Az emberi testnek mekkora a hatásfoka?

Na, ez nagy hülyeség volt.

Az "égés" sehol sem tökéletes. Sem az emberben, sem a tábortűzben. Nem ég el minden - de az ember messze sokkal kevesebbet képes elégetni egy adott ételből, mint ami benne van, vagy akár amire a tábortűz képes.

Ételből létezik fogyókúrás is - vagyis, ha azt eszed, ami kalóriát képes vagy belőle kinyerni, az kevesebb, mint ami az emésztéshez kell.

Az izmok hatásfoka pedig még a feldolgozott ételből is csak 25%

A kérdés értelmetlen, de cserébe az első válasz tökéletes ostobaság.

Először is, az ember sose nyeri ki a szendvics teljes oxidációs energiáját, a széklettel elég sok olyan anyag távozik, ami még éghető lenne.

Más részről viszont emberre elég nehéz értelmezni a hatásfokot, mert annak a definíciója végülis az energiakonverzió kimenetének és bemenetének az aránya. Vagyis egy motor esetében a hatásfok a leadott kinetikus energia és az elégetett anyagokból kinyerhető hő aránya. Ráadásul mivel az égés is egy konverzió, lehet mérni égetetett anyagok ténylegesen leadott és elméletileg leadható hőjére vonatkoztatva, mivel a motorokban sem teljesen tökéletes az égés.

Még az is kérdés, hogy hogyan méred a meggyújtott szendvics által leadott energiát, mivel ugye a hatásfoknak akkor van értelme, ha a kimeneti oldalon valami hasznos dolog van. Ha csak égetsz valamit a szabadban, akkor nyilván el fog égni teljesen (és ezalatt leadja a hőt), de ebből mit tekintesz hasznosnak? Mondjuk ha kazánban égeted, akkor a hő egy része a kéményen át távozik és nem a szobát fűti. Mivel a szobafűtést vesszük hasznos (kimeneti) oldalnak, ezért a hatásfokod nem lesz 100%. Szóval ha a szendvicset kazánban égeted, akkor sem lesz 100% a hatásfok, és ez a kazántól is függ, a szendvics meg a levegő oxigénje ugyanazt a reakciót adja.

Ember esetében az első kérdés, hogy melyik két pont között mérünk. Mivel az ember nem is biztos hogy végez munkát, nem is biztos hogy van kimeneti oldal (akkor is eszünk, ha csak fekszünk az ágyon). Ráadásul az emberben a kémiai energia konverziója biológiai energiává (ATP) elég rossz hatásfokú (de legalább mérhető többé-kvésbé), annak konverziója izommunkává szintén nem nagy hatásfokú, és mivel a kimeneti pontot nem is az izomkontrakción mérjük, hanem mondjuk a futás vagy a vagy az árokásás vagy a fára mászás kinetikus energiáján, a végeredmény nagyon függ attól, hogy pontosan mit is csinálunk. Sőt azon is, hogy ki csinálja, mert nyilván más hatásfokot fogunk mérni egy maratonistán és egy kövér szomszéd nénin akkor is, ha ugyanolyan sebességgel kocognak.

Kb. 20-25 %.

[link]

[link]

Na akkor nezzuk, mit irtal, biztos az erto olvasassal van gond…

“Az ember nem mozdony.”

Igaz.

“A szendvics nem "energiává alakul", hanem asszimilálódik,”

Nem igaz. A szendvics a lebonto anyagcserutakra lep eloszor. A benne tarolt kemiai energiat (szenhidratokat es zsirokat foleg) a szervezet masfajta kemiai energiava alakitja, azaz a koteseket elhasogatja, eloxidalja stb, az igy felaszabadulo kemiai energiat pedig ADP --> ATP konverziora hasznalja. Azaz a kemiai energia masfajta kemiai energiava alakul, ugyanugy energiakonverzi tortenik, mint amikor egy szelkerek a szel energiajat elektromos energiava alakitja. A szendvics java reszet CO2 formajaban kilelegezzuk, am egyes alkotoelemei valoban belepnek a felepito anyagcserefolyamatokba, de mar nem mint szendvics, hanem pl mint aminosav. Ott ideig-oraig tartozkodnak, majd a szendvics utolso atomjaitol is idovel megszabadulunk. Ha egy ember eppen nem novekszik (nem noveli a tomeget), akkor nincs netto beepules a tapanyagbol, azaz osszessegeben nezve a szendvics egyaltalan nem epul be a szervezetbe. (Az adott mai szendvics igen, de cserebe a tegnapi szendvics tavozik ugyanakkora mennyisegben.) Mindekozben pedig egy halom olyan anyag tavozik a testunkbol, amit egy kazanban meg el lehetett volna egetni, azaz a szendvics osszessegeben rosszabbul hasznosul, kevesebb kemiai energia alakul at mas energiakka, mintha elegetnenk.

“Az égési folyamatok pedig az élőlényekben közel tökéletesek, vagyis sokkal több energia szabadul fel, mint egy sima meggyújtásnál.”

Kozel sem igaz. Eloszor is, a tokeletes egetesnel tobb energia sehogy sem szabadulhat fel, ez kemiai nonszensz. Tehat ha a meggyujtva ell tudjuk egetni a teljes szendvicset, akkor az igy felszabadulo energia lesz a maximalis kinyerheto energia, ez amugy az egesho fogalma. Vagyis az egeshonel tobbet sehogy se fogunk tudni kinyerni a szendvicsbol, ha a fejunkre allunk akkor se. A tokeletes egest persze egy tabortuzon nehez megvalositani, de laborban nem lehetetlen.

Masodszor, az ATP termeles elegge veszteseges folyamat, a veszteseg pedig hokent jelentkezik. Ez persze hidegben nem gond, mert akkor amugy is futenenk a testunket, ergo a vesztesegho futeskent jelentkezik (annyival kevesebbet kell futenunk), es csakugyan latszolag az egesho csaknem 100%-a hasznosul. Ellenben nyaron megisszuk ennek a dolognak a levet, hiszen ilyenkor a veszteseghore abszolut nincs szuksegunk, de megis termelodik, es kezzel-labbal kuzdunk ellene. Ilyenkor nagyon is kiutkozik hogy ez a kemiai energiakonverzio bizony veszteseges. A hatasfokba pedig a veszteseghot nem szokas beleszamolni, csak a hasznos folyamatokat.

Szerintem a kérdés nagyon érdekes.

Ha nem szendvicsben, hanem mondjuk pálinkában gondolkodunk, akkor 2 dl 50%-os pálesz az megfelel 1 dl tiszta alkoholnak. Az 1 dl tiszta alkohol elégetésével felszabaduló energia egyszerűen kiszámítható. Na de mi van ha megiszom. Azon kívül hogy igen jól fogom érezni magam, és további magvas gondolataim támadnak.