Hogyan lassítja le egy test tömege az időt? A téren okozott görbületével van kapcsolatban?

Nincs külön tér és idő. Téridő van, az előbbi kettö teljesen összefügg egymással.

Einstein relativitás elméletében írva vagyon hogy az univerzumban tömeggel rendelkező test nem érheti el a fénysebességet. A fénysebesség pedig mindig mindenhol állandó.

A téridőre mint egy rugalmas szövetre tekints, ami tömeg hatására gravitációs gödörré alakul. Ha te a gödör egyik szélén állsz, és átnézel a gödör felett, a szemedbe jutó fény sebességének állandónak kell lennie. De mivel a téridőhöz van kötve a fény mozgása is, ezért ha a fény belemegy a gödörbe akkor nagyobb utat kell megtennie, és ezért úgy tűnik mintha lassabban érne el hozzád. De még csak úgy sem tűnhet. Ezért a gravitációs gödörben az idő lassabban telik, míg a fény sebessége folyamatosan fénysebesség. Tehát mivel az idő lassabban telik, a fény "ráér" végigfutni a gödörben mire hozzád elér. Minnél erősebb a gravitáció (minnél mélyebb a gödör) annál lasabban telik az idő, hogy fény állandó sebességgel járhassa be az útját.

Annyival egészíteném ki az előzőeket hogy a relativitáselmélet egy elméleti modell ami különféle mérések határain belül jó pontossággal írja le pl. a testek/részecskék mozgását a makroméretű téridőben. Az hogy az idő lelassulása / lassabb múlása egészen konkrétan milyen jelenségek következtében jön létre talán már inkább a húrelmélet tárgykörébe eső kérdés. Egy adott objektumban (pl. vekkeróra) zajló folyamatok lelassulása ugyanis végső soron a molekulák, elemi részekcsék között zajló kölcsönhatások akadályozottságára, befolyásoltságára vezethető vissza, ez pedig már jelentős részben kvantumfizika - a két terület (relativitáselmélet és kvantumfizika) jelenségeinek együttes leírására pedig a húrelmélet által kínálkozik lehetőség.

A lényeg mindenesetre a fénysebességet közelítő mozgás és a fekete lyuk (az eseményhorizont) közelsége esetén is az objektumon (óraszerkezet) belüli elemi szintű kölcsönhatások emlegetett akadályoztatása: a nagy sebességű részecske(csomag) ill. a nagyon sok részecske együtt olyan deformációt, ill. olyan állapotot hoznak létre a tér szövedékében amely állapot gátolja a részecskék mozgását, a köztük fellépő elektromágneses kölcsönhatásokat - és ettől lassul le az óra, ettől öregszik lassabban az űrhajós. (És persze nem csak a mechanikus óra, hanem pl. a kvarcóra kristályában az oszcilláció frekvenciája is arányosan lassul.)

A relativitáselmélet segítségével pedig nagy pontossággal meghatározhatjuk ezen lassulások mértékét, anélkül hogy annak mikéntjéről bármit is tudnánk. (Mint ahogyan a Newton-törvények is nagyon jó közelítést adnak a testek mozgására, anélkül hogy bármit is mondana a gravitáció jelenségének alapvető okairól.)

A fent említett ismeretterjesztő csatornák, sorozatok tényleg hasznosak, megismerhetjük általuk az utóbbi néhány év kutatásainak esszenciáját. A relativitáselmélettel kapcsolatban még külön megemlíteném Jánossy Lajos: Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján című, ha jól emlékszem a 70-es években íródott művét. A szokásos képlethegyeket mátrixegyenletekbe sűrítve tömören letudja és mellette átláthatóan enged bepillantást a relativitáselmélettel érintett jelenségek, kísérletek gyakorlati működésébe. (Nekem alapvetően befolyásolta az elmélettel kapcsolatos nézőpontomat.)