Mit gondoltok a Fermi-paradoxonról?

Az összes ilyen formula, paradoxon, ami matematikai-logikai formába öntve próbál sziklaszilárd bizonyítékot adni valamire, olyan alapokból indul ki, amelyek csak feltételezések, közelítő "saccok", ennek megfelelően akármilyen helyes a logikájuk, matematikájuk, bizonytalan kiindulási paraméterekkel az eredmények sem megbízhatóak.

Ennek ellenére sokan még mindig, mint nagy érvekre, bizonyítékokra hivatkoznak rájuk. Ez teljesen alaptalan.

Arthur C. Clarke mondta egyszer, hogy egy kellőképpen fejlett technológiai civilizáció egy alacsonyabb rendű számára úgy tűnne,mintha istenek volnának, akik képesek csodát tenni. Ennek fényében egyáltalán nem állíthatjuk, hogy ilyen fejlett civilizáció még sosem járt itt, vagy nincs is kozmikus közelségben - hiszen akkor teszik magukat láthatóvá előttünk, amikor ők akarják.

Akik meg nem elég fejlettek technológiailag, azok meg még nem biztos, hogy állnak azon a szinten, hogy kozmikus méretekben is jelet adjanak magukról.

Végül pedig ki mondta, hogy értelmes élet csak a Föld-típusú bolygókon a központi csillagtól bizonyos távolságban létezhet? Ez pont az a szitu, amikor a kulcsát elvesztett ember először a lámpa fénykörében keresgél, mert jobbat nem tud kitalálni. Szerintem halvány fogalmunk sincs, hogy milyen életformák létezhetnek még. Főleg ha jóval fejlettebbek, mint mi és képesek egy általunk totál esélytelennek bolygón is megmaradni (amit ők maguk is meghódítottak), amit nem is vizsgálunk.

Hm.. csodálom, hogy még senki sem vetette fel azt az opciót, hogy mi van, ha vannak bizonyítékok a létezésükre, csak a saját vezetőink eltitkolják.

A Fermi-paradoxon nem azt kérdezi, hogy miért nem hódítottak még meg minket - erre bizonyosan meg van az okuk. Azt kérdezi, hogy miért nem találtunk még létezésükre utaló bizonyítékot! Nagyon nem mindegy. Nos én kis senki a két szememmel még valóban nem találtam ilyet, de honnan tudhatnám, hogy a NASA sem talált? ..és honnan tudhatná ezt bármelyikünk? A felső emberkéknek nem érdekük, hogy nekünk itt alul tudomásunk legyen erről, így nincs okuk megosztani velünk.

Szerintem ez is egy elképzelhető forgatókönyv.

Azt még meg kell jegyezni, hogy a Drake-formula (képlet az értelmes civilizációk számának kiszámolásához) egy képlet önmagában csak, a megoldást ugyan a kitalálója kiszámította, de nyilvánvalóan ez az ő tudásán alapult, ő is gondolhatott rá, hogy később változni fog.

Emellett nem bizonyít semmit, csupán egy becslés az egész, nem kell rá hivatkozni úgy, mintha ez döntené el azt, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban.

Bizonyára vannak olyan életformák, amik nem követik az ember által megszabott "élethez víz kell, aminosavak és egy DNS" receptet. Ezt a tudósok is tudják, ezért a formulában az eredmény a kommunikációra(!) képes fajok száma.

Kommunikálni ugyan egy kővel is lehet úgy gondolom (megpöccinted, reakcióként te is érzed -> Newton harmadik törvénye), de az értelmes kommunikációra csak két olyan faj képes, akiknek a szervezetének működése, ezáltal gondolkodásuk és társadalmuk is hasonló elvekre épül, mint a miénk. Ez feloldja azt a problémát, hogy mi lesz, ha olyannyira fejlettebbek nálunk, hogy nincs "miről és hogyan" beszélgetni.

Mellesleg titkolózásról annyit, hogy csak akkor kezdjünk el ezzel a részével foglalkozni, amikor lesznek olyan technológiáink, amivel direktben fel lehet fedezni fajokat. Egyelőre az exobolygók árnyékait is alig tudjuk megfigyelni, nem hogy a felszínén a városokat.

