Tudományt kedvelő emberek, ti mit gondoltok az önfejlesztésről, az önfejlesztő könyvekről?

Az ember képes változni. Hogy milyen gyorsan, az attól is függ, mennyire veszi komolyan, mennyire figyel rá. Az emberek többsége nagyon lassan és nem is tudatosan változik. Önmagában nincs ezzel feltétlenül gond. Ha valaki viszont változni akar, fejleszteni akarja magát, akkor tegyen is érte. A legtöbb ember sajnos vagy nem sajnos, de a változtatás, a változás illúzióját éli csak meg. Vágyik arra, hogy valamiben jobb legyen, elolvas egy ilyen könyvet, megért bizonyos összefüggéseket, és abban az illúzióban él, hogy ő tett is valamit.

Ez kicsit olyan, mintha dohányosként vágynál a leszokásra, elolvasnál egy könyvet róla, megértenéd jobban, hogy miért káros a dohányzás, így meg lennél győződve arról, hogy haladtál a leszokás felé. Csak az a gond, hogy közben ugyanannyi cigit szívsz, és pont mikor rágyújtasz, akkor éppen nem a könyv jár a fejedben.

Ugyanez a helyzet az önfejlesztésben. Olvasol róla, tetszik, érdekes, még akár ha vannak gyakorlatok, akkor meg is csinálod őket, de mikor a hétköznapi életedben mozogsz, döntesz, teszel, akkor pont ugyanúgy csinálod, mint korábban, ahogy azt már megszoktad.

A másik hiba, hogy ha sikerül is valamin változtatni, sikerül valamiben fejlődni, akkor nagyon sokáig hitegetheted magad, hogy te ezen dolgozol. Mondjuk ha az önzetlenség erényét akarod elsajátítani, így apró változtatást hajtasz végre az életedben, mondjuk a boltból kifelé visszaviszed a bejárathoz a bevásárlókosarat, hogy annál kevesebb munkája legyen az ott dolgozónak, hiszen végül is ez neked nem okoz különösebb nehézséget, akkor valami történt. De aztán évekig ezt az eredményt fogod babusgatni, aminek már rég természetesnek kellene lennie, és hitegetheted magad azzal, hogy te minden nap teszel valamit azért, hogy fejleszd az önzetlenségedet, holott csak egy helyben toporogsz.

Szóval lehet hasznos az önfejlesztés, az ezzel kapcsolatos könyvek is jók, de igazából kizárólag rajtad múlik, hogy valóban hozzájárul-e ez a te fejlődésedhez.

Nem egészen így van. Ha az ember mondjuk csak egy, vagy kevés ilyen könyvet olvas és azt komolyan is veszi és alkalmazza, akkor tud némileg változtatni, ez így volt velem is!

Az ember képes saját magától is változtatni, de kicsi változáshoz is óriási erőfeszítések kellenek!

Második rész:

Ha már tudományos szempontból kérdezted. Akkor elvben ezek a hokusz pokusznak tűnő módszerek arra lennének jók, hogy az embert ne korlátozzák a saját hiedelmei. Hogy ne azon múljon, hogy oda mész egy lányhoz vagy sem, hogy rondának tartod magad. Hogy ne azon múljon, hogy bele kezdesz-e egy vállalkozásba mert azt hiszed, hogy neked semmi sem sikerül.

Vagy ezek a hála dolgok amit sokan bírálnak, ezeknek is van jelentősége tudományos szempontból. Ha egy kezed van és egy szemed van és még púpos is vagy és ezért folyton csúfolnak és bántanak és mellé még szegény is vagy, akkor nagyon nehéz olyan dolgokat találnod ami miatt hálás lehetsz mert van egy sor dolog ami elkeserít.

Ha te ugyan is nyomorúságosnak találod az életed és minden cselekedeted eredményét, aligha fogsz olyan dolgokat tervezni és tenni ami előre visz.

