Nem lehetne egy olyan "propellert" vagy hasonló meghajtóeszközt építeni, amivel lehet haladni az űrben?
Nagyon kis méretekben a világűr nem üres, hanem afféle "kvantum vákuum" állapotban létezik, állandóan részecskepárok tűnnek fel, majd pusztulnak el, egy habos környezetet alkotva, amit a hidrodinamikával lehet modellezni.
A részecskefizika ezt "éternek" nevezi, újra elővéve a 19. századi éter-elméletet, de most kvantumfizikába átültetve.
A kérdésem az, hogy hogyha ezek szerint a világűr afféle folyadékként vagy "légkörként" viselkedik, akkor nem lehetne olyan űrhajót építeni, ami egy tengeralattjáróhoz, vagy repülőgéphez hasonlóan egy olyan propellerrel hajtaná magát, ami ezt az étert keveri?
#1 Azt ugyan 150 éve nem mondták, mert már akkor is tudták hogy ami kisebb sűrűségű mint a levegő az felemelkedik benne.
A 17. század óta tudta az emberiség hogy lehetséges legalább az ilyen repülés.
(Vagy sokkal korábban mert ugye a madarak is nehezebbek a levegőnél mégis repülnek.)
Végül 1783 okt 19 -én bizonyosságot is nyertek erről.
Csak a madárszerű repülés lemásolása tartott 1903 -ig.
Mindezek ellenére zöldet kaptál mert az analógiád lényegét amit adtál értem.
Tehát a kérdésre: Jelenleg nem lehetséges ilyesmi kérdező!
Amennyiben drasztikus felfedezéseket tesznek a (quantum)fizikában akkor sokkal sokkal később akár még elképzelhetővé is válhatna, ezt kizárni nem tudjuk.
Ugye ismered Newton harmadik törvényét!
A propellers cucc úgy halad előre (akár levegőben, akár vízben), hogy a közeget hátrafelé tolja.
ÍHa nincs közeg, nincs mit hátrafelé tolni, nincs előre haladás.
"állandóan részecskepárok tűnnek fel, majd pusztulnak el"
Azok a részecskék olyan rövid ideig léteznek, hogy szinte idejük sincs hasznos mértékben kölcsönhatásba lépni mechanikus szerkezettel. Ha így lenne, érezhető lenne az űrhajók vagy műholdak fékeződésében is.
Van ilyen hajtóműterv.
Nem éppen propeller, de a lényeg hasonló, a hajó körüli "közeg" hátrafelé dobásával nyer hajtóerőt.
Ha a hajót más módszerrel már felgyorsítottad fénysebességhez elég közelre, a csillagközi vákuumban is elég gázrészecskével találkozik.
HA brutálisan erős elektromágnessel ezt a csillagközi gázt ionizálod, majd ezt az ionizált gázt egy másik erős elektromágnessel hátrafelé gyorsítod, az hajtóerőt képez.
Persze ehhez olyan iszonyat elektromos energiára lenne szükség, amit mai, hajóra rakható energiatermelő berendezés nem tud előállítani.
A fúziós erőmű jövője rejti a lehetőséget.
Külön piros pont a kérdezőnek azért a gondolkodásmódért, ami elsőre őrültségnek tűnő, de valójában életképes ötlethez vezet.
Az általam leírt hajtóműterv kiindulási ötlete valami hasonló lehetett.
És a kitalálóját lehet, hogy hasonlóan oltották is. :)
Kedves kérdező, ne add fel. Lehet, hogy lesz millió használhatatlan ötleted, de a gondolkodási módod előbb-utóbb használható eredményekre vezethet.
Ezt is majdnem feltaláltad.
Kicsit elkéstél vele, olyan 50-60 évvel, de a gondolatmenet jó.
Nem baj. Az alapötlet, a közegre támaszkodás a lényeg.
Ha a virtuális részecskékre alapuló hajtásötletet kell nézni, akkor ott az EM-drive.
Nem mintha egyelőre úgy tűnne, hogy működik, de láthatóan ez az ötletirány sem elvetendő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!