Miért nem elég a gravitáció a galaxismodellekben?
A sötét anyagot nem tudom pontosan, gondolom megvan az oka.
A sötét energiát az Univerzum tágulásának sebessége miatt vezették be. Meg lehet mérni, hogy az Univerzum tágulása hogy változik az idővel. Normális esetben a tágulásnak lassulnia kéne. Ugye ha van egy "robbanás", akkor idővel egyre lassabban repülnek szét a darabkák. De azt találták, hogy mégsem. Ehhez nem kell szuperszámítógép, csak közeli és távoli galaxisok vöröseltolódását kell vizsgálni. Egyszerű mérés. És ami ezt a gyorsuló tágulást kikényszeríti, az az ismeretlen erő lett a "sötét energia".
"Az energiára vonatkozóan pedig miért nem hiszik el, hogy egyszerűen a felfúvódás energiája hat még mindig?"
Persze hogy hat még mindig. De a robbanás energiája nem gyorsíthatja a tágulás sebességét.
Amúgy meg senki sem ragaszkodik hozzájuk. Az asztrofizikusoknak nagyon kényelmes lenne, ha azt mondhatnánk, hogy kész, tudunk mindent. De amíg nem tudunk mindent, addig nem mondjuk ezt, mert őszinték vagyunk.
"Normális esetben a tágulásnak lassulnia kéne." Miért? Ahogy távolabbra tekintünk, az egyre régebben történteket tapasztaljuk, magát az ősrobbanást ugye azért nem, mert relatíve sok idő telt el addig, ameddig "átlátszóvá" vált volna, és még a neutrínóvizsgálatokkal sem tekinthetünk teljesen vissza. Főleg ha a 4 dimenziós tóruszt, illetve gömböt vizsgáljuk, ahol ugye meglepő, ellentmondásosnak tűnő események zajlódhatnak, de mivel az Univerzum végső soron egységes, semmilyen ellentmondás nem létezik benne.
"Persze hogy hat még mindig. De a robbanás energiája nem gyorsíthatja a tágulás sebességét. " Miért nem? Hogy mérjük le, mekkora ereje volt annak a bizonyos robbanásnak és hogy vetjük össze a szintén lemérhetetlen összgravitációval? Rendben van, hogy az ismeretek alapján "közelítő" modelleket készítenek, de itt merül fel az elején írt probléma, a nagyságrendi különbségek, tehát nem csak hogy nem kaphatnak ennyire egzakt eredményeket, hanem még rosszabb, egyenesen ellentétes választ kapunk, ha ilyen kevés és ennyire közelítő adatokból vonunk le következtetéseket.
1. A "sötét anyag" az itt megfogalmazott formában nem létezik. A fogalmat hasonlatképpen vezették be, bizonyos nehezen megfogható jelenségek megvilágítására.
2. A mérésekről nem hisznek semmit, hanem jól meghatározott módszerekkel megmondják a hibahatárokat. A hibaszámításnak külön elmélete van, legalább akkora terület, mint mondjuk a gravitációs elméleteké.
3. Modelleket nem szuperszámítógéppel csinálnak, hanem emberi aggyal. Aztán a rendelkezésre álló mérési adatokat - a szuperszámítógépekkel, ha kell - összevetik a modellből következő eredményekkel. Ha a kettő nem egyezik, akkor megkeresik az eltérés okát. Például valamit rosszul mértek, vagy rossz a modell. Akkor majd kijavítják.
4. Nem tudom, mire gondoltál a nagyságrendi különbség problémafelvetésénél, de manapság 100-150 nulla különbségű adatokkal egészen kiválóan bánnak.
5. Amire ma elmélet van, azt mind sok sok mérés előzte meg. Amiről nincs adat, kezeld nyugodtan úgy, hogy az emberiség még nem tud róla.
6. A tudomány lényege, hogy az ember tapasztal, aztán mér, majd ha elég sok adattal rendelkezik, akkor modellezik, ezután a modell következtetéseit (elmélet) összeveti a mérésekkel (gyakorlat). Ha úgy tűnik, további mérésekre van szükség, akkor az következik. És ha az összes modell lefedi az összes ismert jelenséget, az összes modell ellentmondásmentes, akkor készen vagyunk. Ahol hiányok vannak még, azok ma a tudomány kutatási területei (hát van bőven még, nem kell félnie egyetlen generációnak se, hogy unatkozni fog).
Még ha el is hagyjuk a mérések pontosságának kérdését, a világeygetem tágulásának sebességi kérdését, ott egy egyértelmű, mással (legalábbis ma) nem magyarázható jelenség, ami jócskán mérési pontossági hibák felett megállapítható.
Ez a galaxisok különböző rádiuszon futó elemeinek központ körüli forgási sebessége. Ennek pontosan ugyanúgy kellene növekednie a középpont felé, ahogy a bolygóké is egy naprendszerben, hiszen a gravitáció törvényei egyetemesek.
De nem stimmel. És éppúgy nem stimmel, mintha a látható anyagon kívül lenne még ott rengeteg, csak gravitációja révén észlelhető tömeg.
Ez a leglátványosabb, legkevésbé elnézhető ok, ami "sötét anyagot" feltételez.
De ott áll a sok más erre utaló ok, is, ami, mint fentebb írták, igenis mérési hibánál nagyságrendekkel pontosabban ellenőrzött és bizonyított.
@6. A 4. kivételével olyan dolgokat írtál le, amiket egyrészt mind tudunk itt, másrészt a most teljesen irreleváns szemantikával foglalkozol, még ha igazad is van a megfogalmazást illetően.
Arra gondoltam, hogy (annak ellenére, hogy egyetemesnek lett titulálva) nem tudhatjuk, ugyanúgy viselkedik-e a gravitáció galaxis méretekben is, mint bolygórendszer méretekben. Az én véleményem erről, hogy feleslegesen és rossz úton indultunk el ezzel kapcsolatban. Egyáltalán mit tudunk pl fekete lyukak gravitációjáról, ami általában felelős egy galaxis egyben tartásáért? Az a 100-150 nulla rendben van mondjuk egy naprendszernél, de ami a lényeg, amire a nagyságrendekkel kapcsolatban gondoltam, hogy mint tudjuk, a fizikában számítanak a nagyságrendek, hiszen szimplán csak az is más "viselkedést" eredményezhet. Tehát meglehet, ezúttal tévút ennek-annak az egyetemességére alapozni. Persze az ember szeret eljutni gondolatban addig, ameddig csak tud, még ha szinte alaptalanul is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!