Isten adta képességünket a gondolatok erejét miért nem használjuk?

Szerintem meg használjuk, csak sokszor nem jól! Mennyivel jobban működnek negatív gondolataink, amik fékeznek, félelemmel töltenek el, lebénítanak, fájdalmat okoznak, mint a pozitív gyógyító, felszabadító, segítő, támogató, jó kedvre derítő gondolataink? Az első leginkább a tudattalan irányítása alatt lehet, így ösztönösen jön elő belőlünk, míg ez utóbbiakat tudatosan kellene használnunk és fel kellene vállalnunk a felelősséget magunkért. És persze magunkon keresztül akár másokért is. Mennyivel egyszerűbb mondjuk belesüllyedni a depibe és sajnálni magunkat, hogy hejderossznekemszegényén, mint mondjuk megkeresni azokat a módokat, amikkel legalább részlegesen javítani tudunk (mentális) egészségünkön. (Pl. ha vallásos vagy, akkor ima, vagy mantra, meditáció, pozitív szuggesztiós gondolatok, agykontroll, stb.) Aztán egy kicsit jobb hangulatban és kedvvel tovább is léphetnénk és ez önmagát gerjesztő folyamatként valódi tartós gyógyulásokat, vagy egyszerűen csak egészséget, nagyobb tudást, erőteljesebb koncentrációt, vagy akár másokkal szembeni együttérzést, segíteni tudást, gyógyítást érhetnénk el. Én hiszek ezekben, mégis nehezen szánom rá magam a használatára, pedig sok pozitív tapasztalatom volt már. De ez más kérdés, mert én lusta vagyok és alulmotivált :))

ha egy ősember itt nőne fel, elvileg retardált lenne, hiszen akkor sokkal kezdetlegesebb agyuk volt mint nekünk..(képletesen értem) Az 5%ot nem szó szerint kell érteni, az agy sok részét más más dologra használjuk, de valószínű, h 1-2 ezer év múlva már olyan szinten lesz az emberi evolúció h a mentális képességeinkel akármit el tudunk érni, telepatika, stb.