorokat. Egy töküres univerzumban is kitapadsz az úrhajó szélére, ha az elkezd forogni.
válasza:Az előző kommentekre reagálva:
A kérdés az az, hogy egy üres univerzumban értelmezhető-e az inerciális, a gyorsuló, a forgó mozgás, és vajon ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e rá, mint a mi univerzumunkban.
A kérdés Mach-elv néven híresült el, van több változata: [link]
A válasz pedig az rá, hogy fsz se tudja.
A jelenlegi mechanikai _modelljeinkben_ egy üres univerzumban ugyanúgy van abszolút forgás, mint a teli univerzumunkban, a forgó vödörben behorpad a víz.
_HA_ a forgás abszolút létét valahogy az univerzum tömege okozza, akkor _a modellünk_ hibásan jósolná meg, hogy mi történne egy forgó vödörrel.
(Az ikerparadoxon bizonyos változatai is ugyanerre játszanak BTW, hogy bizonyos jelenségeket az univerzumban levő anyag okoz, és üres univerzumban más jelenségek lépnének fel.)
A kérdés abban a formában eldönthetetlen, hogy veszünk egy üres univerzumot, és kipróbáljuk.
Annyit tudunk mondani, hogy a jelenlegi legelfogadottabb mechanika modelljeink mit adnak a számolások után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!