Egy vezetőn bármekkora töltést felhalmozhatunk vagy ennek nagysága véges?

az áramerősségnek (l. o.) a vezető keresztmetszetének egységére eső része. Ha tehát az áram sűrűségét d-vel, az áram erősségét i-vel és a vezető keresztmetszést s-sel jelöljük. akkor d = i/s képlet az áram sűrűségének matematikai kifejezését adja. Az áramsűrűség fogalmának a galvanoplasztikában és az elektrometallurgiában van nagyobb fontossága.

A vezetékeknek az átmérőtől függően van megengedett maximáls áramsürüsége pl: tekercsének vezeték átmérője 0,5 mm. A megengedett áramsűrűség 2,5 A/mm2

ha ezt átlépjük, melegedni kezd nagyon átélépve elolvad

Elvileg nyilván véges, ha pl. kivonjuk az összes elektronk, több pozitív töltést már nem tudunk felhalmozni.

Gyakorlati szempontból, normálisan előállítható feszültség tartományban, a felhalmozott töltés szültséggel arányos. Arányossági koeficiens a kapacitás.

Elméletileg akármekkorát, hiszen a papír mindent elbír, nem gyullad ki ha hülyeséget vázolsz rá. Nagyon sokszor végtelen kapacitással magyaráznak misztikus villamosságtan modelleket, hogy könnyebben érthetőek legyenek. Ilyenekkel sokszor találkozhatsz a váltakozó áramkörök analízisénél.

Gyakorlatilag egy kondenzátor nevű alkatrészt hozol létre, a két fegyverzet között elhelyezett veszteséges dielektrikumon, legyen szó vákuumról, légüres térről, vagy tetszőleges mintadarabról.

a fegyverzetekre csak akkora Q töltést vihetsz fel, amennyivel a két fegyverzet között mérhető U feszültség nem éri el a kritikus átütési szilárdságot, amikor egy elektronnyaláb fog átívelni a negatívról a pozitív fegyverzetre. Bármilyen dielektrikumot is használsz, az gyakorlatilag veszteséges, hiszen az elektron hiány/többlet között néhány (mikro)amper nagyságrendű I áram fog folyni, egyébként nem lehet U feszültséget mérni a kétpóluson (Emlékezzünk a hálózat dualitása című tételre)

A vezetőt és szigetelőt elektromos tulajdonság szempontjából a fajlagos vezetése különbözteti meg, azaz mennyi többletenergiára van szüksége az elektronoknak, hogy vegyérték sávból át tudják ugrani a tiltott energiasávot, hogy a vezetési sávba léphessenek.

Ez szigetelőknél 10^-9 S/m

vezetőknél 10^3 S/m

(vezetésben megadva)

Pozitív töltést csak végeset, mert elfogynak az elektronok.

Negatív töltésnél pedig ezen kívül az is gond, hogy vagy szanaszét repülnek az elektronjaid - vagy a vezetőd nem fogja bírni és az robban szét. Merthogy az azonos töltések taszítják egymást...

Nem helyes az előző válasz, ugyanis nincs olyan, hogy elfogynak az elektronok, mert ha megosztasz valahol töltést, az mindig két pont közt történik, tehát relatív, hogy pozitív töltést vittél el vagy negatívot hoztál, tehát ha egy kondenzátort nézel, akkor akármennyi elektront felhalmozhatsz az egyik fegyverzetre, amig a másikon ugyanannyi pozitív töltés lesz jelen.

A gyakorlat annyiban más, hogy a két felület határozza meg a kapacitást, és állandó kapacitás mellet a töltésmennyiség a feszültséget fogja meghatározni, ami azt eredményezi a gyakorlatban, hogy a feszültség növekedésével egyre jobb szigetelőanyagot kell alkalmazni.

Az sem igaz, hogy az anyag felrobban, ugyanis egyrészt a töltések kívülről, a felületén helyezkednek el, másrészt egymásra hatnak nem a felületre, mert mivel is léphetnének kapcsolatba?.

Ha gyakorlati megvalósítás érdekel akkor keresd meg Skori tesla tekercsét a neten, vagy más tesla tekercset, vagy marx kaszkád sokszorozót stb.