A rádióhullámokra épülő SETI-kutatásokat pedig magánpénzekből finanszírozzák, semmi köze hozzá a NASA-nak vagy egy "titkos kormányszervnek" akik eltussolhatják. Magyarán nem biztos, hogy a hírszerzésnek előbb a fülébe jut, mint hogy publikálnák az észrevételeket. Azért még lehet, hogy rosszul látom.

13-as:

Talán azért nem gondoltak még erre, mert ez tudományos szempontból irreleváns, és erősen összeesküvés-elmélet szagú. Kizártnak tartom, hogy egy olyan bolygón, ahol előbb-utóbb minden kitudódik, akármilyen hét lakat alatt őrzik is, évekig vagy évtizedekig titokban tudjanak tartani egy olyan információt, amelyet igazából mindenki el akarna mondani mindenkinek, mert annyira szenzációs, hogy az egész bolygó történetében ez lenne az egyik legjelentősebb.

Másrészt pedig a Drake-formula szerint rengeteg értelmes civilizációnak kellene nyüzsögnie körülöttünk. Az, hogy ez nem így van, tény, és a Fermi-paradoxon ebben áll, nem abban, hogy még nem kerestek meg minket személyesen. Ezt pedig semmilyen titkos összeesküvés nem magyarázná.

Kori 80 érdekes gondolatokat vetett fel, de ezek közül én csak az egyikre szeretnék reagálni.

"értelmes kommunikációra csak két olyan faj képes, akiknek a szervezetének működése, ezáltal gondolkodásuk és társadalmuk is hasonló elvekre épül, mint a miénk. "

Az a gyanúm, hogy ez tévedés, mely a "szervezetének működése, ezáltal"-ban megtestesülő csúsztatás miatt hangzik logikusnak, pedig nem biztos, hogy igaz. Mi értelmes lényeket keresünk, olynokat, aki abban hasonlítanak ránk, hogy értelmesek. Ilyenek is bizonyára sokan vannak az Univerzumban rajtunk kívül. A magam részéről nem gondolom, hogy csak olyanokkal tudunk kommunikálni, akiknek végtagjaik vannak, központi idegrendszerük van, a látható fényt érzékelik, oxigéntartalmú gázelegyt lélegeznek be, stb. Nem. Nem ezektől függ az számunkra is értelmezhető értelem. Ha ők technikai civilizációt hoznak létre - és csak ebben az esetben kerülhetünk kommunikativ helyzetbe -, akkor a matematika univerzális nyelvét beszélniük kell. A matek millió fényévre tőlünk is ugyanaz.

Szerintem igenis fontos tudományos szempontból a vizsgálódás módja. Ha a vizsgáló profitorientált civilizáció elhanyagolható százaléka képes csak szabadszemén kívüli módszerrel körülnézni az Univerzumban, teljesen mindegy, hogy mennyire vagyunk fejlettek. Jó, ez már társadalomkritika inkább, de a társadalomtudományba még belefér talán :)

Szerintem amíg ennyi vallásunk van, és minden mögött kizárólagosan csak a pénz áll, nem fogunk ilyen eredményekről hallani.

Na de azért érzem én, hogy félig-meddig OFFoltam a témát, nem esküdözök többet itt össze, csak egy még meg nem világított oldalról közelítettem meg a kérdést, ennyi. Bocsi érte. Elolvastam a Fermi-paradoxonhoz tartozó Wikipédia cikket, és végig ez kiabált a fejemben, hogy honnan tudhatnám, hogy mások mit tudnak már.

Szerintem...

