Van helye a természetben meg nem található anyagoknak a táplálékláncban és főként az emberi táplálkozásban?

Tulajdonképpen a választóvonalat kellene megmutatni a multiknak és a politikának. Mert jelenleg ha egy kémiai anyagot kifejlesztenek és 5-10 évnyi vizsgálat után azt mondják hogy "nem káros", az attól még lehet az csak hosszabb távon, és vagy több más hasonló vegyszerrel együtt fogyasztva, amit meg ugye nem vizsgáltak. Mert nem vizsgálják hogy egy másik gyártó másik "termékével" együtt fogyasztva mi lesz a következménye. Sem azt ha minden gyártó mindenbe beleteszi akkor a megnövekedett dózis mit okoz, vagy az hogy folyamatosan fogyasztjuk és nem csak alkalmanként. azt meg pláne nem szokták vizsgálni hogy mennyi idő alatt bomlik el, vagy bomlástermékeként mit, mennyire és milyen más élőlényre káros anyagot űrít a természetbe utána az állat vagy az ember.

De itt minden a bizonyíthatóságon múlik. Mert ha az állam betiltana ezt azt mondjuk az pl: az aszpartamot akkor jönne a multi és azt mondaná "itt a bizonyíték 10 évig sem okozott semmit, fizess állam nekünk kártérítést."

A kérdésem tulajdonképpen az hogy szerintetek is elfogadható lenne határvonalnak az hogy ami eredetileg sem található meg a természetben a kockázatok miatt nem kerülhet táplálékba és pont! Nem kell bizonyítani sem azt hogy káros sem azt hogy nem, egy tollvonással kitiltható és csökkenthető a kockázat.

Persze lennének próbálkozások amik néha sikerrel is járnának hogy mondjuk a brazíliai dzsungel közepén növő bokor termel aszpartamot, vagy ilyesmit és ilyenkor kénytelen lenne az állam visszaengedélyezni, de ez valószínűleg nem sokszor fordulna elő.

Az élelmiszeripart nem érintené még ez az intézkedés sem drasztikusan, ugyanis több ezer használt anyaguk közül csak néhányszor tíz anyag esik ezekbe a kategóriákba és legtöbbnek van természetes anyagból előállítható helyettesítője (maximum drágább).