A II. világháborúban hogyan irányították a torpedókat?

A hajtás sűrített levegővel történt, vagy füstgáz-vízgőz keverékkel működött és volt elektromos torpedo is, akkumulátorokkal.

Kitérni csak a mozgékony rombolók tudtak, a lomhább hajók elég nehezen, ha jól céloztak és elég közel voltak, mert a torpedó nyomdokvizét észre lehetett venni, hogy merre tart., bár kellet hozzá szerencse és állandó figyelés.

A T3 torpedó ha nem talált, körözni kezdett, ezzel növelve az esélyt, hogy eltaláljon egy hajót a konvojból.

A németek használtak (T4) akusztikus torpedót is, ami a propellerzajra ment rá, de ezt elég hamar semlegesíteni tudták a britek egy kötélen vontatott zajgeneráló szerkezettel (foxer).

A T5 Zaunköning igazi nyomkövető volt már, rombológyilkosnak tervezték.

Később a FAT és a LUT rendszerű vezérlés terjedt el.

[link]