Kétrés kísérlettel kapcsolatos kérdések?! (Nagyon érdekesek! )
Először is le szeretném leszögezni az elején, hogy nagyon sok, és bonyolult kérdést fogok föltenni, ezért szeretném, ha mindenki arra válaszolna, amire tud, és amelyikre szeretne.
Itt egy jó link:
Amit feszegetni fogok, az "a legszebb kísérlet"-től egészen a "Schrödinger macskájá"-ig tart, utóbbiba már nem kérdezek bele.
Ha hibásan feltett kérdéseket találna valaki, akkor olvassa el azt, amit írnak róla a cikkben, talán akkor könnyebben lehet értelmezni a kérdéseimet.
És még egy fontos dolog. Még nem igazán értek ehhez, csak érdekel a dolog, így szépen kérek minden válaszolót, hogy ne fogalmazzon annyira bonyolultan, és ne használjon annyi szakszót, mint amennyi a cikkben is van, mert így is nagyon nehezen értettem meg amit megértettem. Köszönöm.
(Előre is nagyon sajnálom, aki esetleg halálra unná magát a terjedelem miatt, de legalább én ilyen okosságokkal foglalkozok, még szünetben is, talán ezt értékelitek benne :))
------------------------
A kérdések:
1.)
Amikor nem egy elektront, hanem elektron nyalábot lőttek ki, akkor azt hogy csinálták?
Hogy tudtak ilyen nyalábot előállítani, amikor az elektronok taszítják egymást?
Összenyomták vagy össze ragasztották őket? Hogyan?
2.)
Kilövés, vagy repülés, vagy a résen áthaladás közben ezek nem estek szét? Nem kellett volna szétesniük? Ha nem, miért nem?
3.)
Az eszköz hogy (képes csak) elektront (vagy akármilyen más részecskét) kilőni?
(Mondták, hogy 1 db elektront is képesek voltak kilőni).
4.)
Mi a neve ennek az eszköznek (mármint ami kilövi őket)?
Hogy tudták elkészíteni?
5.)
Az elektron a kilövés során biztos, hogy nem találkozik másik elektronnal, vagy akármilyen másik részecskével? Akár benn az eszközben ami kilövi, akár kint a térben repülés közben.
6.)
A kísérletet más részecskével is végrehajtották, sőt atomokkal és molekulákkal is, és az eredmény mindig az volt, mintha elektronnal csinálnák.
(Egyébként mindig az elektronnal példálóznak mindenhol, mintha csak azt lőtték volna ki).
Miért? Hiszen egy molekula sokkal nagyobb, mint egy elektron. Akkor ennyi erővel kilövök egy kavicsot, akkor az ugyanúgy hullámmá alakul, ha nem figyelem? Pedig ha csinálnék egy katapultot (amikor nem tudok magamról), és az akkor lőné ki a két rés felé a kavicsot, amikor én nem nézek oda, biztos hogy koppanna egy nagyot, és nem keletkeznének hullámok. Miért van ez? Akkor ez tömeghez is köthető?
7.)
A kilövő eszközzel szemben lévő falon a két rés szabad szemmel is látható, vagy olyan kicsik, hogy egyáltalán nem is látni őket? Max. és min. mekkorák lehetnek? Ha nem láthatóak, akkor hogyan csinálták őket olyan kicsikre, mondjuk atomi nagyságúra?
8.)
A két rés szabad szemmel is látható távolságra van egymástól? Max. és min. mekkora távolságra lehetnek egymástól? Akár lehetnének 10 km-re is, ugyanúgy hullámtermészetet mutatna?
9.)
A fal bármilyen vastagságú lehet? Max. és min. mekkora?
A fal mögött lévő interferencia-csíkok kinézete, nagysága, szélessége, sűrűsége (gyakorisága), függ a fal vastagságától, vagy a részecske sebességétől?
10.)
A részecske a kilövéskor lévő sebességét akkor is megtartja, miután áthaladt a résen (réseken), akár részecske, akár hullám formájában?
11.)
Az eszköz amiből kilövik, a fal, és a fal mögött lévő képernyő milyen távolságra vannak egymástól?
12.)
Az interferencia-csíkokat adó hullámok valamilyen közegen áthaladnak, vagy a hullám maga az elektron (vagy részecske)?
Ettől függetlenül ezt a kísérletet légmentes térben végzik, és ha nem, miért nem?
13.)
