Lehetséges, hogy saját galaxisunkat az űrben a távolba nézve egyszer felfedezzük?

A tágulás még csak közelében sincs a fénysebességnek - és amúgy sem lehetséges... Ennek olvass utána.

A mi galaxisunk sincs akkora, hogy millió éves képet lássunk belőle. Az egész tejútrendszer átmérője nincs 100000 fényév.

[link]

"A tágulás még csak közelében sincs a fénysebességnek"

Akkor hogyan lehet a 13.7 milliárd éves világegyetem 78 milliárd fényév átmérőjű?

#1 nem ért semmit.

A világegyetem a távolsággal arányos sebességgel tágul. Bizonyos nagyság fölött ez tényleg nagyobb a fénysebességnél.

A galaxisunk képét CSAK akkor láthatnánk, ha a világunk:

1: nagyjából pontos gömb alakú zárt tér lenne (4 dimenziós gömb),

2: elegendően kicsi lenne ahhoz, hogy a fénynek legyen lehetősége körbemenni rajta,

3: plusz még pár dolog - pl. nem nyelné el közben semmi a fényt, nem lenne erős torzítás, stb.

Tehát, kérdező, a 2. feltétel szerint pont az lenne neked jó, ha a világunk NEM tágulna gyorsabban a fénysebességnél.

Nézzük viszont,hogy mit látnánk?

Azt senki se képzelje, hogy egy csillag képe hasonlítana magára a csillagra. Mivel a csillag minden irányba sugároz, ezért a fény is minden irányból jönne, vagyis fénylene az egész égbolt (egyetlen csillagtól). Csak színképelemzéssel tudnánk bármit is megállapítani erről a fényről. Továbbá, mivel nem egyetlen csillag létezik, ezért a többi csillag fénye is pont ugyanígy jelentkezne, és összekeveredne egymással.

Mivel pedig a világunk tágul, ezért ennek a fénynek a frekvenciája csökken - annyira, hogy már nem fénynek látjuk. Rossz esetben a frekvencia lemegy nullára, és a fény elvész.

Még mielőtt valaki ezt a fényt összekeverné a jelenleg is mérhető háttérsugárzással: a háttérsugárzás MÉG NEM ÉRT KÖRBE a világunkban, ezért nem egészen úgy néz ki, ahogy a kérdező szeretné. Az csak egy szórt fény, nem egy kép.

Léteznek másfajta fények is, amelyek irányítottak, és nem minden irányba mennek, mint egy csillagé - ezeket jobban tudnánk azonosítani, de van velük egy nagy gond: nagyon szóródnak. Mivel a csillag képe minden irányból jön, ezért ezek a sugarak erősítik egymást - egy irányfény viszont teljesen szétszóródik, mire visszaérne hozzánk.

Ezen kívül NEM IDEÁLIS esetben különböző hatások lépnek fel, amelyek a fényt szórják ill. késleltetik - akár millió éveket is - ezért aztán további torzításokkal lehet számolni, amelyeket csak úgy tudunk korrigálni, ha ismerjük az anyag eloszlását az egész világegyetemben.

A Nagy Számok Törvénye jogot ad rá, az igazság azonban az, hogy még ha így is lenne, saját magadal akkor se fogsz csak úgy szembejönni az utcán :)

"Akkor hogyan lehet a 13.7 milliárd éves világegyetem 78 milliárd fényév átmérőjű?"

Sehogy, mert ez egy baromság

"Bizonyos nagyság fölött ez tényleg nagyobb a fénysebességnél."

SEMMI nem tud a fénynél gyorsabban mozogni vagy tágulni, még a tömeg nélküli részecskék se

A tér se, semmi se!

"Tehát, kérdező, a 2. feltétel szerint pont az lenne neked jó, ha a világunk NEM tágulna gyorsabban a fénysebességnél."

Kapaszkodj meg, a világunk NEM tágul gyorsabban a fénysebességnél!

Ilyet csak az abszolút fogalmatlanok meg az idióták állítanak

#4: te ugyanaz vagy, mint egy másik kérdésnél a #14?

Akkor itt is írom: ha egyáltalán nem értesz hozzá, akkor inkább ne írj!

Hanem nézz utána különböző forrásokból a témának, és csak akkor, ha már jól értesz hozzá, akkor minősíts másokat.

Igen én vagyok. És elég behatóan foglalkoztam ezzel a témával, hogy ebbe 100%-ig biztos legyek.

A fénysebességnél NINCS nagyobb sebesség, ez egy univerzális tény. Mint az is, hogy nulla nem lehet osztó, vagy hogy 37-nek nincs saját magán és 1-en kívül másik osztója.

Miért is ne írjak tehát? Mert leírtam egy konkrét tényt, miszerint a fénynél gyorsabban semmi nem mozoghat? Ez bizonyított tény. A fénynél gyorsabb mozgás pedig erősen science fiction kategória.