Honnan jött a + mozgási energia a golyónak?

de, csökkent, hiszen lement egy lejtőn.

Látható az is, hogy miután felgurult a másik lejtőn ismét ugyan akkora sebessége volt, mint a másik golyónak.

Nem illúzió, hanem csak félreértés vagy félremagyarázás. Semmiféle plusz energia nem keletkezik, ahogy az első is írta: a végén mindkét golyó sebessége és mozgási energiája pontosan egyforma lesz.

Amikor a dupla lejtőn haladó golyó középre ér, és sokkal gyorsabba, mint a másik, abban sincs semmi ellentmondás. Ilyenkor valóban több a mozgási energiája, mint a másiknak, de a helyzeti energiája ugyanennyivel kevesebb. Az össz energia mindvégig állandó.

Ez a kísérlet, illetve illusztráció inkább a brachistochron-problémát szemlélteti: két pont közt nem mindig az egyenes út a leggyorsabb.

Semmilyen plusz keletkező energiáról nincs itt szó. Annyi történik, hogy a kezdő- és végpont között a mozgás több pályán is végbemehet.

Igazolható, hogy van egy ún. optimális pálya, amelyen ha mozog a test, a szükséges idő kevesebb lesz bármely más pályához képest.

Erre már az 1800-as években rájöttek, és Brachystocron-probléma a neve.

Levezethető -a variációszámítás segítségével- hogy az optimális görbe ciklois lesz.

Jópofa kísérlet, szépen bele lehet keveredni, mert az ember simán párhuzamot tud vonni agyban a sebesség és az energia közé, pedig ez nem igaz.

Az egyenes lejtőn a golyó helyzeti energiája szép egyenletesen alakul mozgásivá, a másiknál egy darabig a meredekebb lejtőn gyorsabban, majd az emelkedőn valamennyi visszaalakul a mozgásiból helyzetivé.

A végcélban mindkét golyó sebessége azonos lesz, vagyis mozgási- és helyzeti energiája is azonos lesz. Csak hát ugyebár a teljes úton az átlagsebességük lesz más, ennek megfelelően a célbaérés ideje is.

Energetikai szempontból a két pálya kezdeti és végpontja azonos. Itt az a finomság, hogy az energia egy "időtlen" jellemző.