Az interferencia-csíkok mekkora nagyságúak, hogy az emberek képesek azok sűrűségét, vastagságát, magasságát megállapítani? És egyáltalán ezek a csíkok mennyi ideig maradnak ott a képernyőn? Mert gondolom egy elektron nem csinál akkora interferencia-csíkot, hogy szabad szemmel lehetne látni.
14.)
Egyáltalában mitől keletkeznek ezek a csíkok? A hullám neki csapódik, de attól még nem kéne megjelenniük. Mitől változik meg ott a képernyő színe, fénye? Egyáltalán ez az érzékelő képernyő mit mér? A hullám által leadott nyomást?
És hogy tudtak ilyen érzékeny műszert (képernyőt) előállítani, ami képes akár egy elektron "hullámát" érzékelni?
15.)
Ha az interferencia-csíkok valamely eszközzel, vagy akár eszköz nélkül láthatók, akkor fények kell róluk eljönniük. Ha ez igaz, akkor az elektron becsapódásakor fotonok keletkeznek?
Ha nem, akkor hogy látják, vagy érzékelik a műszerrel?
16.)
Kilövéskor az elektront az egyik résbe, vagy akár a két rés közé is lőhetik?
Ha a résen lövik keresztül, akkor hogy tudják pont úgy lőni, hogy áthaladjon azon a kis résen? Mivel céloznak?
17.)
Ha az elektron a résen úgy megy át, hogy súrolja a rés belsejét, de nem megy neki(!) tehát nekiér a falnak, akkor nem szakít le róla másik elektront, vagy akármit? Ha nem, akkor miért nem? Mert olyan anyagú a fal? Hogy lehet egy fal olyan anyagú?
18.)
A fal, aminek az elektron neki ütközött, biztos, hogy mindenhol teljesen semleges töltésű volt? Ha igen, akkor azt honnan tudták, mivel mérték? Lehet, hogy az interferencia-csíkok ezért jöttek létre.
19.)
Mi az a hullámfüggvény? Magát a hullámot nevezik így? és miért "omlik össze"? Miért nem mondják azt, hogy "megszűnik a hullám"?
20.)
A hullámfüggvény összeomlásához kell egy megfigyelő. Ez a megfigyelő lehet ember, állat, növény, vagy tárgy. Sőt, lehet akár 1 db molekula, vagy bármely más részecske is (ezt írták a cikkben).
Ha ez igaz, akkor a hullámfv.-nek mindenképpen össze kéne omlania, hiszen az eszköz amiből kilőttük, a fal amelyen van a két lyuk, és maga az interferencia-hullámokat érzékelő képernyő is "megfigyelő", vagyis "látják" az eseményt. Mégsem omlik össze a hullámfv., csak ha mi, vagy egy általunk készített eszközzel nézzük. Ez hogy lehet? Talán az a lényeg, hogy mi az, ami képes felvenni az információt? pedig azt mondják, hogy a megfigyelő bármely struktúra lehet, információ feldolgozás, vagy megtartás nélkül: akár egy kődarab, egy homokszem, egy pohár víz, egy vírus, egy molekula?
21.)
Ha szabad szemel nézzük, akkor értelemszerűen nem látjuk az elektront. Akkor mégis miért omlik össze a hullámfüggvény? Hiszen mi nem is tudunk az egészről, akár 12 millió elektront lőhetnek el a szemünk előtt, mi akkor sem érzékelnénk. Miért omlik mégis össze, hogyha nem is látjuk?
Nagyon szépen köszönöm, aki végig olvasta, remélem értékeli, hogy ennyire érdekelt a téma! Aki nem, attól bocsánatot kérek, máskor rövidebbre fogom, ha tudom.
válasza:Igen. Mind megválaszolhatnám, mivel ezek igen egyszerű dolgok, viszont mivel roppant fáradtságos ezeket leírni és méginkább emlmagyarázni egy olyannak aki olyan csekély tudással bír, hogy ilyen egyszerű kérdéseket tesz fel, ezért ahelyett hogy leállnék oldalakat magyarázni leírom helyette a lényeget
Lényeg az, hogy maga a megfigyelés készteti a hullámfüggvényt redukcióra=azaz anyag keletkezésére, akkor dől el, hogy az anyagtalan hullámból milyen típusú anyag lesz.
Itt bemutatják a 2réses kísérlet magyarázatát ellentmondásmentesen : http://www.youtube.com/watch?v=4M3druhbPU0
Akit a bonyolúlt részletek is érdekelnek ebben a filmben tudósok ismertetik ennek a fizikai, biológiai, filozófiai hátterét http://www.youtube.com/watch?v=ry5mfVgkehs
válasza:"Azt mondtátok, hogy nem lehet egyszerre egy részecskét „kilőni”.
