Lehetséges az idôutazás?

"Amit mi időnek mondunk az a jelenség nem több mint az anyag és az energia változásának a megtapasztalása, megfigyelése. ez a folyamat pedig visszafelé nem irányítható. A múlt és a jövő szintén nem létezik csak a mi elménkben. Ami pedig nem létezik azzal nem számolhatunk."

Időfogalmunk valóban csak egy absztrakt definíció arra, hogy megfogjuk a kézzel foghatatlant. De attól még valamilyen létező jellemzője univerzumunknak. Akármennyire pontatlanok a fogalmaink róla, akárminek nevezzük, egy létező tértulajdonság, amivel számolni kell. Az erő a fizikában nem egy létező, kézzelfogható dolog, mégis absztrakcióval, egy vektorral definiálni, modellezni tudjuk és tudunk is vele helyesen számolni. Az időre vonatkozó eddigi legjobb közelítő absztrakciót használjuk ma és úgy tűnik, hogy a makrovilágban elég jól fedheti a valóságot a modell, mert jó pontossággal tudunk vele számolni.

A kvantummechanika szintjén viszont már borul a modell, pontosabban nem ad magyarázatot egy csomó dologra.

De ez sem azt jelenti, hogy az idő nemlétező dolog, csupán a modellünk "félkész".

"De attól még valamilyen létező jellemzője univerzumunknak."

Az idő nem létezik. A valóságban abszolúte nem. Mi találtuk arra, hogy a körülöttünk végbemenő világ változásainak a folyamatát megfigyelni és mérni tudjuk. Nincs olyan, hogy idő és ez igaz a térre is. Az sem létezik és a fenti mondataim ugyanerre is megfelelnek. Két objektum között nincs tér csak távolság. Szerintem a világunkat kizárólag energia és anyag alkotja, minden más azokból vezethető le.

Ha az idő létezne akkor annak léteznie kellene a jövője és a múltja is. Nincs olyan, hogy valami kizárólag egy apró pillanatra létezik de se előtte és se utána ne létezne. Pláne nem úgy hogy a semmiből keletkezik és aztán az adott jelenség a létezőből nem átalakulva valamivé hanem csak úgy megszűnik létezni.

"Az idő nem létezik. A valóságban abszolúte nem. Mi találtuk arra, hogy a körülöttünk végbemenő világ változásainak a folyamatát megfigyelni és mérni tudjuk."

Persze. Nem más, mint egy definíció "a körülöttünk végbemenő világ változásainak a folyamatára", ahogy írtad. De éppen arra kell, hogy mérni tudjuk ezt a változást. Mert az létezik.

"Nincs olyan, hogy idő és ez igaz a térre is. Az sem létezik és a fenti mondataim ugyanerre is megfelelnek. Két objektum között nincs tér csak távolság."

Azt hiszem, fogalmi zavarod van. A tér fizikai fogalma számunkra nem más, mint az általad elismerten létező távolság mérőeszköze és definíciós közege.

"Szerintem a világunkat kizárólag energia és anyag alkotja, minden más azokból vezethető le."

A Nap által ezer év alatt kidobott anyag és energia ugyanannyi, mint mondjuk egy szupernóva által egy másodperc alatt kihajított anyag és energia. A kettő közt épp az idő a különbség. Elég érzékelhetően létező különbség.

"Ha az idő létezne akkor annak léteznie kellene a jövője és a múltja is. Nincs olyan, hogy valami kizárólag egy apró pillanatra létezik de se előtte és se utána ne létezne. Pláne nem úgy hogy a semmiből keletkezik és aztán az adott jelenség a létezőből nem átalakulva valamivé hanem csak úgy megszűnik létezni"

Ez már a hétköznapi tapasztalatok fizikára erőltetett filozófiája, semmi másra nem alapul, mint hogy neked irreálisnak tűnik, mint az, hogy egy összetört bögre a padlóról felugrik, összeáll és visszaparkol az asztal szélére. A kvantummechanika szintjén egy ilyen jelenség nem feltétlenül irreális és épp az időtényező az, ami itt máshogy működik. És éppen ezért nem nevezném nem létezőnek.

Van egy folyóm, ami vonul a partok közt. Meg akarom mérni a sebességét, ezért bedobok egy bólyát, aztán annak sebességét mérem a parthoz képest.

Még az is lehet, hogy így nem tökéletes a mérésem, de jó közelítéssel azt adja, amit mérni akarok, és ha nincs más módszerem, akkor ezt használom, ez alapján számolok, erre hivatkozok, mint folyó sebességére. Hát számunkra az idő, mint fogalom, mint absztrakció ez a bólya. Amit mérek vele, amire kiterjesztem a hatályosságát, az nem ő maga, mert a víz a bólya körül egy hatalmasabb dolog, amit egészében nem is látunk még át. De csináltunk benne egy megfogható pontot magunknak, amit kezelni tudunk.

