Ha elég pénz és nyersanyag állna a rendelkezésünkre, akkor mai technikával létrehozhatnánk egy ilyen fajta csillagközi űrhajót?

igazából az a kérdés, hogy minek.

tegyük fel, hogy odaérnek. az sem biztos, hogy kommunikálni tudnánk velük. nemhogy beszélgetni, egy kérdés-válasz között évek telnének el, hanem egyáltalán. egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán tudnánk fényévekre információt küldeni.

ez nem olyan, mint anno amerika, hogy azért egy élet alatt meg lehetett tenni párszor az utat. itt egy oda-vissza is már az emberi élettartam határát súrolja. az energiaszükségletéről nem is beszélve.

szerintem amíg nem megoldott a gyors utazás, addig max. a naprendszerelen belül kell gondolkodni. itt is hónapokig tart egy-egy út.

jók a példáid, csak éppen pont fordítva.

nem arról beszélek, hogy mi lesz azokkal, akik elmennek. arról, hogy mi lesz azokkal, akik maradnak. mit kaponak ők cserébe az erőfeszítésükért. te gyakorlatilag azt kéred, hogy a teljes bolygó összes rendelkezésreálló nyersanyagát fektessük be egy olyan dologba, aminek az összes eredménye az lesz, hogy néhány évtized múlva talán kapunk egy rádióüzenetet: "nincs itt semmi, megyünk tovább"

ez azért nem ugyanaz, mint amikor az ősember úgy döntött fogja a motyóját és elsétál máshova. nem kérte, hogy a törzs adja oda mindenét az útra. igaz vissza őt sem várták.

Kolombusz megint érdekes példa. ő ugyanis nem akart újat felfedezni (annyira nem, hogy nem is jött rá az igazságra), egyszerűen más úton akart eljutni Indiába. ehhez kapott hajókat. igazából nem felfedezésre, hanem új kereskedelmi útvonalra. a vállakozás egyértelműen haszonnal kecsegtetett.

egyébként kapott ugyan három hajót, de futni cssak annyira futotta, hogy pl. a Pinta legénységének jó része fegyencekből állt, mert nem volt keret rendes legénységre.

ha te úgy döntesz, hogy neked van erre pénzed. akkor részemről hajrá. ha legénységet keresel, akkor rám számíthatsz. mérnök vagyok, még hasznomat is lehetne talán venni. de ha arról van szó, hogy takarítsuk ki a világunkat, vagy építsünnk csillagközi űrhajót, akkor én az elsőre szavazok, mert annak van haszna az emberiség számára. az űrhajónak nincs.

sőt, az erőforrások pazarlása.

Azért elsőnek bőven elég lenne egy ilyen veszélyes, és nyersanyagilag rendkívül költséges expedíció előtt keresni valami célt keresni (olyan bolygót, ami legalább 90% hogy alkalmas emberi élet fenntartására), amíg az nincs, addig halál fölösleges nyersanyagot ölni egy ilyen akcióba. Kiküldünk egy hajót, a fél földet beleépítjük, ők repülnek oda vagy 60 évet (képzeld el azt a rovar életet, ahogy egy viszonylagosan szűk helyre bezárt generáció fel fog nőni), és odaérve találnak egy jupiter szerű és méretű bolygót. Aztán? Küldenek haza egy rádiójelet, ami mondjuk öt év alatt hazaér, "Nincs itt semmi, megyünk haza", aztán 120 év múlva, hogy elindultak, hazaérnek. Persze nekik mondjuk 3 évvel kevesebb idő telik el, és lesz egy lassan elcsökevényesedő generációnk, ami minden értelem nélkül megjárták a csillagokat, és nem hiszik majd el, hogy az ég tényleg kék, és hogy emberek kilométereket sétálhatnak anélkül, hogy ugyanazt látnák. Mit mondanánk nekik, miért kellett értelmetlenül élniük?

Amúgy meg: Kolumbusz úgy tervezte, hogy csupán hónapok kérdése míg hazaér. Megérte a dolog: ha négy hónap múlva az üres hajó megpakolva jön haza, annak van értelme. De mondjuk találunk tőlünk 50 fényévre egy lakható bolygót, a föld számára baromi értékes nyersanyaggal, hogy hozzuk ide? Szólunk nekik, kell valami. 50 év múlva odaér a rádióüzenet. Ők elindítják a hajót, ami hozza, legjobb esetben is olyan 200 év múlva idejön. Tehát 250 év alatt megkaptuk, amit akartunk. Nem igazán értelmes iparilag. Maximum mint távoli, elszigetelt kolónia jöhet szóba, de ők lassan elvesztenék a gyökereiket a Földel, pár generáció múlva talán már csak mondák lennének a távoli őshazáról.

Ha felfedezzük majd a féregjáratokat, vagy hogy lehetséges fénysebbésségnél gyorsabban menni (vagyis valaki rájön, hogy Einstein hol tévedett) akkor lesz értelme, addig nagyon kimenni a naprendszerből nem éri meg. Amúgy ha érdekel ennek az elképzelt hatása, keresd meg a Delfin könyvek között (ezer évesek tudom) a Meteorok Vihara című sci-fi gyűjteményt, ami pont ezzel foglalkozik, hogy a felderítők több ezer év múlva érnek haza, bár ők majdnem elérik a fénysebességet, így hát az utazók csak éveket öregednek.

Van egy dokumentumfilm a gépemen címe:Erich von Danken:az Istnek ivadékai

Bár a cím nem ezt sugaljja de a földönkivüliekről és a múltban a Földön végzett tevékenységükről szól.

De megemlítik benne hogy ha egy űrhalyó fénysebességgel megy akkor érvényesül az időeltolódás.(Enstein elmélete alapján)

Az időeltolódás:Minden égitesten legyen az bolygó vagy űrhajó máshogy járnak az órák, a gyorsulástól és a sebességtől függően amellyel az űrben mozog.Minél nagyobb a sebesség annál lassabban telik rajtuk vagy bennük az idő.

Elméletileg ha fénysebességgel utazunk akkor amíg az ürhajón utazunk és eltelik 15 év addig a földön eltelne 80 év.

Ajánlom Erich von Daniken filmjeit, sok érdedkes dolog van benne.

Ha a fénysebesség 25%-val megyünk, akkor is idő kell a lassuláshoz és a gyorsuláshoz. Technológiailag pedig megoldhatatlan a tudomány mai szintjén.

Az emberek megőrülnének addig. Meg évekig nem szereti az ember a gravitáció-mentes, viszont sugárzásokban gazdag környezetet. Meg még képtelenek vagyunk tényleg annyira jól működő önellátó rendszert építeni. Főleg kicsiben. Nagy tömeg, súly és energia. Egyre több tömeg, egyre több energia kell a mozgatásához és a fenntartáshoz. Több, vagy erősebb hajtómű, plusz üzemanyag szintén nagyobb tömeget jelent.

És még ezernyi problémát fel sem vetettünk.