Megmondanátok Aron Toynbee civilizáció elméletét?

"Arnold J. Toynbee 12 kötetes, tehát hatalmas empirikus anyagot felvonultató világtörténetének (Study on History) alapegységei Khaldún és Spengler rendszeréhez hasonlóan a kultúrák, pontosabban a civilizációk. A civilizációk, amelyekből Toynbee 21-et különböztetett meg, ciklikusan mozognak. A ciklikus mozgás jól ismert szakaszai a születés, fejlődés, hanyatlás és pusztulás, amelyek nem mindegyikét kell azonban - és ez fontos eltérés Spengler sémájától - szükségszerűen bejárni. A fejlődési ív, amelyen az egyes civilizációk mozognak, alapvetően attól függ, hogy a természeti és a történeti tényezők együttese milyen kihívást (challenge) jelent az adott társadalom számára, s az milyen milyen választ (response) ad erre a kihívásra. Ha a kihívás elég erős, és a válasz jó, akkor a társadalom mozgásba lendül és fejlődik. Ha nem, akkor a társadalom stagnál, illetve ki sem alakul új civilizáció. A tetőpontra jutott civilizáció bomlása ugyancsak kihívások és válaszok formájában megy végbe. Míg azonban a fejlődés fázisában minden kihívás csak egyszeri lehet, amelyre a fejlődés érdekében jó választ kell adni, addig a hanyatlás korában addig ismétlődnek a megválaszolatlan vagy rosszul megválaszolt kihívások, amíg a civilizáció el nem pusztul. A nietzscheánus Spenglertől eltérően a katolikus Toynbee jövőképe optimistább. A civilizációk fejlődésében ő ugyanis végeredményben egy "céltudatos és a miénknél magasabb rendű vállalkozás" akaratát vélte felfedezni, s korunk még életben lévő öt nagy kultúrájának - a távol-keletinek, a hinduizmusnak, az iszlámnak, az ortodoxiának és a nyugati kereszténységnek - az egységesülésében, illetve a nyugati civilizáció köré szerveződő egységes világállamnak és a keresztény világvallásnak a kialakulásában bízott. "