Ha csak két fázisról megy a motor, miért ég le?

Az előzőhöz még érdemes hozzá tenni, hogy a "két fázis" gyakorlatilag csak egyet jelent, ha nincs a nullvezető külön bekötve a csillagpontba - ami nem szokásos. Így a motor megindulni se képes és azonnal leég a zárlati áramtól.

Felpörgetett állapotban viszont tartja a normális üzemet, míg a terhelés nem lépi túl a részleges gerjesztés miatt csökkent billenőnyomatékot.

Ha csillagba van kötve, akkor eltolódik a csillagponti feszültség, ami még rosszabb hatásfokhoz vezet. A csillag kötésű motor esetében mindhárom tekercs létrehozza azt a forgó mágneses teret, ami forgásra kényszeríti a forgórészt (ami általában egy rövidre zárt forgórész) Mivel egy fázisod hiányzik, és a csillagponton vannak ezek összekötve egymással, a 120 fokos körszimmetria felborul. Egy nagyon jól kiegyensúlyozott nem túl nehéz motor általában elindul, de rettenetesen búg, mert a tekercseken több áram folyik a névleges helyett, ami által egyre nagyobb hőtorlódás addig növekszik, míg el nem éri a tekercs lakkjának az olvadáspontját. Akkor viszont áthúz, és létrejön a menet, vagy testzárlat, ami már brutális hőemisszióval jár. Azt már mindenki észre veszi, mert az olvadó/szenesedő lakk irtó büdös, illetve elég rendesen füstöl.

Ugyanez a jelenség a deltába kötött motoroknál, annyi különbséggel, hogy ott nincs szó csillagponti feszültség eltolódásról, viszont a terhelő áram sokkal dinamikusan növekszik, tehát a lakk hamarabb megolvad a huzalokon.