Mi a fizikai magyarázat az alábbi videóban látható jelenségre?

Igazából nekem úgy tűnik, mintha a víz útját változtatná.

Az egyik eset, amikor a víz folyik és a bukási felület után is megtartja a vízszintes sebességét (vagy legalábbis jobban). Ekkor úgymond nem a falon folyik végig.

A másik eset, amikor az újjával pillanatnyilag visszadúzzaszt, majd a víz emiatt nem maximális (felgyorsult) sebességgel megy át a bukófelületen. Ekkor a ''falon'' folyik. Úgymond új utat járat be a vízzel.

Én azt látom különbségnek, hogy a 2. esetben a víz rákerült a falra, majd a nedvesített közeget követi az utánna jövő víz is. Ezt úgy szünteti meg, hogy a bukó profilba belenyul.

Részleges nedvesítésnek tűnik így jobban belegondolva. Azért gondolom, mert ilyenkor a víz viszkozítása képes elnyelni a vízszintes sebességvektort (egyfajta nyírás), ami miatt folyik utána a falon. Egészen addig, amíg a bukó felületet meg nem zavarja, és vált vissza.

Nem mondtad meg, hogy a jelenség melyik része szorul magyarázatra :)

Arra, hogy apró mozdulat mennyire jelentősen befolyásolhatja a víz folyását, már egy vízcsap is jó példa :)

Ami talán szokatlan, hogy több stabil állapota van a rendszernek, tehát nüansznyi változások nem lökik át a másik állapotba, de nagyobb változásokat okozva átbillenthető. Ez se példa nélküli, a kádból kifolyó víznek is három stabil áramlásformája van: jobbra örvénylik, balra örvénylik, nem örvénylik, és ezek között átbillenthető.

A víz most két áramlás között "választhat". Megy tovább parabolapályán, vagy marad még kicsit a kőhöz tapadva. Be lehet úgy lőni a vízhozamot, hogy az útválasztás attól függjön, merre ment az előző adag víz, az ugyanis a felületi feszültségen keresztül húzza magával a mögötte jövő vizet. Tehát a kő-víz adhéziós erő be tudja még görbíteni a víz áramlását, de csak ha az előző adag víz is arra ment.

Az előző válaszoló rossz nyomon jár. Az igaz, hogy a légnyomás megakadályozza a vízsugár hirtelen elválását a faltól, vagy hirtelen szétszakadását, de

-szabadon (nem csőben) eső víznél nincs húzóerő ("súlytalan")

-a levegő szép lassan is alámehet a kő és a víz közé, tehát nem a légnyomás tartja lenti pályán a vizet, hanem a víz-kő adhézió.

#6 Ez egy elterjedt tévhit, pedig már sokan bizonyították az ellenkezőjét.

1. Ha már beállt "szabálytalan" irányba az örvény, akkor azt nem képes a Corriolis-erő átfordítani, végtelen idő alatt sem. A már létező örvény perdítő hatása (amihez energiát a gravitáció, a "lefolyás" szolgáltat) összemérhetetlenül erősebb.

2. Az elvileg igaz, hogy ha veszünk 100 különböző kádat és elvégzünk 100 "spontán kifolyásos" kísérletet, akkor 50%-nál elvileg valamivel nagyobb arányban fog a helyes irányba örvényleni. De ez a "valamivel nagyobb" kísérletileg kimutathatatlanul kicsi. Tehát nem 80%-20%, de még nem is 51%-49%...

3. Főleg kicsi az egyenlítőnél, ahol azzal szédítik a turistákat, hogy nini, itt egy vonal, ezen az oldalán erre forog, azon az oldalán arra. Csak éppen egy másik csapat pá km-rel északabbra vagy délebbre ugyanúgy lehúzza a turistákat ezzel a trükkel :)