Van olyan mikor nincs kivétel?

> Itt a fő probléma az, hogy te kitalálsz ilyen baromságot, hogy nem néztem utána a szónak, pedig az hogy beirtam, hogy már értem ép azt jelenti, hogy beirtam s mivel stimmelt megértettem.

Nos. Mondjuk inkább úgy, hogy feltételeztem, hogy nem néztél utána, leginkább azért, mert hibásan írtad le a szót. Ez valóban nem cáfolja azt, hogy utánanéztél, valóban érted így, hogy a kérdésben felírt eszmefuttatásodban hol található meg ez a hiba, és valóban megköszönted a válaszomat, csak némiképpen valószínűtlenné teszi. A #6-os kommentedet persze lehet szó szerint is értelmezni, de lehet ironikusan is. A kontextus alapján én úgy sejtettem, ironikusan kell értelmezni az általad leírtakat. De így hogy felvetetted, hogy lehet szó szerint is értelmezni a kommentedet, így is jobban tűnik ironikusnak, mint szó szerint értelmezendőnek. Mindenesetre így – hanglejtés, beszédstílus hiányában – egyik értelmezése sem helytelen a szövegnek, így ha félreértettem a soraid jelentését, az érthető és indokolható. Lehet, neked kellene inkább úgy fogalmaznod, hogy az véletlenül se tűnjön iróniának.

Mindenesetre a kérdést szerintem kellően kitárgyaltuk. A kérdésben szereplő következtetés némi javítással és az alapkijelentést feltételezéssé alakítva gyakorlatilag valóban logikai bizonyíték arra, hogy nem lehet minden szabály alól kivétel, ahogy azt az előző válaszadók is leírták.

2×Sü. Mint mondtam, előbb bizonyítunk. Például úgy, ahogy írtad. Cáfolattal.

Egyébként a szabály alóli kivétel más szavakkal nem más, mint az a jelenség, hogy a szabálynak is van értelmezési tartománya. Adott esetben a kivétel nem tartozik bele az értelmezési tartományba, tehát az eseményre az a szabály nem vonatkozik.

A kérdezőt erről nem lehet és nem érdemes meggyőzni, ő szerepelni és csillogni akar. Lelke rajta.

#13> 2xSü-t ragyogó gondolkodási képessége mellett, elképesztő szelíd türelméért is csodálom

Ohh, köszönöm. Néha jó bizonyos erényeket gyakorolni, pl. a türelem erényét is.

> értem tehát egy hibás leirásból mindenfélét feltételezel majd eszerint viselkedsz.

Ez egy érdekes dolog. Nem tudom nálatok hogy van, de mi emberek úgy vagyunk vele, hogy következtetünk. Ha van a következtetésnek egzakt alapja, akkor egzakt következtetéseket vonunk le (már aki képes rá). Ha nincs egzakt következtetésre mód, akkor valószínűségek alapján próbáljuk pótolni az információhiányt. Pl. mikor meglátsz egy ember oldalról, akkor feltételezed, hogy az arca másik, nem látható felén is van szeme, füle, stb… Néha nincs, de a leggyakoribb eset, hogy van. Jó is, hogy így működünk, mert ez a fajta nem egzakt következtetés a túlélésünkben fontos szerepet játszik. Pl. ha egy állathoz közelít egy ragadozó, akkor nem tudja, nem tudhatja biztosra, hogy az a ragadozó meg akarja őt enni, mégis feltételezi, hogy nem azért közelít, mert éppen játszani akar. Az embert pont az teszi emberré – részben –, hogy képes az általánosításra, képes csoportfogalmakat alkotni. Pl. bizonyos növényeket közös ismérvek alapján csoportba foglalunk. Mondjuk a növényeket egy bizonyos tulajdonságuk alapján uborkának hívjuk. A csoportfogalomból aztán – egyéb információ híján – vissza lehet következtetni az egyed tulajdonságaira. Pl. ha azt mondod, van egy uborkád, akkor logikus feltételeznem, hogy az zöld színű, annak ellenére, hogy nem láttam azt az uborkát, és lehet, hogy te uborkád besárgult.

Igen, alkalmasint ez vezethet hibás következtetésre, igen, lehetséges, hogy annak az oldalról meglátott embernek egy baleset miatt nincs az arca másik oldalán szeme és füle, de ez nem jelenti azt, hogy a gondolkodásával bármiféle probléma lenne.

Egy másik példa. Ha találkozol egy ismerősöddel, és megkérdezed tőle, hogy hova megy, mire ő úgy válaszol, hogy „Este főzni akarok, csak rájöttem, hogy nincs otthon olaj, így gondoltam, le kellene menni a boltba”, akkor feltételezed, hogy éppen a boltba megy, vagy onnan jön. Pedig szó szerint értelmezve ő nem mondta el, hogy hova megy, csak azt, hogy mi történt otthon vele, és mire gondolt.

