Bizonyította tudományosan bárki, hogy az ember közelében lévő elektromosság egészségkárosító hatású? (többi lent)

Az a baj, hogy teljesen hivatalos kutatási eredmények vannak pro és kontra is.

Innentől szerintem nincs az ,aki tudná, valójában mi az igazság.

Az energiaipar- és mobiltelefon-lobbinak természetesen az az érdeke, hogy az ártalmatlanság igazolódjon.

Gondolom az általuk szponzorált kutatások szerint az is.

De lehet, hogy tényleg az, csak egy ilyen profitorientált világban sokszor megokolt a paranoia. :)

Egy kisérletsorozatot/kutatást nem egy egyetem vagy más intézet dönt el, hogy kellene, hanem valakik kiírnak egy pályázatot, ahol bizonyos dolgokat vizsgáltatnak. Mivel minden ilyesmi elég sokba kerül, ezért a kiíróktól függ, hogy mire lesz pénz, illetve milyen eredményeket kellene bizonyítani.

HA a kísérletek nem azt hozzák ki eredménynek, ami a cél volt, akkor megvonják a támogatást, mert eredménytelen a kutatás.

Az elektromos mező sok tulajdonságát lehet mérni természetesen. Sőt, valójában az elektromágneses mezőt meglehetősen jól ismerik.

A probléma a kölcsönhatással van. Minden hat mindenre, legfeljebb egyes hatások olyan kicsik, hogy nincsenek érdemi (úgy értem,a gyakorlatban felhasználható és fel is használandó) változtatási erejük.

Tekintettel arra, hogy az emberi test működése az agy elektromos jelei által történik, ezért önmagában az is kelt elektromágneses mezőt (rendkívül kicsit, de mérhető, sőt, használják is a gyógyászatban). A két mező kölcsönhatásba lép, ez is biztos. Amit nem tudunk, az nem fizikai, hanem biológiai, biokémiai természetű. A test működése rendkívül bonyolult, és nagyon sok mindent nem tudunk még róla. Tehát, hogy káros-e mondjuk a mobiltelefon, abban azt nem tudjuk, a létező hatás mit eredményez.

Az ágyad alatt lévő elektromos vezeték igen nagy valószínűséggel érdektelen. Túlságosan kis teret kelt, és ahhoz képest túlságosan messze van erre érzékeny testrészektől. De a mobiltelefont néhányan fél-egy óráig is szorítják a fülükhöz. A fülben a hallóidegek rendkívül érzékenyek, hisz ez a feladatuk. És ekkor a mobil, mint forrás 1-2 cm-re van a hallóidegektől és más ottani fontos apró szervtől. Ez már bizonyosan hatással van azokra. Csakhogy az élő szervezet hihetetlen alkalmazkodóképességgel és regenerálóképességgel bír, ezért nem halunk meg minden apróságtól. Ezt tudjuk, de hogy hogyan működik, azt nem. Ami tehát a kérdés, az ember immunreakciói milyen mértékben tudják kompenzálni a káros hatásokat. Ráadásul ez eléggé egyéni. Hiszen influenzát se mindenki kap.

A korrekt válasz tehát olyasféle, van esély a károsodásra, a mértékét részben nem tudjuk, részben egyénileg változó, ezért jobb a bajt megelőzendő, mértékkel használni az eszközt.

Bekapcsolt hajszárítót a vízbe ejtve magad mellé, komoly esélyed van a halálra. Kikapcsolt esetében minden a szigetelésen múlik. Jó hajszárító esetén lesz időd kikapni azt, és az ijedségen kívül más baj nem lesz. Zárlatos, vagy jó helyen szigeteletlen hajszárítóval érdektelen, ki van-e kapcsolva, a baj bekövetkezik.

"Lehet ezt objektíven mérni egyáltalán - úgy értem, emberi test bevonása nélkül, csak az elektromos mező kiterjedését vagy ilyesmi?"

Mivel nem azonnali hatásról beszélünk, hanem hosszú távúról, tulajdonképpen a vizsgálatok módszere most az, hogy kiválasztanak egy nagy és egy kis térerőnek kitett, nagy lakosságú területet és megvizsgálják az elektromos térerővel gyanított összefüggésben lévő megbetegedések arányát, mondjuk 20 évre visszamenőleg.