Bármi is legyen az utad, azt kell használnod amid van. Ha azt amid van értéktelennek találod, akkor nem fogod használni. Lehet hogy mások ugyan azon az úton repülővel mennek, amin te mezítláb gyalogolsz tüskék között, ám ha nem indulsz el rajta azzal amid van, soha nem fogsz rajta végig menni.

Úgy hogy az ilyen önfejlesztő irodalmak, első sorban két dolgot tesznek. Az egyik, igyekeznek megszabadítani az önkorlátozó hiedelmeidtől. Hogy ne a saját félelmeid tartsanak vissza attól hogy bármit megtegyél önmagadért vagy másokért.

A másik amit tesznek, hogy meg akarják mutatni neked mi az amid van, mi az amit használni tudsz ahelyett, hogy semmit sem tennél mert nincs hozzá elég eszközöd. Mert nem vagy elég, okos, gazdag, nincsenek ismerőseid, nem vagy elég szép, nincs elég lábad. Ezért hoznak fel sok olyan példát, olyan emberekről, akiknek még nálad is kevesebbjük van, hogy te vedd észre, hogy mennyi mindent használhatnál. -Ahelyett hogy azon keseregsz, hogy azért nem teszel semmit mert nincs mivel.

Úgy hogy ezek az irodalmak nem szólnak másról, hogy ne korlátozd önmagad, egyszerűen kezd el és csináld és csináld végig önmagad és vagy mások érdekében, - azt használva amid van.

A gond csak az, hogy az emberek nem így értik ezeket a könyveket. Hanem egyfajta receptkönyvnek a szánkba repülő sült galambhoz. Az emberek pedig egyre több szakácskönyvet akarnak. Mert hát ismételgetem én a hozzávalókat, de valahogy soha nem elég ropogós az a sült galamb ami a számba repül, néha olyan mint ha egy nagy kő találna pofán, na majd a következő könyvben tutira leírják, mire kell gondolnom mit kell mondogatnom.

Semmit, emeld fel a hátsó feled és csináld és közben tanuld meg jól, jobban csinálni. - Ám az emberek átesnek a ló túlsó oldalára és továbbra sem akarnak másként csinálni semmit, hanem ehelyett azt akarják, hogy másként történjenek velük a dolgok.

Tehát teszem azt, hogy a jövő hónapban csak úgy hipp és hopp kétszer vagy tízszer annyi legyen a fizetési borítékban. Ha pedig nem így lesz akkor nyilván nem akarták eléggé, meg nem mondták elégszer, vagy rosszul mondták. - Dehogy! Ugyanazt tették amit eddig, és annak ugyanolyan eredménye volt mint eddig és mindent amit tettek például a főnökük céljaiért tették és nem a sajátjukért.

Ám azzal, hogy mondogatjuk, hogy van egy új házam, még nem teszünk a célunkért.

Úgy hogy ezek az önfejlesztő anyagok egy harmadik dologra is megakarnak tanítani.

Ez pedig az, hogy tegyél a saját céljaidért, tenni pedig csak úgy tudsz értük ha vannak és a legjobb, meg is tervezni a feléjük vezető utat. Ezért ezek az irodalmak megtanítanak arra, hogy legyenek céljaid, részcélokra bontva és kidolgozott akció-tervel. Mert egy év alatt leadni 24 kilót lehet hogy ijesztő de havonta két kilót leadni már nem.

Tehát itt az önfejlesztő anyagok már megint arról szólnának hogy csináld és hogyan csináld, hogy hogyan is tudod magad mozgásban tartani. Mert a 24 kilóhoz bizony szükséged van arra a havi kettőre és értékelned kell azt a havi két kilót akkor is ha az még nem 24 kiló, de ezért tenned kell.

Ám az emberek ezt is kifordítják, azt hiszik, hogy ha mondogatják, hogy 24 kilót leadnak vagy leírják, az egyszer csak megtörténik és továbbra is ülnek a TV előtt, eszik a pizzát és isszák a sört.

Azaz az emberek olyan dolgokat amik arról szólnak, hogy „csináld”, „hogyan csináld” egyfajta hókuszpókuszként értelmezik, amit ha eleget olvasnak és mondanak akkor majd megtörténik, hogy nekik ne kelljen az égvilágon tenni érte semmit sem.

