Mikortól van közvilágítás?

Az Ókori Rómában mindenkinek kötelező volt kitenni egy fáklyát a házára, és az utak burkolására használt kövekbe megadott időközönként kellett lennie egy fényvisszaverő kőnek.

A középkorban ilyen praktika nem volt, mondhatjuk, hogy este vaksötét volt.

A 17. századi Angliában hoznak először újra közvilágítási törvényt, mindenkinek kötelező kitennie az ablakába olajlámpát.

A 18. században kezdenek terjedni a nagyobb városokban az emberek adójából fizetett utcai olajlámpák.

A 19. század felétől elterjed a gázvilágítás a nagyvárosokban, 1870 körül feltalálják az öngyulladó gázlámpát, megszüntetve a lámpagyújtogató munkakörét, megjelenik az elektromus ívlámpa, ahol két elektróda közötti kisülés nyújtja a fényt. Nagy fogyasztása és könnyű tönkremenetele miatt elsősorban érdekességnek használják, pl. a párizsi színházat világítják meg vele először.

1880-as években megjelenik a villanykörte és hamar elterjed, 1900-ra a nyugati világ összes nagyvárosában a belváros villanyvilágítású. Az egyenáramról váltóáramra állás miatt messze is lehet az erőmű a fogyasztóktól, így a külvárosokban és vidéken is megjelenik a villany.

1910 körül feltalálják a szénszál helyett a Wolfram-szálas, vákum helyett nemesgázzal töltött villanykörtét, nagyban megnövelve a teljesítményét.

1930-as évek, az összes nyugati országból kiszorul a gázvilágítás, csak néhány lámpát hagynak meg érdekességnek.

1940-es, 50-es évek, a nyugati világban általánossá válik az elektomos közvilágítás, Magyarországon az utolsó települést is villamosítják.