A gravitáció ingyen energia?

Igen, jól látod. Valaki megkérdezte a múltkoriban, hogy a Big Bangnem ellentétes-e az energiamegmaradással. A válasz az, hogy mivel a gravitációs potenciális energia pont fordított előjelű, mint az összes tömeg és mozgási energia, ezért a Big Bang pillanatában ponotsan annyi az összes energia a rendszerben, mint egy későbbi időpontban.

A sötét anyag/energia az más, mert az még ehhez jön pluszban. :)

> „Mi a véleményetek?”

Hogy aranyos vagy. Nem helyes, de legalább aranyos.

Hát akkor:

> „A gravitáció ingyen energia?”

Ha így vesszük, minden ingyen energia, végül is egyik ember se fizetett, hogy a világmindenség létrejöjjön. Nekünk azért kell fizetni, hogy az energia ott legyen, ahol éppen szükségünk van rá, olyan formában, hogy használni is tudjuk.

Szóval nem.

> „Ámde vonzani kezdik egymást, azaz hirtelen valamitől energia keletkezik a semmiből.”

Mint ahogy akkor is hirtelen valahogy energia keletkezett a semmiből, mikor megjelent az a két 1 kg-os tömeg.

Másrészt az összes kölcsönhatás közül miért pont a gravitációt emeljük ki? Miért nem az elektromos kölcsönhatást, az erős kölcsönhatást, vagy esetleg a sötét energiát, ami éppen a gravitációt ellensúlyozza, és ami miatt gyorsulva tágul az univerzum.

> „Sőt, minél távolabb vannak egymástól, annál nagyobb energia fog keletkezni, mivel mire annyira felgyorsulnak, hogy egymáshoz érnek, addigra nagyobb sebességgel fognak egymásnak ütközni, mintha a közelből kezdték volna vonzani egymást.”

Ez igaz, de talán nem érdektelen megjegyeznem, hogy bár az energia a távolság függvényében szigorúan monoton növekszik, korlátos. Nincs 0,001 J energiakülönbség az 1 milliárd és a 100 trilliárd fényév kezdeti távolságú elrendezések között. Viszont utóbbinak billiószor annyi idő kell majd, hogy először találkozzanak.

> „És egészen addig fognak távolodni, amíg a gravitációs erejük nem fog akkora erőt kifejteni, hogy újból egymás felé haladjanak.”

Nem. Egyrészt a gravitációs erejük folyton csökkenni fog távolodás közben, ezért (ha nem is aranyos, de legalábbis) fura ez a mondat. Másrészt addig fognak távolodni, még az összes mozgási energiájuk vissza nem alakul gravitációs energiává. Azaz vissza nem térnek pontosan a kezdeti állapotba. Formálisan

Y = Z = … = 0.

És innét kezdve a maradék is elég sületlenség…

Vree, a big bangben igazad van, arról nem tudunk szinte semmit és könnyen lehet, hogy ellentmond az energiamegmaradásnak. Viszont azt te rosszul látod, hogy a kérdező jól látja:

> „…a Big Bang pillanatában ponotsan annyi az összes energia a rendszerben, mint egy későbbi időpontban.”

Igen, ez pont így van, a kérdező meg pontosan az ellenkezőjét fejtegeti.

A kedvenc idézetem a kérdezőtől:

> „…valahonnan valamilyen formában gravitáció érte őket, amely során ingyen energiához jutottak?”

Bár engem érne valahonnan valamilyen formában gravitáció, amely során ingyen energiához jutok. Persze jó szívű lennék, és egyből eladnám nektek piáért és nőkért… Vagy várjunk, most is ér…

A kérdező arra kíváncsi, lehet-e valahogyan a gravitációból ingyen energiát csiholni.

Nos, tulajdonképpen lehet: pl. minden fajta vízierőmű ezt csinálja.

De itt a Nap fizeti helyetted a számlát.

Persze, ismerjük... ne csak az energia legyen ingyen, de a gép is, ami kihasználja.

Ja: és karbantartani se kelljen!

Csak az ingyen energia ömöljön belőle, semmi más :-)

Van egy ilyen fórum is most itt: jelenleg a 656. válasznál tartanak. Amennyi energiát belefektettek, abból már meg lehetett volna tervezni egy kisebb erőművet.

#2es, lehet hogy alacsony igényű vagyok...Nekem már az is öröm, ha valaki felismeri, hogy jé, ha a gravitáció létezik, akkor bármilyen két tömeggel bíró test között ha nem nulla tévolságra, azt kell jelentse, hogy közöttük potenciális energia van. xD

(visszanézve rögtön nyilvánvalónak tűnhet, de hányak jönnénk rá középoktatós fizikából kiindulva?)

Magyarul bármilyen világmindenség, ami nem egy pontba van összesűrűsödve, pozitív szabad energiával rendelkezik.

Persze jó, a fejtegetés második része marhaság, ahogy van.

"Képzeljük el, hogy van két 1 kg tömegű tökéletesen rugalmas test. Ha 10 méter távolságba vannak a nagy semmiben, egy idő után ütközni fognak X sebességgel. Csakhogy rugalmasak, így rögtön vissza is pattannak ugyanazzal az energiával. És egészen addig fognak távolodni, amíg a gravitációs erejük nem fog akkora erőt kifejteni, hogy újból egymás felé haladjanak. De a második ütközésükkor már nem X sebességgel ütköznek, hanem X+Y sebességgel, azaz nőtt a mozgási energiájuk az idő elteltével. Aztán megint X+Y sebességgel távolodnak, utána évmilliárdok múlva megint találkozni fognak, de már X+Y+Z sebességgel... tehát értitek. A lényeg, hogy hiába beszéltünk itt most tökéletesen rugalmas testekről, a valóságban is megvan ugyanez a "semmiből történő energiatermelődési folyamat". A testek ütköznek, lelassulnak, de a gravitáció hatására újból felgyorsulnak, energiát nyernek, ezáltal az alapjában meglévő energia, amely megtalálható volt a világegyetem kezdetén, több százezerszeresére nőhetett már."

Ez ugye csacskaság :p

Nem akarok belemenni az összes részletbe, tehát nézzük csak azt az alapvetést, hogy ha valamiből felhasználhatő gravitációs potenciális energiát nyersz, azzal, hogy közelíted őket egymáshoz, UGYANEZT EL IS KELL KÖLTENED? HOGY ELTÁVOLÍTSD ŐKET. Magyarul energiát nyerni azzal, hogy közelítesz egy gravitációs tömegközépponthoz, csak akkor jó, ha utána örökre ott akarsz maradni. Amint újra eltávolodsz, már újra el is költötted ugyanazt az energiát azzal, hogy a grav.potenciális energiádat vissza tudd növelni. Már ha még megvan, mert ha már nincs energiád, akkor sosem tudod elhagyni (na vajon miért kell a rakétákba üzemanyagot rakni...? :p )

Kihagytad a számításból a helyzeti energiát…

Amint megjelenik a két 1 kg-os tömeged, bármelyik viszonyítási pontból nézve helyzeti energiájuk is van, ez alakul át mozgási energiává. Az energia megmarad, csak helyzeti energiából mozgási energia lesz.

> De a második ütközésükkor már nem X sebességgel ütköznek, hanem X+Y sebességgel

Ha tökéletesen rugalmasok, akkor csak X sebességgel találkoznak újra. De itt is csak annyi történik, hogy az energia úgymond oszcillál a helyzeti és mozgási energia között.