Hiszen ha edzel izomlázad lesz, ajjaj. Ha le akarsz adni 24 kilót lehet hogy nem kell lenyomnod éjfélkor egy tálca sütit és ez bizony változással jár és lehet hogy fáj. Sokkal kényelmesebb, ha ezután a dolgok csak történnek és csupa jó dologban hiszünk csupa jó dolog fog történni.

Így aztán az emberek akik ön-fejlesztenek és ma azok akik, szépen a saját világképükre formálják mindazt ami az ilyen önfejlesztő irodalmakban van. Így aki kívülről nézi ezt az egészet józan paraszti ésszel azt gondolja, hogy mindez ezoterika mert hokusz pokusz, meg valaki azért írta, hogy meggazdagodjon. Nem, egy csomó könyvet át lehetne nevezni így : „Hagyd abba végre a nyafogást, emeld fel a segged és csináld !” Ehelyett az emberek szépen gyűjtik a hokusz-pokusz szavakat, meg idézeteket. Olyasmiket ami egy-egy sikeres embernek az egész életének a munkáját jelentik, azt mások egyfajta varázs igeként gyűjtik.

Nekem ma két cél falam van, az egyiken azok a dolgok amikért dolgozok, a másik az amiket már elértem, ez utóbbi két oldalra van osztva az egyik oldalon olyan dolgok amikért sokat kellett tennem, a másikon amik látszólag csak úgy megtörténtek, szinte olyan gyorsan hogy nem is volt időm az elérendő célok falára kitenni. -Ám a látszólag csak úgy bevonzott dolgokért sokszor sokkal többet tettem, mint azokért amik azon az oldalon vannak amikért sokat dolgoztam.

Az elért célok között az egyik oldalon van egy repülő jegy, elhatároztam, hogy el szeretnék utazni egy bizonyos országba, amint erre lesz lehetőségem, ahogy azt is, hogy majd kirakom a cél falamra. Ám mielőtt kirakhattam volna kaptam egy telefont és két héttel később már a repülőn ültem.

Hiszed vagy sem az így teljesült célok a bal oldalon vannak és sokkal több van a bal oldalon mint a jobb oldalon. Mondhatnánk hogy bevonzottam, csak hogy sok-sok ezer óra feleslegesnek tűnő munka és plusz kilométer van benne.

Ehhez kellett az, hogy sok-sok éve ne írjam alá azt a szerződést és rengeteget kellett tanulnom érte és ehhez kellett az a család, akik ma azon a képen vannak amire büszke vagyok és sokat kellett tennem azért, hogy az a kép létre jöjjön és látszólag esély sem volt rá, hogy valaha valaki mindezt megfizesse és nem is ezért tettem és még sok-sok plusz kilométer és sok olyan dolog ami másnak értelmetlen.

Így aztán a negyedik dolog ami ezekben a könyvekben van a bizonyos plusz kilométerekről, az így működik. Hogy a látszólag felesleges munkánk felépít valami értékeset, ami sokszor úgy működik, mintha hip és hop csak úgy elérnénk a céljainkat. -Amiknek közben nagyon is megfizettük az árát.

Ám sokan ezt a plusz kilométert is úgy gondolják, hogy ha valaki nem hisz bennük, akkor az utolsó csepp erejükig sulykolják a másikba, hogy már pedig ők elérik a céljaikat. Azt az egy terméket nem 1000 embernek mutatják meg, hanem ugyanannak az embernek 1000 alkalommal. Másoknak arról szól a plusz kilométer, hogy azt a bizonyos hit lufit amit folyton pumpálnak megpróbálják másoktól megóvni. Hogy ők próbálnak pozitívak lenni, de a mások folyton lehúzzák.

Sok egyéb félre értett dologról is írhatnék még, szaporítva a látszólag felesleges plusz kilométereket, sokak számára érthetetlen módon a GYK oldalán.

