Jól értelmezem a pillangóhatás elméletet?

Kb. ez a lényeg.

Persze a láncerakció-szerű hosszú ok-okozati kapcsolatok már kérdésesek.

Ez az örök harc a determinisztikusok meg a randomisták közt.

Mert ha egy okozatot precízen vissza tudunk követni az okig sok-sok áttételen át, az azt a (tév?)képzetet keltheti, hogy az ok és az arra épülő okozatot okozó paraméterek pontos ismeretében előre pontosan meghatározható bármilyen okozat.

Itt jön be a káoszelmélet.

Mert aszerint (most sarkítva, maga a káoszelmélet nem csak erről szól) a legtöbb természetes folyamat azonos kiindulás és feltételek esetén is megfelelően sok lépés után előre számíthatatlanul végtelen sok lehetséges kimenetelt eredményezhet.

Ezen el lehet filozofálni az időutazással kapcsolatos fantazmagóriákban is.

"Mert aszerint (most sarkítva, maga a káoszelmélet nem csak erről szól) a legtöbb természetes folyamat azonos kiindulás és feltételek esetén is megfelelően sok lépés után előre számíthatatlanul végtelen sok lehetséges kimenetelt eredményezhet.

Ezen el lehet filozofálni az időutazással kapcsolatos fantazmagóriákban is."

Picit pontosítanék: "A legtöbb természetes folyamat számunkra azonosnak tűnő, vagy azonosként deklarált kiindulási feltételek és körülmények esetén is ..."

És itt jön a képbe a kvantummechanika és a káosz-elmélet, valamint a pillangó-hatás érvényesülése. Amit mi azonosnak tartunk, az koránt sem az. Apró eltérések mindig lesznek. Két teljességgel egyforma kezdő feltételekkel rendelkező kísérletet sem tudunk lefolytatni, még a legegyszerűbbeket sem. Egyszerűen nem tudunk (sőt, nem is lehetséges, még elméletben sem) azonos kezdőfeltételeket biztosítani két kísérlethez, így a kísérletek végkimenetele sem lesz azonos. Valamennyi különbség mindig lesz a két kísérlet (és azok kezdőfeltételei) között. Ha nagyon-nagyon precízek vagyunk, és atomra azonos mennyiségű kezdőanyagokkal dolgozunk, valamint planck-hosszra azonos távolságokat is biztosítunk, planck hőmérsékleti-lépcsőre azonos energiaszintekkel, és minden más is a lehető legnagyobb mértékben egyezik a két kísérletben, akkor is vagy a helyszínben, vagy az időben lesz különbség a két kísérlet között, ami már némi változást idéz elő a végeredményben is. Ez a némi változás pedig már egy nagyobb változást idézhet elő a kísérletünk végeredményére épülő kezdeti feltételekkel induló, következő kísérletben, annak végeredményében pedig már még nagyobb eltérés tapasztalható, és így tovább.

A világegyetem folyamatosan változik, tehát elméletben sem létezhet két olyan kísérlet, történés, amelyek kezdőfeltételei teljesen azonosak.

Egy szög miatt a patkó elveszett;

a patkó miatt a ló elveszett;

a ló miatt a lovas elveszett;

a lovas miatt a csata elveszett;

a csata miatt az ország elveszett -

máskor verd be jól a patkószeget!

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Gondolj egy biliárdasztalra. Ugyanúgy rakjuk fel, egy profi kb. ugyanúgy löki az első lökést, mégis attól, hogy egy tizedmilliméterrel eltérő helyen találja el a fehér golyót, a lökés utáni állapot egészen más lesz.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Gondolom, ebből jön az is, hogyha visszamennék a múltba, és néhány dolgot megváltoztatnék, a mostani jelenem is egész más lenne.

Más. Nem feltétlenül jobb ugye, csak más. Ahogy erre a film is jól rámutat.

> Vagy valami ilyesmi

Nem ilyesmi, egészen pontosan erről van szó.

> Tehát egy apró kiindulási dolog is okozhat később hatalmas káoszt.

Itt nem is a káosz a lényeg. Maga a rendszer kaotikus, tehát egy apró változás egyetlen paraméterben, ok-okozati láncokon keresztül kihat a rendszer későbbi teljes állapotára. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy apró kiindulási „dolog” is okozhat később gyökeresen eltérő állapotot, legyen az hétköznapi értelemben vett káosz, vagy rendezett állapot.

Még két film jut eszembe, ami hasonló témát boncolgat:

- A lé meg a Lola. (Vagy más címen: Fuss Lola, fuss!) ( [link] )

- A nő kétszer. ( [link] )