Aki ilyen jellegű gondolkodásra nem képes, az komoly probléma. Pl. az Asperger-szindrómának vannak ilyen tünetei, hogy az illető nem képes azokat az összefüggéseket meglátni, amik nem konkrétak, de a kontextus, a szokások miatt a legtöbb ember mégis meglátja. Pl. a Kódjátszma című filmben volt egy jelenet, mikor Turingnak szól egy kollégája, hogy „Elmegyünk, bekapunk egy szendvicset”, és várta a választ. Bár nincs kimondva, az adott kontextusban ez egyenértékű azzal a kérdéssel, hogy „Nem jössz el velünk bedobni egy szendvicset?”. Turing nem látja ezt a „feltételezést”, nem válaszol rá. A srác meg is jegyzi, hogy „Azt kérdeztem, nem jössz-e velünk enni.”, mire Turing rámutat, hogy ő nem kérdezett semmi ilyet. Valójában tényleg nem, de az ember értelmezi a kontextust, a szokásokat is, ami a szavak szó szerinti jelentését módosítani tudja, vagy éppen meg is tudja fordítani.

(Ha ne adj isten valóban Asperger szindrómás lennél, akkor nem akartalak megsérteni, de akkor tudnod kell, hogy bizony az emberek érthetik úgy a „Ja hogy ____. Így mindjárt értem hol a hiba. Köszi.” mondatodat úgy, hogy „Fogalmam sincs, mi az a szó, amit használtál, nincs kedvem utánanézni, nem értem, hogy miről beszélsz, nem tudom továbbra sem, hogy miért lenne hibás az, amit a kérdésben leírtam, és így nem lettem okosabb a válaszodtól.”. És ez nem az emberek gondolkodásának hiányossága vagy hibája, hanem a kommunikációs normális, megszokott, szerves része.)

Egyébiránt pont az emberi nyelvnek az ilyen bizonytalanságai, félreérthetősége, értelmezési különbségei miatt alkotta meg a matematika – és az összes természettudomány – a saját nyelvét, pl. a matematikában pont ezért találták ki a formális nyelvet, úgy a logika egészét. Vagy ezért használunk tanulatlan fül számára nehezen érhető nyelvet, ezért mondjuk azt, hogy ekvivokáció, mert az egy jól definiált fogalom, egy jól ismert logikai hiba „hivatalos” megnevezése, ahelyett, hogy körülírnánk a dolgot hétköznapi nyelven.

> igy viszont az egész irásod hiteltelen

Egy állítás, mondat igazságtartalmát kizárólag önmagában célszerű megítélni. Az állító személye nem mérvadó ilyen szempontból, illetve a beszélő előző mondatainak igazságtartalma sem. Az igazság nem személyi kultusz kérdése. Ha egy állítás, következtetés igaz voltának megállapítására van egzakt mód, akkor csak az számít, semmi más. Lehet, hogy valaki notórius hazudozó, aki éppen egy adott mondatnál elfelejt hazudni, és azt mondja: esik az eső. Hogy valóban esik-e, az eldönthető, és ennek az állításnak az igazság voltára semmilyen hatással nincs az, hogy ki mondta, és az illető mit mondott még. Persze ha az állítás igaz volta egzakt módon nem értékelhető ki, akkor lehet feltételezni, de csak akkor logikus dolog ez.

Illetve akárki a beszélő, akármilyen dolgot mondott előtte, ha egy adott állítása nem igaz, akkor könnyűszerrel rá lehet mutatni, hogy miért nem az.

> de amiket már irkálsz nem olvasom el

Egyrészt nem akarom az általad firtatott és hibának tartott feltételezést elkövetni, mivel azt írtad, hogy nem olvad el, és nem azt, hogy nem fogod elolvasni. Illetve nem akarom azt felételezni – amit nem mondtál ki –, hogy te soha nem változtatod meg a döntésedet, nem gondolod meg, így bátorkodtam a választ hozzád címezni.

Ha mégsem olvasnád el, az sem baj, maximum feleslegesen írtam le, de legalább gyakoroltam a gépelést, fogalmazást, vagy maximum tényleg a többekkel való diskurálásként fogandó fel.

Talán csak én nem értek valamit, de nekem úgy tűnik, a kérdező csak bólogatást várt az eszmefuttatására és most mindenkit személyeskedve támad, aki nem ért vele egyet.

Van rengeteg kérdés, amire érdemes reagálni illetve a kérdezővel elvitázni, mert sokak számára tanulságos és tudásgyűjtési forrás.

Jelen eset szerintem kivétel. :D