Miért nincs olyan repülő ami elektromágnesességet használva repül?

"egyiknek a pozitívak kellenének másoknak pedig a negatívak egymásnak pedig gyűjthetnék a törzseket."

Kérdező, tényleg nyugtass meg, hogy még általános iskola alsó osztályba jársz, mert különben nagy gond van!

Ha valahol gyűjtöd a töltéseket, azt kondenzátornak hívják. Ahogy gyűlik benne a töltés, ott növekszik a feszültség.

Egy idő után (itt másodpercekről van szó) átüt és szétégeti az egész készüléket.

Ilyen hajtóműre gondoltál?

A másik lehetőség, hogy kilőjük a töltéseket - de MIND. A pozitívot és a negatívot is.

Ezzel viszont elvész az az előny, amit írtál, hogy a töltések magutól is taszítják egymást, mert nem fogják. Csak az az erő számít, amivel kilőjük őket.

Természetesen AZONOS irányba kell mindent kilőni, különben nem megy az űrhajó semerre.

A gond az, hogy ez így is nagyon pici erő lesz - másrészt a kilőtt elektronok sokkal gyorsabbak, mint a kilőtt protonok, és ez különféle zavarokat okoz.

Amennyire tudom használnak műhold irányításra vagy stabilizálásra elektromágneses megoldásokat ami a Föld mágneses terével kölcsönhatásba lépve irányítja azt.

És lőn:

[link]

Van olyan űrhajó koncepció, amiben a hajó az űrben haladása közben talált kósza hidrogénatomokat egy ernyővel ionizálja, majd a másodikkal ezeket hátrafelé gyorsítva szerez hajtóerőt.

Pár sebből még vérzik a dolog.

1. több kilométernyi átmérőjű gyorsítótekercsek kellenének, az ionizáló tekercsek szintén ilyen picurkák.

2. ezek a tekercsek gigawattokat igényelnének elektromos teljesítményben, szóval egy komplett Paks II-t a hajóra kell tenni

3. az űrben marha kevés kósza gázmolekula van, a rendszernek csak akkor lenne értelmes hatásfoka, ha előtte már felgyorsították olyan sebességre, amivel már elég részecskével találkozik. A minimum működési sebesség valahol a fénysebesség tizedénél van.

Szóval azért nem halott ötlet ez az elektrosztatikus gyorsítás, csak qrvára a jövőben van a megvalósítás.