Ha egy csövön 70 fokos víz jön, ami két ugyanolyan vastagságú ágra oszlik és mindkettő megy egy-egy radiátorba, ám az egyik cső keresztmetszetét egy áramlásszabályzó szeleppel felére szűkítjük, akkor mi történik?

A lefojtott ágon természetesen kevesebb hőközlő közeg fog áramlani, így értelemszerűen kevésbé fog fűteni az erre kötött radiátor, míg a másik a lehetséges maximumon fog fűteni.

Mellesleg radiátoroknál olyan fogalmat nem használunk, hogy "felvehető hőmérséklet", inkább az átadott hőmennyiséggel kalkulálunk.

A két radiátor azonos helyiségeket fűt?

Akkor amelyik fele annyi vizet kap, nagyjából fele annyi hőmennyiséget tud leadni. Nyilván emiatt kevésbé fűti fel a helyiséget, ezért a hőmérséklet különbség nagyobb marad, az meg kedvez a hő könnyebb leadásának, tehát a felénél egy kicsivel több hőmennyiséget ad le.

Kérdező - jópofa vagy ezzel a kérdéssel, hisz számszerű adatokat vársz el látatlanban egy olyan rendszerről, melyről melyről szinte semmilyen releváns adat nem áll rendelkezésre. Így a "gyakori" népének nevében én is jópofa leszek Veled:

Vegyük tehát a nem lefojtott radiátort. Nyilván ha infinitezimális lassúsággal áramoltatjuk a hőközlő közeget, akkor a belépési hőmérsékletről teljesen szobahőmérsékletre hűl le a közeg - viszont így nincs semmilyen fűtőteljesítményünk.

Ha a másik végletet vesszük, akkor egy véges maximális értéket kapunk a fűtőteljesítményre, mely csak a munkaközeg belépő hőmérsékletétől függ, mely ez esetben teljesen azonos a kilépési hőmérséklettel. A nagy büdös helyzet viszont az, hogy a gyakorlatban ezek az esetek nem fordulhatnak elő, csak e két véglet között valami! Tehát milyen függvénnyel írhatjuk le a folyamatot e két nevezetes véglet között?

Nyilvánvaló, hogy a kérdéses diagramunk egy görbe lesz. Aki szeret matekozni, annak egyből leesik, hogy a folyamatot leíró differenciál-egyenlet megoldása egy

y=a*e^(-x*b)

típusú egyenlet lesz, ahol "e" az Euler-féle állandó, az "a" és "b" konstansok, melyek a rendszer tulajdonságait számszerűsítik, és összefüggésben vannak a be- és kilépési hőmérsékletekkel, és a fűtőtest hőátadási együtthatójával. Az "x" mint bemenőadat az átfolyás, az "y" pedig a fűtőtest kérdéses átlaghőmérséklete lesz.

Ha most vesszük a nem lefojtott radiátorod üzemi adatait, mint be- és kilépési hőmérséklet, maximális átfolyási érték, szobahőmérséklet - akkor ezekből már beparaméterezhetjük a fentebb megadott egyenletünket úgy, hogy tetszőleges más átfolyási értékre már ki tudjuk belőle számolni a fűtőtest átlaghőmérsékletét és/vagy a leadott fűtőteljesítményt!

:-)

Mielőtt még durva szakmai kritikát kapnék a tanultabb emberektől - megjegyezném:

Tisztában vagyok vele, hogy a fentebbi megoldás csak első megközelítésben érvényes, hisz a teljesítmény függvényében egyéb nemlineáris hatások is érvényesülhetnek (változik a légáramlás turbulenciája, a Stefan-Boltzman sugárzási törvényszerűségben negyedik hatványon változik valami - ugyebár), de egy hétköznapi fűtéstervezéshez elég pontos lesz az általam fentebb felvázolt egyszerű matematikai modell - melyet egyszerűsége folytán nem fogunk durván félreszámolni - ez pedig a legnagyobb előnye!

:D