A folyónak valóban nem lenne sebessége attól, hogy a bólyát én tettem bele és azzal mérek, nem közvetlenül a folyót?

Ezért nonszensz "az idő, tér nem létezik" vélemény.

Köszönöm a válaszodat. Azt hiszem értem amit mondasz. Amit nem értek az az, hogy magad is elismered, hogy nem létezik az idő, illetve a tér, de aztán azt mondod, hogy nonszensz az, hogy nem léteznek.

A tudomány vagy igazol valamit, vagy pedig elveti ha nem tudja igazolni. Nincs átmeneti állapot, azaz nincs olyan hogy nem, de így-úgy, emígy-amúgy mégis.

Az írásod egy részével egyetértek. Ki kellett találni valamit/valamiket, hogy a változást mérni és megfigyelni tudjuk, de attól még -ahogy Te is írod- csak a változás a létező.

Leszögezhetjük: az idő és a tér nem létezik.

Az pedig, hogy lehetségesek olyan (a víz a bólya körül egy hatalmasabb dolog, amit egészében nem is látunk még át ) létezők amiket még nem ismerünk... az természetes, de nem szükségszerű és irreleváns azokra építeni.

Kedves Wadmalac!

"Azt hiszem, fogalmi zavarod van. A tér fizikai fogalma számunkra nem más, mint az általad elismerten létező távolság mérőeszköze és definíciós közege. "

A térhely egy testnek egy másik testhez való viszonya, és így egyben az egész világhoz is viszonyított helyzete, azaz meggyőződésem, hogy a tér önmagában abszolúte nem létező jelenség. Tehát: a tér nem létezik.

Számomra ezért nem elfogadható a Nagy Bumm elmélete. Akad benne pár buktató. Ott, abban a pillanatban nem született semmi. Sem idő, sem tér, de még anyag sem. Az anyag nem születik hanem az energia alakul át anyaggá ami szerintem egy állandóan ismétlődő ciklus. A mi univerzumunk csak egy a sok közül. Részei vagyunk egy multiuniverzumnak. A végtelen sok univerzum állandóan egymásba ér, összeütköznek és megújulnak, esetenként összeroskadnak és olyankor ismét összesűrűsödnek és egy kritikus tömeg eseményhorizontján bekövetkezik egy új Nagy Bumm.

"Amit nem értek az az, hogy magad is elismered, hogy nem létezik az idő, illetve a tér, de aztán azt mondod, hogy nonszensz az, hogy nem léteznek"

A méter nem létezik. Mi találtuk ki arra, hogy egyezményes mérőszámot tudjunk használni egy létező jellemzőre, amit jobb híján távolságként definiálunk.

A távolság nem létezik. A fogalmat mi találtuk fel, hogy definiálni tudjunk, számolhatóvá tegyünk egy valóság-jellemzőt, ami létezik, amit mi távolságnak hívunk, az csak egy bizonyos nézőpont szerinti aspektusa. Ahhoz, amit épp vizsgálunk, megfelelő ez a nem tökéletes helyettesítő fogalom.

Ne keverjük össze a valóság-jellemzőket, illetve a rá használt absztrakt fogalmainkat. Az absztrakt fogalmunk a saját kreálmányunk, nem fizikai létező. De amit mutat, mér, az létező dolog.

Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett.

Talán jobban megértesz ha azt mondom, úgy mondom, hogy a tér „önmagában” nem létező jelenség. Márpedig ami önmagában nem létezhet az szerintem bizonyítja azt, hogy nem létezik. Ahol nincs test, ott tér sincs; a tér mint az összes hely gyűjtő fogalma, logikailag értelmetlenné válik.

Szóval én nem azt vitatom, hogy nincs szükségünk az időre és a térre. Dehogy nincs, hiszen azok nélkül szinte semmit nem tudnánk definiálni. Ám ne essünk abba a hibába, hogy aztán már úgy kezeljük eme két dolgot mint valóságos létezőt.

"a tér „önmagában” nem létező jelenség"

Ott a baj, hogy ezt a mondatodat nem tudod fizikai szabatossággal igazolni, már az "önmagában" szót se. Mert csak fizikai absztrakcióval nyert fogalmakból tudsz kiindulni és azzal próbálsz valami másik absztrakciót igazolni vagy cáfolni.

Paradoxonba keveredik a filozófiád, mert ahhoz, hogy támpontod legyen, kénytelen vagy egyes dolgokat az egyenértékűek közül szinte ízlés alapján elvetni vagy elfogadni.

A nézőpontod teljesen filozófiai, ami nem baj, amíg nem próbálsz vele fizikai jelenségeket lét/nemlét szempontjából vizsgálni. Mert ott már nem jók az alapaxiómák. A fizikából áttántorgunk a metafizika területére.