Miért éri meg a gyártóknak gyorsan elromlósra legyártani a terméket?

Attól függ, mennyi idő alatt romlik el.

Én pl. ugyanolyan mosógépet szeretnék, mint a mostani, mert ezen sokkal jobb programok vannak, mint a legtöbb gépen. Ha nem bírja 30-40 évig, csak 15-ig, akkor újravenném. Nyilván, ha néhány év után megadja magát, akkor nem.

Ha tartósra lenne megcsinálva, akkor mindenki egyet venne, és soha többet másikat. 50-80 éves autókkal járnánk, és az autógyárak bezárhatnának.

Van egy jó film erről: tervezett elavulás címmel. Szinte mindent megtudnának tervezni/legyártani úgy, hogy örökélet legyen, csak akkor lőttek a gazdaságnak. Nem lenne tömegtermelés, emiatt nem lenne munka, a munkanélküliség miatt meg nem lenne pénze az embereknek semmire, így az örökéletű cuccokat sem lehetne eladni. Mehetnénk vissza a középkorba.

Én sem szeretem a 2 hónap alatt elromló-javíthatatlan cuccokat, de vadászat-gyűjtögetés se lenne süti. A sok embernek sok munka kell, és olcsó tömeg holmik. De az olcsót meg csak szar minőségben éri meg kifosni a gyárakból. Ki van ez találva.

korunkban a technika rohamléptekkel fejlődik. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan egyre modernebb, kevesebb energiát felhasználó, környezetbarátabb, gyorsabb, kisebb, halkabb, nagyobb teljesítményű eszközöket, stb tudunk gyártani.

Vennél a számítógépedhez mondjuk 20 évvel ezelőtti mátrixnyomtatót, ha az garantáltan 50 évig bírná? Vennél kétütemű Trabantot, ha garantáltan 50 évig tudnád használni? Kidobnád a Junoszty fekete-fehér tévédet akkor is, ha még 30 évig biztosan jó lenne?

"akkor biztos hogy nem tőlük veszek újat, tulajdonképpen a konkurenciának termelnek bevételt"

Ha lenne konkurencia ilyen értelemben, akkor igen, de már szinte minden gyártó ráállt a rövid életű termékekre. Már csak az olcsó gyártás miatt is egymáshoz igazítják a technológiákat. Annak idején villanykörtékkel indult a dolog, ott konkrétan megbeszélte egymással pár cég, hogy mind ilyen gyártásra állnak be, még ha nem is tartott sokáig maga a megállapodás.

"A világ nagy izzólámpagyártóinak vezetői 1924-ben ültek le Genfben, hogy ipari szövetséget hozzanak létre Phoebus néven. A résztvevők között ott volt a német Osram, az amerikai Philips, a japán Tokyo Electric és a magyar Tungsram is. A találkozón sok mindenben megegyeztek, felosztották egymás között a világpiacot, meghatározták a gyártható darabszámokat, rögzítették az árakat és a jelek szerint megegyeztek abban is, hogy a korábbiaknál jóval gyorsabban tönkremenő izzókat fognak gyártani. A korábbi, átlagosan 2500 üzemórát kibíró lámpák élettartamát így egységesen 1000 órára csökkentették. A megállapodás megszegőinek pénzbüntetést kellett fizetni.

Az tény, hogy az 1930-as években 1000 üzemóra környékére állt be a világon az átlagos izzólámpa-élettartam. Maga a kartell nem volt hosszú életű, az 1930-as évek közepén jogi úton kezdték támadni a részt vevő cégeket. Néhány izzólámpa-szabadalom lejártával több új szereplő is megjelent a színen, a második világháború aztán véglegesen szétzilálta a különböző oldalakra kerülő vállalatokat. A történet az összeesküvéselmélet-hívők kedvencévé vált, és megteremtette a tervezett elévülés fogalmát és legendáját. Az persze nem kérdéses, hogy az érintett cégek ordas nagy kartellezése azt a célt szolgálta, hogy minél több bevételhez jussanak. Azonban az tény, hogy ha ma állnánk neki pusztán a fizika egyenleteinek segítségével villanykörtét tervezni, akkor is az jönne ki a végén, hogy valahol 1000 üzemóra körül van a gazdaságos élettartam."

[link]

Miért, te, vagy mások, megvennék a valóban minőségi, és valóban örök élet + 1 nap terméket?

Pl.: Hány embernél láttál már bicskát, ami ZT vagy STRIDER volt? Vagy hány ember vesz minőségi karórát, a sok divat vacakkal szemben? Még a téligumin is spórolnak, aztán sírnak, mikor megdöglik a gyerekük a balesetben.

Na essünk neki:

A szerkezetek tervezésénél egy szempont a két karbantartás közötti idő (ha van ilyen) és az élettartam. Minél magasabb az élettartam, annál több/jobb anyag kell az adott gépezetbe.

Röviden:

Egy tartósabb berendezés drágább, nehezebb nagyobb (azonos technikai szint mellett)

A ragasztás gyorsabb, olcsóbb, sokszor kisebb helyet foglal, mint a csavarozás, azonban nehezíti a javítást. A vékony könnyű telefonokat nehéz lenne hasonló áron csavarozva elkészíteni.

Egy másik szempont: Járnál örömmel egy 1990-ben gyártott autóval? Egészen más szempontok szerint készültek, mint a maiak, mind a kényelmet, mind a biztonságot és a fogyasztást tekintve.

Mit szólnál, ha tökéletesen működne a 10 évvel ezelőtti telefonod? Mire használnád? A mobil telefonok mostanában gyorsan fejlődnek, 4-5 évente valóban indokolt a cseréjük. Az élettartamuk, azonban (néhány nagyon drága márka kivételével) 2-3 év. Ezt az elkérhető ár határozza meg. Magasabb áron lehetne jóval tartósabb készüléket gyártani.

Van egy eddig nem tárgyalt szempont: Amikor a termék gagyi. Akkor csak úgy vacak, ahogy van.