Egy mai rakéta milyen gyorsulásra képes?

A mai rakéták gyorsulása széles skálán változhat attól függően, hogy milyen típusú rakétáról van szó, milyen hajtóművet használnak, és milyen célra tervezték őket. Az űrrakéták például sokkal nagyobb gyorsulásra képesek, mint a hagyományos hadi rakéták. Az alábbiakban néhány példát adok a rakéták különböző típusairól és a velük elérhető gyorsulásról:

Hadi rakéták: Az anti-hadi rakéták, például a Tomahawk vagy a Scud, általában szubszónikus sebességet érnek el, amely nem lépi túl a hangsebességet (kb. 343 méter/másodperc). Ezek a rakéták alacsonyabb gyorsulásúak, mivel nem rendelkeznek olyan hatalmas hajtóművekkel, mint az űrrakéták.

Űrrakéták: Az űrrakéták sokkal nagyobb gyorsulást érnek el, és képesek elérni a felszállás során akár több tízszeres túlhangsebességet (hypersonic speeds). Az űrhajók elindításakor nagy mennyiségű hajtóanyagot égetnek el, ami hatalmas tolóerőt és gyorsulást eredményez.

Interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM): Az ICBM-ek az atomfegyverek hordozására szolgálnak, és rendkívül magas gyorsulást érnek el a felbocsátástól a célterületig. Az ICBM-eket a választott célpontjuk felé irányítják, majd nagysebességű ballisztikus pályára állnak be. A gyorsulásuk a felszállás során lehet akár 10 g (tízszeres gravitációs gyorsulás) vagy annál is magasabb.

Hyperszonikus rakéták: A hypersonikus rakéták olyan sebességek elérésére képesek, amelyek nagyon magasak, de nem érik el az űrhajók sebességét. Ezek a rakéták lehetnek repülő gépek vagy rakéták, és általában több Mach számot (hangsebesség többszörösét) érnek el.

Fontos megjegyezni, hogy a gyorsulás függ a rakéta tervezésétől, a hajtómű teljesítményétől, a rakéta tömegétől és más tényezőktől. Az egyes rakéták célja is befolyásolja a kívánt gyorsulást. Az űrrakéták esetében a cél az űrállomások elérésének támogatása vagy a szondák küldése más bolygókhoz, míg a hadi rakéták célja a támadás vagy a védelem lehet.

#5 Mi a bánat az anti-hadi rakéta?

A Tomahawk nem rakéta, sugárhajtómű hajtja, mint a repülőgépeket.

A Scud végsebessége pedig eléri az 5 Machot, tehát nem szubszonikus.

Emberes űrrakéta maximum 4 g, mert ennél nagyobb gyorsulás komoly egészségügyi kockázatokkal járna a centrifugában előre letesztelt fizikumú űrhajósoknál is. 3 g-nél kisebb gyorsulást meg nem használnak az úgynevezett "gravitációs veszteség" miatt, mert nagyon kell spórolni az energiával. Az ember már 5 g környékén azonnal elájul, és 8 g felett könnyen belehal a túlterhelésbe - ezt figyelembe veszik a személygépkocsik deformációs zónáinak kialakításánál.

A mindenféle kis katonai fegyverrakéták könnyen meghaladhatják a 10 g-t is az indulási szakaszban - mert a mai vezérléstechnika ezt könnyen kibírja, és a kémiai hajtóművek ennél többre nem nagyon képesek, ha még valamicske időbeli kitartást (néhány tíz kilométernyi hatósugarat) is várunk tőlük.

(Szinte hihetetlen, de vannak több 1000 g-t bíró rádió-vezérelt pályakorrekcióval repülő ágyúlövedékek is, pl. a közismert "Excalibur" rendszer.)