Hogyan zajlott le a rendszerváltás Csehszlovákiában, az NDK-ban és Romániában?

Romániát írnám le (itt születtem, ezt tudom elég jól) kissé vázlatosan.

'89-ben Temesvárott meg akarták hurcoltatni Tőkés László püspököt, ami kb. olyasmi volt, mint egy szikra a puskaporos hordónak (nem volt azelőtt már étel, csak Ceaușescu-éltető ének, nyomorgás volt, kétévente egyszer adtak útlevelet, jegyre kellett veni az ételt, ha volt, többszöri áramkimaradások, és ezek csak azok a dolgok, amiket én 19 éves fejjel hallottam a szüleimtől). Tüntetés robbant ki, aminek nyomán a diktátor (Nicolae Ceaușescu) Bukarestben népgyűlést hívott össze, ami viszont elég hamar diktatúraellenes tüntetéssé fajult. Ezután eléggé felgyorsultak az események, többször is a tömegbe lőttek, Temesvárott egész biztos, de úgy tudom, Bukarestben is, majd a halottak hamvait a csatornába szórták, hogy a nyomokat eltüntessék (megjegyzem, tudomásom szerint Románia volt az egyetlen kommunista ország, ahol vérrel kellett kivívni a rendszerváltást). Ceaușescu sikertelenül próbált meg helikopterrel menekülni, azonban szép lassan mg a hadsereg is ellene fordult. Summa summárum, a szökés nem sikerült, és egy rövid álper után (sokan azt a tényt, hogy a pert nem tartották meg rendesen, óriási hibának tartják; köztük szüleim is, így én is, bár nem éltem abban a korban) feleségével együtt kivégezték. Az ország élére Ion Iliescu vezetésével a Nemzeti Megmentési Front (NMF) állt.

#3: teljes mértékben igazad van mindabban amit mondasz. Amit most írok le, azt valószínűleg te is tudod, csak úgy gondolom, illik, hogy ezt az oldalát is bemutassuk a dolognak, ha már beszélünk/runk róla.

Nem csak Ceaușescu bácsiról van szó sajnos a kommunizmus kapcsán. Persze, ő volt A Diktátor, Aki A Főfelelős Volt, de azért rengeteg más emberke is bűnös volt, illetve felelősségre vonható. Egy igazi perrel talán sokkal több embert el lehetett volna ítélni, több midnenre fény derült volna. Rengeteg dolog megoldatlan a mai napig, mint azt gondolom te is tudod. Sajnos az akkor hatalmon levők és besúgók közül a mai napig sokan szabadlábon/életben vannak, pedig nem ezt érdemelnék. A szüleim megállapítása szerint (amelyről egyáltalán nem tudom, mennyire helyes, szeretném megtudni a te véleményedet is erről) a jelenlegi Szociáldemokrata Párt, ami hatalmon van és amely a tüntetéssorozatra okot adott, a volt kommunista fejesek pártja (többé-kevésbé), vagyis úgy istenigazából nem történt meg egy nagy hatalomváltás. Nem éltem abban az időben, így nem tudom helyesen felmérni a dolgokat, de főleg a jelenlegi események fényében, én úgy látom, ebben valóban lehet valami.

A romániai belpolitikai viszonyokkal nem vagyok tisztában, de a magyar rendszerváltás bőven felnőtt fejjel éltem át, arról reális képem van, és reális képem van a 80-as évekről, azaz a szocializmus utolsó időszakáról. Magyarországon vérontás nélkül történt meg a renszerváltás. Sokan bánkódnak is ezen, mert a korábbi elit így átmentette magát az "új világba". Ha ezek szerint sokan Romániában is úgy érzki, ugyanazok vannak hatalmon, mint az előző rendszerben, akkor mi csináltuk jobban, hiába ömlött ki a sok vér Romániában, mert az eredmény ugyanaz lett. Életünk általában szerencsére rövid ahhoz, hogy több forradalmi változásnak is tanúi legyünk, ezért csak a történelem alapos tanulmányozása után jutunk arra a meggyőződésre, hogy a rendszerváltozásokra inkább az jellemző, hogy az elitek nem cserélődnek le teljes mértékben. Egyszerűen azért, mert legtöbbször csak egy elit van. Az elitbe pedig nem csak, sőt nem elsősorban törtető karrieristák vannak - és ez a szocializmusban is így volt -, hanem arra "érdemes" emberek. Ez nem kiválóságot jelent, hanem egyfajta tehetséget, mely őket kiemeli szűkebb-tágabb környezetükből közéleti érdeklődésük, karizmatikus személyiségük, szorgalmuk stb. okán.

És persze vannak olyanok is, akik gátlástalan amoralitással, igazi köpönyegforgató nyalnoksággal kerültek be újra a hatalomba. Mindig is voltak ilyenek, ezt nem lehet kiküszöbölni egyetlen rendszerváltásból sem. Mint ahogy nem lehet kiküszöbölni azokat a törekvő, ambiciózus embereket sem, akiknek valamiért nem sikerült a dolog, és most elégedetlenek a rendszerváltással, maguknak pedig azzal tudnak némi önfelmentést szerezni, hogy "hát persze, hogy nekem nem sikerülhetett, hiszen ott van X, vagy Y, aki már az előző rendszerben is jó pozícióban volt és most is jól megy neki, nem is volt itt rendszerváltás!".