A csernobili tesztnél miért kellett alacsony teljesítményről indulni?

Mert a tartalék generátorok nem egy teljes teljesítményen pörgő erőmű hűtését hívatottak kiszolgálni, hanem vészhelyzetre valóak, mikor le kell állitani az erőművet. Ennek megfelelően vannak méretezve. A tesztnek is ennek megfelelőnek kellett lennie.

Röviden: 3000MW-on az erőmű nyilván képes kiszolgálni a tartalék generátorokat, de a tartalék generátorok nem képesek kiszolgálni a hűtő szivattyúkat 3000MW-hoz szükséges teljesítményen, mert azokat egy (vész)leállított erőműhöz méretezték, tervezték. Normál esetben külső áramellátással működve. A teszt célja, hogy ha a külső áramellátás valamiért megszűnne, akkor legalább ideig óráig képes-e maga a (vész)leállított erőmű még annyi áramot termelni, hogy a hűtés menjen és ne olvadjon le.

Nyilván az volt a lényeg, hogy egy kedvezőtlen, de még reaktortechnikailag stabil részterheléses üzemállapotból kellett a tesztet megcsinálni, mert azt kellett bizonyítani, hogy ilyen állapotban is lesz elég gőz az óriási turbina meghajtásához.

Az ilyen óriási erőmű pufferkapacitása aránylag jóval gyengébb, mint a gőzmozdonyoké, melyek még hosszú percekig képesek nagy teljesítménnyel vontatni a kazán teljes lezárása után (alagutak, fedett fejpályaudvarok, tűzveszélyes gyártelepek, stb.).