No ez az. Minél többet töröm rajta a fejem, annál inkább hajlok arra a következtetésre, hogy nincs semmi "paradoxon" Fermi felvetésében. "...akkor hol vannak?". Sehol! Szerintem egyedül vagyunk és nemcsak a Galaktikában, hanem a Világegyetemben is... (Igen, tudom Világegyetem méretben az egyidejűség értelmetlen. De azért 13,8 a kora.) Azt azért nem mondom, hogy a Föld az egyetlen élet hordozó égitest. Valószínű elég sok más helyen is létezik valamiféle "életnek" nevezhető folyamat. De ebből egyáltalán nem következik, hogy gondolkodó lények másutt is megjelentek. Itt a Földön is "csodaszámba" megy, hogy itt vagyunk. Körülbelül olyasmi ez mintha pl. öt héten keresztül mindig ugyanazt az öt számot húznák ki az ötös lottón. Nem lehetetlen, nem tiltja semmi, nem ütközik a fizikai törvényekkel, de...

Mindenki érzi ennek a "lehetetlenségét".

Mennyi sok "véletlen" kellett már az élet megjelenéséhez is, és tudjuk sokszor "rezgett a léc". (Gondolok itt arra, hogy eléggé "viharos" hely volt a galaktika. Persze most sem valami "édenkert" élet szempontból.)

A Föld sok szempontból nagyon "szerencsés" helyen van a Galaktikán belül. Folytathatnám, de nézzetek csak utána...

Az élet - minden ellenkező híreszteléssel szemben - nagyon érzékeny egy valami. Azaz nagy a fizikai paraméterek változására való érzékenysége. A kicsi, és lassú(!) változások persze szükségesek ahhoz, hogy egyre bonyolultabbá váljon. Igen ám, de ilyen viszonylag "csendes" hely nagyon kevés van. És ez még nem elég.

Az idő a mindent eldöntő. A Naprendszer 4,5 milliárd éves. Emlékezzünk: a Világegyetem 13,8 milliárd éves, szűken háromszor annyi csak, mint a Naprendszer. Ez is megérne egy misét. Csak annyit, hogy a Világegyetem NEM olyan volt kezdetben mint ma. Sokáig - galaxisok csillagok kialakulása idején - nagyon nem volt "élhetős" hely. Az első időkben nem volt számot tevő - hidrogénél és héliumnál nehezebb atom. Az összetettebb atommagok a csillagok belsejében alakulnak ki. Ráadásul az első generációs - tisztán hidrogénből, héliumból kialakuló - csillagok borzasztó nagyra, 100-200 Naptömegűre alakultak ki. Ezek gyorsan lejátszódó "életük" végén hipernóvaként szórták szét a "megtermelt" nehéz elemeket. El lehet képzelni micsoda "tűzijátékot" produkálhattak elég hosszú időn keresztül. Hiába volt már elég sok nehezebb elem (hidrogénnél héliumnál!) nem volt "nyugalmas" hely az élet kialakulására.

Lassan persze "kihaltak" ezek a fajta óriás csillagok, mert "beszennyezték" a még meglévő csillagközi felhőket a nehezebb elemekkel, így már "koszolidálódhatott" egy kicsit a helyzet.

Bocs most be kell fejezzem...

dellfil

#18:

Eme véleményedre semmi alapod nincs.

Lehet ez a szubjektív véleményed, de sokkal nagyobb esélyed van a tévedésre, minthogy igazad legyen.

Azt mondod, olyan esély volt az értelmes életre, mint a lottóötösre.

Nos, mivel fogalmunk sincs, hogy azt az öt számot hányból húzták ki, értelmetlen esélyekről beszélni.

Az új exobolygó kutatási eredmények szerint a bolygókkal rendelkező csillagok száma nagyságrendekkel nagyobb, mint régebben gondoltuk, a "zöld zónában" kóricáló égitestek száma is nagy, tehát ezek a feltételek sokmillió példányban adottak lehetnek csak a mi galaxisunkban is.

Magának az életnek a kialakulási esélye a kérdéses, amiről az ég egy világon semmit nem tudunk, amíg egyetlen helyet ismerünk, ahol van. Ugyanez igaz az értelmes életre is.

Semmi értelme esélyeket latolgatni, amíg nincs hozzá kiindulási adatunk.

Ha pedig saccolni kell, akkor elég egy szép tiszta éjen az égre nézni, hogy az ember érezze, kizárt dolog, hogy egyedül legyünk.