Butaság, lehet. Direkt ezért csináltak ilyen elektronágyút is, ami egyesével lődöz.
Viszont, ha kilősz egy elektront (vagy bármi mást),
arra alapból nem mondhatod azt, hogy "részecske".
Amikor kilövöd, akkor tudod, hogy hol van és mit csinál.
Amikor megérkezik az ernyőre, akkor tényleg részecske, és szintén tudod, hogy hol van.
Ha útközben elhelyezel egy detektort, ami nem teszi tönkre, ott is tudod, hogy hol megy.
DE A TÖBBI SZAKASZON SEMMIT NEM TUDSZ RÓLA!
Akkor miért írták azt a cikkben, hogy kipróbálták 1 db elektronnal vagy akármilyen részecskével is?
(Mert ezt írták. Talán hazudtak?)
És ha régebbről már tudták, hogy az elektronnak is van hullámtermészete, akkor miért csodálkoztak ezen ennyire? Mert én úgy hallottam, hogy ezt már tudták.
2.)
A cikk írói (vagy a tudósok) honnan vették azt, hogy ugyanígy interferencia-csíkok keletkeznének a képernyőn, ha egyenként lőnék ki a részecskéket, amikor egyáltalán nem is lőtték ki egyenként egyet sem?
Így egyáltalán nem biztos az állításuk, miszerint ugyan ez történne. Honnan veszik, hogy önmagával interferálna az az 1 db részecske? Bizonyíték? Vagy miből következtették ki?
3.)
Szó szerint ezt írták a cikkben:
Interferencia-kép kialakítására nem csak fotonok vagy elektronok, hanem jóval összetettebb és nagyobb tömegű struktúrák, pl. atomok, vagy molekulák is képesek.
Akkor hazudott a cikk már megint? Hiszen molekulák erre nem képesek (azt mondtátok).
4.)
„Úgy kell kilőni, hogy az elektronsugár (aminek vastagsága van) elérje mindkét rést.”
A tudósok azt mondják, hogy ha 1 db részecskét küldünk, akkor az interferál saját magával. Ezek szerint, ha rengeteg részecskét küldünk, azoknak is interferálniuk kéne saját magukkal. Akkor miért nem teszik? Ha SOK részecske halad csak EGY résen, akkor miért nem történik meg az, ami állítólag megtörténik, ha csak egyet küldenénk? Egy részecske interferál, több részecske meg nem?
5.)
Mivel tudják érzékelni, hogy merre megy egy részecske? Hiszen nagyon gyorsak, és nagyon kicsik. Mi az az eszköz, ami mindezt megállapítja egy számunkra érzékelhetetlen dologról, és még a részecskék mozgását, energiáját sem befolyásolja? És mégis ez a szerkezet hogy adja tudtunkra, hogy merre haladnak a részecskék? Láthatóvá teszi, mintha fotonok lennének? Vagy egy műszerfal képet ad a haladási irányukról?
6.)
Illetve, ha az összes ember kimenne a teremből, ahol folyik a kísérlet, és csak egy vak ember maradna benn, akkor (a tudósok állítása szerint), az interferencia csíkok megint megjelennének, hiszen nem látja senki, aki információt szerezne az útvonalról? De mihelyt visszajönnének, és akár tükörről visszaverődve megláthatnák a képernyőn a részecskék haladási irányát, rögtön visszaáll, és eltűnnek az interferencia-csíkok?
válasza:Bocs, idő előtt elküldte az írást, folytatom:
"A cikk írói (vagy a tudósok) honnan vették azt, hogy ugyanígy interferencia-csíkok keletkeznének a képernyőn, ha egyenként lőnék ki a részecskéket, amikor egyáltalán nem is lőtték ki egyenként egyet sem?"
Mert tényleg keletkeznek.
Még egyszer: egy elektron egy helyen csapódik be. A következő egy másik helyen.
Ha sokat kilősz, és az ernyő mind megjegyzi (pl. egy fényképlemez), akkor szépen kirajzolják az inteferenciaképet.
"Honnan veszik, hogy önmagával interferálna az az 1 db részecske?"
Mert más részecske nincs közben ott!
"atomok, vagy molekulák is képesek"
Igen, pontosan.
De sokkal kisebb lesz ez a kép... nagy molekulával még kisebb, porszemmel kísérletezve pedig már láthatatlanul kicsi.
