Mi számít tudománynak?

Pedig dióhéjban tényleg erről van szó, amit a wiki is ír. Az nem lehet kritériuma a tudománynak hogy valami olyat alkosson ami nélkülözhetetlen az élethez. Ez esetben a kémiai felfedezések nagy részét is tudománytalannak lehetne nyilvánítani, hiszen érdekesek, hasznosak, megkönnyíthetik az életünket, de nem létszükséglet pl az elektrokémia.

Az irodalom pedig, mivel létező dolog - akkor is, ha emberi alkotás -, természetesen ez is vizsgálható tudományos igénnyel, mondjuk művészettörténeti, ezáltal történettudományi szempontból.

Ugyanúgy a meme-ekkel kapcsolatban is lehet kutatásokat végezni, akár művészettörténeti, akár szociológiai szempontból, ha éppen ez lenne minden vágyad.

Az emberre hat a környezete. Egyes hatások kellemesek, mások nem, sőt egyenesen a létét veszélyeztetik. Mivel az ember nem egy lény, társak is körülveszik, azok is „környezet” és azoknak is van hatásuk.

A tudományos tevékenység nem egyéb, mint e környezet tulajdonságainak, eseményeinek módszeres vizsgálata, az ismeretek rendszerezése. A tudomány (ismerettömeg) pedig e tevékenységek eredményeinek összessége. Fontos tulajdonsága a tudománynak, hogy sohasem befejezett, hiszen mindig van mit vizsgálni. Ebből az is következik, hogy egy tudományos eredményt egy későbbi tevékenység megváltoztat, mert új ismeretek más megvilágításba helyezik.

A tudomány tehát az ismeretek olyan halmaza, amelyek közmegegyezésen alapulnak. Egy adott ismeretet (például a Pitagorász tételt) elfogadjuk igaznak, mert senki sem tudta eddig megcáfolni. A Newton törvényeket a világ leírásának tartották a 20. század elejéig, mert senki sem tudott jobbat. Amikor a kvantummechanika (az atomszerkezet kutatása) elég sok ismeretet összegyűjtött, azt rendszerezni lehetett, és ekkor kiderült, hogy a Newtoni fizika mégse írja le a világot. Nem dobtuk ki, hanem megállapítottuk, hogy van a világnak olyan szelete (a mikrovilág), ahol más törvények uralkodnak, így mára az a közmegegyezés, hogy a newtoni és a kvantumdinamikai törvények együttesen írják le a világot. Ez nem zárja ki, hogy a jövőben ne legyen megismerhető egy újabb szabályrendszer.

A tudomány más fontos tulajdonsága, hogy teljes (minden ismert jelenségre és tulajdonságra ad magyarázatot, vagy tudja, hogy mit nem tud még belőle), és ellentmondásmentes (minden, a tudományban szereplő állítás vagy tulajdonság összhangban van más állítással vagy tulajdonsággal).

A kérdezőnek igaza van abban, hogy a „tevékenység” az „kutatás” (mindkettő cselekvés). Ennyiben a Wikipédia pontatlan. Az új dolgok megvalósítását az ember azon tulajdonsága teszi lehetővé, hogy gondolkodik, asszociációra, rendszerezésre képes. Emiatt észrevesz „hiányokat”, és ki tudja találni, miképp pótolhatók azok. Jól érzi, hogy a cselekvéshez motiváció kell (emberi alaptulajdonság), azonban ez nem bizonyos igény (pontosabban igény, de nem ilyen), viszont itt a motiváció az emberi kíváncsiság, rendszerező igény és az új megismerésének igénye (ez az evolúciós életösztön része).

A társadalomtudományok attól „tudomány”, hogy emberek cselekvéséről, gondolatairól, reakcióiról szól, és ezek az ingerek is körülvesznek bennünket, hatnak ránk, tehát vizsgálható a szerkezetük, szabályaik, működési módjuk. A romantika korában egészen más irodalmi művek születtek, mint korábban, vagy manapság. Ez a változás sem magától van, és vizsgálható a kiváltó ok, a szerkezet, a hatás és az egymáshoz való viszonyuk, az irodalomtudomány pont ezt teszi. Ugyanakkor az ember a gondolatai révén szerepeket hozott létre az élet fenntartásához, ennek egy szegmense a gazdaság, a csere, és minden, mai ezzel jár. Ennek is van szerkezete, belső tulajdonságai és működése se önkényes, tehát vizsgálható. Erre jött létre a közgazdaságtan. Az ember társadalmakban él, szervezi életét, azaz politizál. Mivel ez alapvetően az emberi gondolat és befolyásolás művészete, még sokkal bonyolultabb, mint a természeti események és tulajdonságok (egy kő egyszerű, ami vele történhet egyszerű; az emberi agy bonyolult, ami vele történhet összetettebb), erre alakult ki a politológia nevű tudományág. De soha ne feledjük: minden területen működnek sarlatánok is, akik azt a látszatot keltik, mintha szakértői lennének e területnek, és ebből (a megtévesztéssel) igen rendes hasznot húznak (ez a motiváció a cselekvésre, ugyanakkor speciális tudást igényel).

Kérdező, meggyőzéssel bármit elérhetsz, csak nem „elég sok” embert kell meggyőzni, hanem a megfelelőket. Mégpedig politikusokat és oktatási szakértőket, valamint egyetemi embereket, hogy a gondolatod megér egy egyetemi fakultást. A meggyőzés módszere pedig az, hogy írsz jó néhány tudományos igényű cikket, könyvet, ez felkelti az érintettek figyelmét, előbb utóbb beszélgetést kezdeményeznek.