Gondolt már arra valaki hogy maghasadásos transzmutációval állitson elő drága anyagokat pl aranyat? És ha szerencsenk van a masik hasadványmag is értékes lesz?

Három módszer van erre, a besugárzás, a részecskegyorsító és a nukleáris reaktorban való készítés. A besugárzás az egyetlen, ami gazdaságilag közel van az értelmes árhoz, tehát nem több milliószor drágább, mint simán kibányászni. Csak pár tízszer. Pl. technéciumot, ami nem nagyon fordul elő a környezetben, mivel lebomlik, állítanak így elő. Meg különböző izotópokat, amiket pl. gyógyászatban használnak.

A besugárzás során valamilyen részecskesugárzással, általában n0 sugárzással hoznak létre egy instabil atommagot, ami egy bomlás során változik át a kívánt maggá. De ehhez két feltétel kell: legyen egy olcsó anyag, amit be tudsz sugározni és a rendszáma közel van a cél maghoz. És a besugárzás során létrejött atomok azzá bomoljanak, amit mi szeretnénk (méghozzá annak az anyagnak egy stabil izotópjává), és viszonylag gyorsan. Szóval ezzel a módszerrel viszonylag limitált számú anyagot lehet csinálni. A wiki linken olvashatsz róla, hogy miket és hogyan.

Amit meg nem lehet besugárzással gyártani, az sokszor drágább, és nem éri meg.

Ahogy itt már többen is leírták, drágább így gyártani mint bányászni.

De ezen felül a végtermék is radioaktív!

Nem feltétlenül azért mert az izotóp ami a célod radioaktív hanem azért mert a kiindulóanyagod nem lehet 100% -os hanem valamennyire szennyezett, és a szennyezőanyagok is átalakulhatnak.

Tehát ha megérné pl aranyat csinálni (pl bizmut besugárzásával) akkor is a radioaktív arany maximum aranykészletnek lenne jó és ékszernek elektronikának nem!

Jó hát persze ki bánná ha fort knox sugárzik a termein belül, nem jár oda senki. Csakhogy ha nagyon szorosan nagy gúlába pakolnák a sugárzó aranyat akár annyi hő is felhalmozódhatna a sugárzás miatt hogy megolvasztaná önmagát. Legalábbis a létrehozás utáni 1-2 évtizedben.

A reaktoron belüli létrehozás azért problémás mert ott meg kifejezetten szennyeződik az anyag. Vagy ha például használt fűtőelemből nyerkék ki (Rhódium, Ruthénium...) akkor kémiailag szét kell választani ami drága és veszélyes is. Az eredmény szintén nem lesz sugárzásmentes.

Kiegészítések #7 válaszaihoz:

- A besugárzás is reaktorral történik! Csak nem energiatermelő hanem izotóp termelő reaktorral. Ilyen a csillebérci is. A reaktor neutron deflektor burkán szándékos lyukak vannak a lyukaknál védett (ólom) kamrák ahova a cél anyagokat teszik be. És csak annak a nyalábnak teszik ki ami szükséges. Pl Neutron nyalábos kamrában. (Van gamma besugárzó kamra is.)

- A gyógyászati izotópok pont hogy sugárzóak, direkt olyat állítanak elő mert a kisugárzását akarják mérni miután az az emberbe jutott! Tudtommal szintén a csillebérci reaktor az ami nekünk és a környező országoknak is legyártja ezeket az izotópokat. (Jellemzően rövid élettartamú izotópokat, ez is feltétele a felhasználhatóságnak.)

És nem az a cél hogy stabil elemet hozzanak létre, az viszont igen hogy a használat után stabillá bomoljon le. De a felhasználásuk még sugárzóan történik!

Kérdezőnek:

Szóval persze megy transzmutációs gyártás. De nem a ritkaföldfémekre vagy nemesfémekre kiélezve. Hanem radioizotópokra radiometriára emberek és gépek, alkatrészek tudományos megvizsgálásához, műszerek kalibrálásához felhasználva.

Nemesfémet, platinafémet stb előbb fognak a Holdon bányászni mint hogy itt a földön beleálljanak a gyártogatásába.