Univerzummal kapcsolatban?

Mivel szingularitás az idő kezdete így nem tudhatjuk meg mi volt előtte, a fogalom is értelmét veszti más okokból is. Szóval nem tapasztalhatunk semmilyen információ áramlást, egy csoppnyi információnk sem lehet a szingularitás előtti időkről.

Az univerzum lehet, hogy periodikusan tágul, majd szűkül, eztán újabb Nagy Bummal ismét tágul, lehet, hogy egy felsőbb hatalom keze van a dologban, számunkra oly mindegy, és az okosok ezeken nem is nagyon vitatkoznak, hiszen soha nem szerezhetünk erről információt.

Először az ősrobbanást kell megérteni, aztán jöhet a "mi volt előtte?" típusú kérdés. Ha már eleget tudunk róla, dőlhetnek az elméletek. Amíg kevesebbet tudtunk az univerzum szerkezetéről, addig a teremtés elmélet volt érvényben. Arra már van jobb. Most az ősrobbanást kell megismernünk, hogy megalkossunk egy elméletet, hogy mi okozta, mi volt előtte, bekövetkezhet-e valamikor, valahol még egyszer.

Lesz a "világnak" vége, ami a tippek szerint majd csak évmilliárdok múlva következik be lassan.

22:53

Ez is érdekes dolog, mert szerintem inkább az az első dolog amit ismerünk, ezért csak ehhez tudjuk viszonyítani az időt. Ez az első dolog, amihez a t=0-t tudjuk igazítani.

Ahogy mész vissza az időben és szemléled a világot, az ősrobbanás pillanatában értelmét veszti a tér, az idő és úgy általában minden jelenség, amit meg tudunk figyelni, megszűnnek a természeti jelenségek, a természeti törvények. Vagy ha a másik oldalról nézed, abban a pillanatban keletkezett mindez.

Elég biztosak vagyunk abban, hogy ez előtti pillanatról soha semmilyen információ nem érhet el minket (ahogy ez már el is hangzott itt). Emiatt a tudomány nem foglalkozik az ezt megelőző időtartammal, mert soha semmit nem tud megállapítani róla (még a létét sem). Innentől minden más csak sci-fi.

A vilgegyetem a jelenlegi nézet szerint térben véges, de határtalan. Azaz ha elindulsz, soha nem ütközöl akadályba. Viszont a térfogata (így a benne lévő anyag/energia) véges.

Hogy az időbeli vége mi lesz, az jó kérdés. Két variáció van alapvetően: vagy összeroppan és egy ősrobbanás szerű állapotot hoz létre, vagy nem, és akkor örökké tágul/úgy marad, ahogy van. Az első esetben viszont az összeroppanás az idő végét jelentené és bármi is lesz az után, soha nem fogunk tudni rá hatni. (Lehet, hogy a világ pulzál és ősrobbanások periodikusan követik egymást, ami már szintén elhangzott).

Tehát bár a tudomány hatalmas erő és sok mindent elértünk vele, a tudása véges (lásd ősrobbanás előtti állapot). Vannak dolgok, amikre nem terjeszthető ki, de nagyon jelentős eredmény, hogy pontosan tudjuk, mit lehet vizsgálni vele és mit nem. Az áltudományok egy tekintélyes része ott kerül képbe, hogy a megismerés határain túlra tündérmeséket fantáziálnak...

Igazad van kedves kérdező de sajnos a világegyetemünk diktálja az e-fajta törvényeket, az ,hogy szingularitásból indul ki az lehet nem mond semmit de hívjuk segítségül az előző lufit. A lufinkon rajzoljunk pöttyöket, ha fújjuk a lufit akkor ezek a pöttyök távolodnak, mind egyenlően egymástól (így tágul a világegyetemünk) ha kiengedünk belőle levegőt közelednek. Minden pontot megtudunk mondani, hogy melyik melyik bármekkorár is fújjuk a lufit, ellenben létezik egy pont, mikor már annyira kiengedtük a levegőt a lufiból és összepréseltük szegény műanyagot, hogy az egész csak egy pontot foglal el a térből, ennek velejárója az, hogy az összes rá rajzolt pontot gyakorlatilag egy ugyanazon pont alkotja, így egy ponthoz rendlehetjük az összes eddigi pontot, ez a szingularitás, szingularitásban nem érvényesek a jelenlegi fizikai modelljeink.

Fizikailag akkor szokás szingularitásról beszélni ha megjelenik a végtelen (leegyszerűsítve). Ilyen volt a Nagy bumm előtti korszak is, amikor végtelen görbületű pontszerű "test" végtelen energiával rendelkezett, kitudja minek hatására az egyensúly (már ha egyensúlyban volt, pl mintha túlhűtött lenne vagy valami) megbomlott, pukkant egy nagyot és feszíti szét fele önmagát, tágul...

Tehát nem számolhatunk vissza az időben és tippelhetjük be,hogy mi volt akkor.

A felsőbb hatalom szó csak arra irányult, hogy semmilyen befolyása nincs ránk annak, hogy mi miatt ilyen az égi mechanika, az univerzumunk...

Energiamegmaradás folytán az univerzum összenergiájának értéke állandó. Ha a világunkról kívülről akár csak egyetlen foton is belépne ebbe a rendszerbe (ami valljuk be, elég jelentéktelen információ hordozó eszköz ha egy külsö világyetemről szeretnénk információt kapni, vagy ,hogy mi van odakint, hiszen a Dopler-effektus sem jó erre a maradék pedig csak az energia állapota ) már megborulna az egyensuly a foton energiájával nőne a rendszer.

(Okosakat kérem ne kötözködjenek ,hogy energiamegmaradás nem érvényes kozmikus léptékben, a példáim a teljesség igenye nélkül készültek a könnyebb szemléltetés céljából)

Jah és még egy, ,hogy mi is az az idő... AZ idő az amerre az entrópia ( az anyagok rendezetlensége) nő, a nagy bumm előtt, egy darab pont volt, ezt nem tudod rendezetlenebbül elrendezni mint előtte. Ezért értelmetlen az idő fogalmát arra az időszakra használni.

Szerintem az a baj az emberrel,hogy olyan dolgokat ismer,aminek van eleje,és vége...Be vagyunk szűkülve..De van végtelen....Pl nézd meg a számokat..nincs olyan,hogy ez a legnagyobb,mert utánaírsz egy 0-át,és az máris nagyobb,Olyan sincs,hogy legkisebb,mert pl a

z 1 és a 0 között végtelen sok szám van...pl ha felezed,0,5-0,25-0,125...stb..tehát mindennek van fele,ami nem 0.nem tudom,érthető-e,mit akarok ezzel mondani!?A másik szerintem,hogy az bár valószínű,hogy az idő és a tér is a Nagy Bummal kezdődött,de van olyan,hogy előtte.Csak akkor a szó szoros értelmében semmi sem volt.se idő,se t ér,de van előtte....