"Mivel tudják érzékelni, hogy merre megy egy részecske?"
Elektronnak pl. töltése van - lehet mérni, ahogy elmegy az érzékelő előtt. Sajnos a mérés valamennyire befolyásolja a részecskét.
"ha az összes ember kimenne a teremből, ahol folyik a kísérlet, és csak egy vak ember maradna benn"
Mondtam már: a detektor mér!
Az ember csak megnézi utána az eredményeket. A vak is meg tudná nézni, Braille írással.
Köszönöm mindenkinek a sok választ.
A gond az, hogy minden egyes válasz még több kérdést vet föl bennem, illetve úgy érzem, mintha nem igazán tudnánk tudatni egymással, amit is szeretnénk. Meg ugye az időhiány. Az ember tényleg nem írhat kisregényt egy hozzá nem értőnek.
Ha filmen, van valamilyen animáción nézem meg, akkor meg csak azt hallom, amit eddig is tudtam, vagy nem szól semmiről. Cikkekben megint csak ugyanazt magyarázzák el, amit pont tudok.
Lehet igazatok van, tényleg hülye vagyok ehhez. Úgyhogy nem is foglalkozok többet ilyesmivel, megyek vissza WOW-ozni. Az legalább még megy. Valaki ért hozzá, valaki nem. És én az utóbbiakhoz tartozom, hiába járok műszaki egyetemre, és hiába négyes az átlagom. Bármennyire fáj, elfogadom. Ne értsétek félre, nem a ti hibátok.
Még egyszer köszönök mindenkinek mindent!
válasza:Kedves kérdező!
A kérdéseid eléggé szerteágazóak és nemcsak a kétrés-kísérlet lényegét, hanem annak technikai hátterét is érintik.
Az elektronokat nem egyenként lövik ki. Általában van valamilyen termikus elektronforrás (forró katód), amelyből a hő hatására elektronok lépnek ki. A kilépések véletlenszerűek, és sosem lehet tudni biztosan, hogy mikor hány elektron lép ki, csak azt, hogy átlagosan mennyi. Egy alacsony intenzitású részecskeforrás esetén is legfeljebb csak nagy valószínűséggel mondható, hogy egy adott időintervallumban (ti. amíg a részecske eljut az ernyőig) csak egy részecske van a rendszerben.
Az interferenciamintázat kialakulása sok egyéni becsapódás következménye. Mivel ez csak úgy alakulhat ki, hogy minden egyes elektron becsapódási eloszlásfüggvénye ugyanaz (az azonos körülmények miatt), ez azt jelenti, hogy az egyes elektronok szintjén is jelen van az interferencia. És mivel egyszerre csak egy részecske van egyszerre a rendszerben (nagy valószínűséggel), az nem tud mással, csak önmagával interferálni.
A kétrés-kísérletet C60 molekulákkal is el tudták már végezni. A lényeg az, hogy ne történjen dekoherencia (ezért kell a jó vákuum), mielőtt a részecskenyaláb eléri a két rést, különben a hullámtermészet (és így az interferencia is) eltűnik.
„Úgy kell kilőni, hogy az elektronsugár (aminek vastagsága van) elérje mindkét rést.”
Ez azt jelenti, hogy az elektronnyaláb, mint hullám lefedje mindkét rést. Ahhoz hasonlóan, ahogy a műholdnak is egy adott terület felé kell sugározni a hullámokat, hogy ott vehessék a tévéadást.
A részecskéket általában egy detektorba történő becsapódással lehet érzékelni, amellyel meg is semmisítik a részecskét. De részecskefizikusok használnak még buborékkamrát, régebben ködkamrát is, amely nem semmisítette meg őket, csak kirajzolta a pályájukat.
Egy mikrofizikai rendszerről történő információszerzéshez nem kell semmilyen tudatos megfigyelő. Amikor a mikrofizikai rendszer állapota összefonódik a makroszkopikus mérőrendszerével, akkor történik meg a mérés. Erről neked csak akkor lesz tudomásod, ha ránézel a mérőműszerre, de attól még az összefonódás, mint fizikai folyamat (azaz a dekoherencia) megtörtént, és az információ számunka fel nem dolgozható formában szétszóródott abban a környezetben, amelyben mi is vagyunk. Ez történik körülöttünk folyamatosan. Ez okozza azt, hogy bár világunk alapvetően kvantumos, mi mégis klasszikusnak látjuk a makroszkopikus dolgokat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!