Ha ülve, a két kezünkkel magunk felé húzunk 220 N erővel valamit, az körülbelül mivel egyenértékű?

Állva, derékszögben előre hajolva felemeled a földről a 22 kilóval megpakolt bevásárló szatyrot.

Vagy:

[link]

"A bevásárló szatyor felemelése szerintem nem ekvivalens ezzel, mert az tisztán függőleges irányú emelés, itt pedig vízszintes irányú erőkifejtésről van szó."

Hmmm, olvasd vissza mégegyszer.

Ülve, magunk elé nyújtott kézzel vízszintesen húz, vagy derékszögben előre hajolva, lelógatott karral függőlegesen húz.

Ugyanaz a póz 90 fokkal elforgatva.

Hm?

Persze, hogy nem ugyan az az érzet... Hogy is lehetne itt bármiről is konkrétan beszélni, amíg nem alkottunk modelt.

A statika tanítása szerint a szerkezetet szét kell bontani elemi részeire, és külön külön vizsgálni annak a terhelését. Egy elemi rész igénybevételét úgy nyerjük, ha a szomszédos részeket elhagyjuk, viszont a hatását a megfelelő erő -és nyomatékredukció útján pótoljuk.

Ebből kapjuk az elemi igénybevételeket. Ez azért érdekes, mert hogy mit érez az ember, az pont ettől függ. Vagyis az ember azt érzékeli, hogy a testének bizonyos részei, izomzata, csuklórészek, stb. mekkora terhelésnek vannak kitéve, és ennek megfelelően az agyba megállapít egy nehézségi mutatószámot.

Az egyenértékűség meg többféle lehet.

Beszélhetünk STATIKAI EGYENÉRTÉKŰSÉGRŐL, amelyet lényegében az előző válaszoló ki is fejtett.

Ezenkívül beszélhetünk DINAMIKUS EGYENÉRTÉKŰSÉGRŐL, amikor azt is vizsgáljuk, hogy a terhelés időben hogy zajlik le, és azt valahogy kiátlagoljuk.

Illetve beszélhetünk ENERGETIKAI, ÉS TELJESÍTMÉNYI egyenértékűségről, amikor valami alapján pl. méréssel munka jellegű mennyiséget állapítunk meg, vagy adott esetben időre fajlagosítjuk.

Rád akarnak nyitni a klozeton de nem hagyod

Mondjuk oda 22 kg lehet, hogy vékony, meg ott "belső" erők is fellépnek