Egy hidrogénbombában a hasadóanyagos "indítótöltet" antianyag bombára cserélhető?

Sugárzás mindenképp lenne, mivel a tiszta fúzió is hatalmas gamma és neutronsugárzást gerjeszt, ami aztán felaktívál egy csomó elemet, évtizedekre sugárzóvá téve azt. Ebből a szempontból a legveszélyesebb az alumínium, vas, mangán. Csernobilban hegyekben állnak a felaktívált szállítójárművek. Ezeket hiába sugármentesítik hagyományos módszerekkel, évszázadokig veszélyesen sugározni fognak, mert a sugárzás nem a szennyezés következménye.

A fúzió beindítására kísérleteztek transzurán gyújtással is, hogy minél kisebb legyen a szennyezés, de az ára miatt elvetették. A ruszkik egy időben meg voltak győződve róla hogy az amik transzuránt használnak a neutronbombában, és a számításaik szerint transzuránnal lehetne készíteni kézigránát méretű neutron fegyvert, amiben a hasadóanyag csak pár deka, és 200m-en belül megöl mindenkit 10 percen belül. A kérdés az, ki tud 300m-nél nagyobbat dobni. A táska atombombáknál viszont elképzelhető hogy tényleg megcsinálták, bár az is 30-40 kg-os szerkezet, úgyhogy 4-5 kg nagy tisztaságú plutónium még abba is beleférhetett.

Az antianyagra visszatérve, ha tényleg egyszer megcsinálják, akkor teljesen felesleges lenne a szerkezetet még mindenféle fokozatokkal bonyolítani, mivel az antianyag önmagában is a létező legnagyobb pusztítóerőt képvisel. A sima anyaggal ér

Nem tudjuk mennyire lesz költséges előállítani, vagy tárolni az antianyagot ha egyszer lesz hozzá technológia. Lehet hogy idővel egy tucatárú lesz, mint az alumínium. Az alumíniumot is először drágábban adták mint az aranyat, aztán kitalálták az elektrolízist. Az első három atombombához szükséges hasadóanyag legyártása is évekbe került, és mai értéken számolva is több száz milliárd dollárba fájt, de a 70-80-as években a szovjet hadiipar szinte fosta a jó minőségű uránium tölteteket. A jó oldala a dologban, hogy a kívánt hatás eléréséhez elegendő csak fele mennyiségű antianyag, mert a reakcióhoz szükséges 50% hagyományos anyag korlátlanul, és ingyen rendelkezésre áll. Olvastam régen egy sci-fit, a lényege az volt, hogy valaki feltalált egy bárki számára könnyedén előállítható korlátlan energiaforrást, és emberiség büntetéséül mindenki számára elérhetővé tette a technológiát. Onnantól kezdve abban a tudatban kellett élni, hogy bárki, bármikor felrobbanthatja a földet. Mintha egy gyerek kezébe töltött fegyvert adnál. Lehet, az antianyaggal is így járunk egyszer, de az biztos hogy nem mostanában.

A táska bombákból bizonyíthatóan legalább 300 db készült, és az amik szerint 80-90db-nak lába kélt a szovjetunió széthullásakor keletkezett zűrzavarban. A ruszkik állították, hogy csak adminisztrációs baki történt, de az amik a mai napig nem hiszik el. Talán a ruszkik most

tényleg nem hazudnak, mert ha eltűnt, és rossz kezekbe került 90 db ilyen bomba, 30 év alatt már csak felrobbant volna 1-2 db belőle. Ha el is tűnt, az szerencse a szerencsétlenségben, hogy a plutónium fegyvereknek van

"szavatossága", mert relatíve kicsi a plutónium felezési ideje, és idővel elszennyeződik a bomlástermékektől a hasadóanyag. Ezért is vannak bajban az amik, mert százmilliárdokért kell SOS felújítani (újragyártani) a jórészt plutóniumos atomarzenált, míg a ruszkik uránfegyverei elméletben ezer évek múlva is hatás csökkenés nélkül robbanásképesek.

Persze csináltak plutónium tölteteket is a ruszkik, mert a kisméretű taktikai fegyverekben előnyösebb hogy kevesebb a kritikus tömeg, de a hadászati fegyvereik uránosak voltak. Onnan is tudni, hogy amikor a SALT egyezmények alapján leszerelt IBCM rakéták tölteteit jó pénzért az ami WESTINGHAUS vette meg, és alakította át reaktor fűtőelemekké. Az Ukrán rakéták sorsa is ez lett. Az amik azt nyilatkozták, hogy nagyon meglepődtek az urán tisztaságán, és az ő iparuk nem képes ilyen dúsítási fokot elérni. Most azon megy a hiszti, hogy Putyin nem engedélyezte az amiknak, hogy teljes leltárt készítsenek a ruszki hasadóanyag készletekről. Azt gyanítják, hogy legalább 100 tonna nagy tisztaságú fegyver fokozatú uránt rejtegetnek valahol. A fegyverzetcsökkentés alatt leszerelték az IBCM-ek 80%-át, és az egyéb töltetek számát is harmadára csökkentették. Az amik elképzelése az volt, hogy az így felszabaduló hasadóanyag egy részére rá teszik a kezüket, a másik részét pedig lerontják erőművi minőségre. Amikor Putyin rájött arra, hogy elmarad a nagy összehaverkodás, akkor ennek megálljt parancsolt. Egy atomfegyverben a hasadóanyag a lényeg, ha az megvan, akkor órák kérdése összerakni egy robbanófejet.Egy totális háború esetén úgy is elsődleges célpont lenne minden dúsítóüzem, szaporító reaktor. A hidegháború végén a ruszkik becsült robbanófej készlete kb 40-50 ezer volt, plusz készleten volt még nekik legalább ennyire elegendő hasadóanyaguk. Most kb 15 ezer fejet tartanak hadrendben, ami paralel a nyugati világ atomarzenáljával, de ahogy ismerjük őket, a spájzban lezsírozva van még legalább ennyi, plusz a kb 30 ezerre elegendő hasadóanyaguk.

Az uránt dúsítani egy nagyhatalomnak biztos macerásabb mint a plutóniumot szaporítani, de az oroszok ebben nem kispályásak még innen a mecseki bányákból is elhordták az uránércet. Az IBCM-ket a ruszkik úgy tervezték, hogy berakták a silóba, és 20 évig rá se kellett nézni. A plutónium tölteteket meg folyamatosan karban kell tartani, erősen sugároznak, rendszeresen számítógépes szimulációnak kell alávetni (a hasadóanyag bomlása miatt). Az amiknál meg van rá az infrastruktúra, de a tajga közepén ez már nem járható út. Rendszerint a világbajnok szuperszámítógépek az USA atomarzenál folyamatos tesztelésével voltak elfoglalva, akkor, amikor a muszkáknak egy normális PC-jük sem volt.