Szóval az önfejlesztő irodalmak nem éppen arról szólnak ám amit mi kezdő szinten gondolunk és az önfejlesztés leginkább arról szól, hogy szépen lassan megtanuljuk felismerni a valóban fontos dolgokat és megtanuljuk értékelni azt amink van és akik vagyunk.

Ez egy régi kérdés, viszont fontosnak tartok néhány gondolatot leírni. Hosszú lesz így két részre osztom:

Első rész:

Amikor önfejlesztésbe kezd valaki akkor a legtöbbször van valamilyen elképzelése arról, hogy az az út amelyen elindult hová visz.

A legtöbben úgy gondolják, hogy ez az út a gazdag és boldog énjük felé vezet, akivel az életben ez után csupa jó és örömteli dolog fog történni.

Ám mindent amit most az önfejlesztésről gondolsz az az ember gondolja aki most vagy az út elején. Teljesen mást gondolsz arról, hogy hol is vagy és hová akarsz eljutni, hogy milyen is lenne a fejlettebb éned, mint ahogy néhány lépcsőfokkal feljebb fogod gondolni.

Sok-sok éve az út elején, annyira gazdag akartam lenni. Hogy a barátaim milliomosnak becéztek. A sok előadás a sok könyv és minden amit tanultam azt hittem egy olyan személyiséggé változtat aki anyagilag gazdag és akivel csupa jó fog történni.

Ha az akkori énemnek azt mondták volna. Oké képzeld el most 20 évvel később van, képzelj el egy képet arról amit a 20 évvel későbbi éned elért, amire igazán büszke lennél, amire azt mondanád megérte élni vagy önfejleszeni.

-Akkor a 20 évvel korábbi énem egy hatalmas tengerparton lévő ház előtt pózolna a gyönyörű szép családjával és valami eszméletlenül drága sportkocsival. Azt gondolván, hogy na ez az önfejlesztés csúcsa. Miközben az a srác aki 20 éve voltam még mindig önfejlesztéssel foglalkozik.. Nos az a pasi akivé az a srác 20 évvel később vált nem ilyen képre büszke.

Az a srác aki akkor voltam, soha nem gondolta volna, hogy egy 20 évvel későbbi képen még csak nem is ő lesz és még csak nem is a saját családja lesz.

A képen egy akkor még számomra vadidegen boldog család van, ami nyilván igen erősen megdöbbenteni a 20 évvel korábbi énem.

Ahogy azon is, ha visszamehetnék az időben tutira vinnék magammal egy papírt amint ez állna : „Nehogy valamit másként csinálj”

Ha visszaüzenhetnék a korábbi énnémnek, akkor csak ennyi lenne, hogy vissza küldeném neki azt a képet amire ma vagyok büszke és a hátuljára írnám : „Lesz egy szerződés amit ha aláírsz, arra a képre leszel a legbüszkébb amire most vágysz, ha nem írod alá. Persze ha nem írod alá az lemondásokkal és szenvedésekkel jár és egy rögös tüskés úttal. Ha aláírod, akkor egyet tudok biztosan, ez a kép eltűnik és valami borzalmas lesz helyette, ám számodra lehet hogy az a kép lesz amire most vágysz. -Én csak ezt az utat ismerem és erről biztosan tudom, hogy megérte. Az önfejlesztés pedig 20 év múlva ráfog téged ébreszteni arra, hogy miért.”

Sok ember egyszerűen azt gondolja, hogy valami mentális hokusz-pokusz majd megteremti azt a materiális boldogságot amire vágynak,ami mindenféle tárgyak vagy akár személyek birtoklása vagy a materiális javak megszerzésének képessége. Az emberek szavakat mondogatnak, hogy szebbek okosabbak, gazdagabbak legyenek, meg övék legyen a szomszéd lány ne a szomszéd srácé. Miközben lehet valaki akár egy rosszul fizetett mentőápoló aki talán sokkal több olyan képre lehetne büszke mint most én.

Ám ő lehet hogy azt mondogatja „Okos vagyok gazdag vagyok, van egy szigetem.”