Magyarországon miért épült ki egy csomó helyen neoncsöves közvilágítás a 60-as években, amit aztán a 80-as évekre leszereltek?
Ha megnézünk 60-as, 70-es évekbeli magyarországi utcafotókat, akkor azt látjuk, hogy majdnem mindenhol olyan hosszúkás, neoncsővel világító utcai lámpák vannak felszerelve, amik a mai napig elterjedtek Ausztriában, Hollandiában és a volt Nyugat-Németország területén. A magyar lámpagyár valószínűleg ezt a nyugati dizájnt koppintotta le.
Aztán mára már sehol sincs ilyen, csak Budapesten a Gyermekvasút állomásai vannak ezekkel megvilágítva, illetve az utóbbi másfél évben kezdtek megjelenni újra ilyen neon utcailámpák, de már egy modernebb dizájnnal.
Mi volt az oka annak, hogy valamikor a 70-es évek közepe és 1990 között eltűntek az utcákról ezek a fejlettebb, kevesebbet fogyasztó neonlámpák és visszatértek az izzók?
Neon utcai lámpák (Kecskemét, 1972):
Nyugati neon utcai lámpa (Nyulas/Jois, Ausztria, napjainkban):
Új magyar neon utcai lámpa (Monor, napjainkban):
Ugye régen hagyományos izzókat használtak közvilágítási céllal. Aztán jött a fénycső korszak, szépen lassan kezdtek átállni fénycsövekre. Persze ehhez új lámpaoszlopok kellettek, stb… Viszont elég hamar ezután jöttek a higanylámpák. Ezek ugyanolyan jó hatásfokkal működtek, és vitathatatlan előnyük volt, hogy a régi, hagyományos izzós lámpaoszlopokba is elfértek. Tehát elkezdték párhuzamosan használni ezeket, a régi hagyományos izzós technikát inkább a higanylámpa cserélte le, az új lámpaoszlopoknál meg hol ezt, hol azt használták.
A higanylámpa hátránya, hogy lassan éri el a teljes fényerőt. Ez közvilágítás esetén nem olyan hatalmas gond. Viszont a fénycsöveknek van egy óriási hátrányuk: villognak. Normál állapotban is, bár alig érzékelhető módon, de azért az emberek egy jelentős részének kellően meg tud fájdulni a feje tőle. Viszont ha egy fénycső az élete végéhez közeledik, akkor aztán elég jól látható villogásba kezd. Na ez közlekedés közben finoman szólva sem kellemes. És mire kicserélnek egy ilyen hibás fénycsövet…
A higanylámpa legalább elalszik és újra elkezdi felfűteni magát idővel. Nincs villogás.
Persze aztán jöttek az újabb technikák (pl. nátriumlámpák 1970 környékén), aminél a fénycső már nem nagyon rúghatott labdába, sem hatásfok, sem üzemidő, sem gyártási költség, sem egyéb téren, így szépen lassan ki is vonták őket a forgalomból.
Ez azt jelenti, hogy Nyugaton azért van mindenhol fénycső, mert még régen beszerelték őket, most meg nem költenek pénzt arra, hogy olyan lámpaoszlopokat szereljenek be, amikbe lehet nátriumlámpát rakni?
De ha így van, és a fénycsöves világítás a primitívebb, akkor 1-2 éve miért kezdtek Magyarországon minden utcai lámpát fénycsövesre cserélni, mint ahogy az a monori képemen is látszik?
Régi ugyan a kérdés, de az első válaszoló összekeveri a fénycső élettartama végén történő villogást a hálózati frekvencia miatti villogással.
A fénycső folyamatosan villog, másodpercenként 100-at, mivel 50 periódusú váltóárammal üzemel alapesetben, és periódusonként villan kettőt. Ez egyébként ugyanúgy igaz a higany, és a mai napig üzemelő nátriumlámpákra, ez nem okoz problémát közvilágítás esetén.
A villogás pedig amiatt van, hogy a fénycső égési feszültsége az élettartam végére annyira megemelkedik, hogy nem lesz elég neki a hálózati feszültség, és ahogy beállna az árama (ez részben a fojtón múlik) kialszik, de a gyújtó újra próbálkozik. Ez valóban zavaró tud lenni.
Higanynál és nátriumnál is létező jelenség, csak ott nem villog, hanem percekig tart míg kialszik, majd visszagyújt és kezdi elölről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!