És innentől iszonyat bizonytalan statisztikai játék az egész.

Kiszűröm vagy nem szűröm a más káros hatásokat, mint okokat?

Kiszűröm az esetleges örökölt hajlamokat?

Elég nagy az idő-intervallumom és a vizsgált populációm eredményes statisztikához?

Biztosan helytállóak az adataim?

És persze itt jön be, hogy az adott vizsgálatnak áll-e valamelyik eredmény érdekében.

Churchill mondta egyszer: csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hamisítottam. :)

Induljunk ki abból a fizikai elvből, hogy a konzumer háztartási/kommunikációs/szórakoztató eszközök túlnyomórészt kis térerősségű NEM IONIZÁLÓ sugárzást bocsájtanak ki (mert például a katódsugárcsöves TV röntgensugárzást bocsájt ki, de azt igen kis mértékben; a fénycső ad ki némi UV-sugárzást, de ugyancsak kis dózisban).

Tehát ezen sugárzások közvetlenül nem roncsolják a DNS-t, rövid távon (amilyen szinten egy átlagember használja) nem rákkeltőek.

A fő kérdés inkább a hosszútávú hatások - mint Wadmalac kolléga is utalt rá: nem egyszerű a helyzet (hozzátenném még a kettős vakteszthez szükséges kontrollcsoport kérdését: a vizsgált populációból ki kéne szelektálni pár embert és egy olyan helyre vinni, ahol nem érhetik olyan elektromágneses sugárzások, mint az annak kitetteket - de ki lenne az, aki hajlandó lenne ilyen drasztikus életmódváltásra? És ezen utóbbi csoport hogyan lesz kitéve azoknak a nem elektromágneses hatásoknak, mint a másik csoport tagjai?). Illetve ott van az idegrendszerre való hatás - ebben az esetben meg az idegrendszer komplexitása is nehezíti a vizsgálatokat.

Különböző bulvár/ezoterikus/női (itt kérnék elnézést a hölgyektől)/szenzációhajhász lapokban jelennek meg "kutatások" rémisztgetve (mert az emberek félelmeire nagyon jól lehet alapozni) vele a jónépet (figyelem! erősen népbutító, manipulatív hatású cikkek!):

[link]

[link]

[link]

Persze aki egy kicsit is "résen van", tisztában van a tudományos kísérletek "szabályaival" (nagy egyedszám, kontrollcsoport, reprodukálhatóság, egyéb - a kísérlet eredményeit meghamisító - káros hatások kizárása, megfelelő dokumentáció és mérési metodika), annak szembetűnhet ezen "kísérletek" gyengeségei:

[link]

[link]

[link]

Nagy általánosságban gyakran felmerül a kérdés, hogy azok a változások, amik az emberiség történetében élettanilag nem megszokottak, okoznak e károsodást.

A gépjárművek történetében amikor az 50 km/óra hatalmas sebességet sikerült elérni, mindenki kétségbe volt esve, hogy milyen gyilkos ez a tempó és mennyire káros az egészségre. Később valóban kimutatták, hogy a 200 km/óra az már hosszú távon valóban okozhat traumát, mivel ott már rendkívüli összpontosításra van szükség, de a vadászrepülők nagy terhelése is megszívlelendő, viszont az ötvenes "száguldást" mindenki könnyedén elviseli.

Így hát tényleg számít a mérték, de aki óvatos, az ne használja a mobilt órákig tartó fecsegésre.

Részemről volt rá példa, hogy egészen olcsó és mindenben kiváló ingatlant nem vettem meg a közeli magasfeszültségű vezeték miatt, mert a fenének sem hiányzik az agytumor, meg el is szakadhat az a drót, vagy a villám csap bele és egyikre sem voltam kíváncsi.

Lehet, persze,hogy jó üzlet lett volna, de panorámának sem volt tetszetős, de szerintem annak már tényleg lehetnek komoly következményei és inkább lakom erdő mellett (még ha sok fát is kell hasogatni), mint autópálya közelében.

Szerintem a hosszabbító, vagy a vezeték a falban nem veszélyes, de ha a szobám külső falán nagyfeszültségű trafóház van elhelyezve, ami a fél kerületet ellátja naftával, akkor megérett az idő egy lakáscserére.

:)