Ayahuasca főzet tartalmaz MAO gátlót,mert orális bevitel esetèn lebomlik a DMT a gyomorba/májba.Akkor a gomba mièrt tud hatni MAO gátló nèlkül? Ugyan úgy dimetiltriptamin csak kicsit más.

A varázsgombában pszilocibin van (4-foszforiloxi-N,N-dimetil-triptamin).

A DMT-ben meg N,N-dimetiltriptamin.

Az hogy mindkettő triptamin, még nem jelenti hogy közel állnak egymáshoz.

A varázsgomba is békésebb természetű, és jobban hasonlít a meszkalinhoz, vagy LSD-hez.

A DMT az más "szint" szellemileg is. És kémiailag is.

A másik hogy csak orálisan fogyasztva kell mellé MAO gátló. Ha pl füstként szívja valaki tüdőre - vagy pl a yopo magot nazálisan akkor is hatásos lesz.

Igaz a végső, és teljesen maximális hatáshoz valóban pl az ayahuasca a legjobb. Bár ember legyen a talpán aki azt az utazást kibírja...

Ja igen kérdező a meszkalin jobb ötlet lehet. (Pl peyote vagy san pedro kaktusz is megteszi). A meszkalin úgy kb 5x gyengébb trippet ad mint a DMT. De annál is van olyan aki "rajtamarad" - tehát nem tudja feldolgozni ami vele történil, és egész életére megőrül.

Ezét ilyet csakis nagyon stabil lelki állapottal érdemes csinálni!

Most úgy is mondhatnám hogy a gondolkodásunkkal vagyunk azonosságban. Csakhogy ez a gondolkodás változik. Tök másak voltunk mittudomén 1 vagy 2 éve, de lehet még 1 hete is. Az hogy visszaemlékszünk (vagy elképzeljük a jövőt) szintén csak az "elme" játéka.

A hallucinogének (amik közül a DMT a legerősebb) pedig szétfosztják a személyiséget mint magát. Ez kb úgy van hogy van egy ilyen extra erős készenlét, és jön egy egyre erősödő erő. Elkezd az ember haluzni is, és néha vannak tisztább szakaszok is. Egy pár hullám után azonban az egész kontrollálhatatlanná válik. Összemosódnak az érzékek, előjöhet szinesztézia (az érzékelés teljes összekeveredése), és megbomlik az egyensúly a használó és a külvilág között. Egy idő után már nem lehet tudni kint vagy-e vagy bent, és semelyik érzékszervre sem lehet támaszkodni (hiszen mind irányíthatatlanul működik). Ez olyan kb hogy elveszik minden kapaszkodó, amikkel előtte meghatároztuk magunkat. Ahogy erősödnek tovább a hullámok, ebben a labilis állapotban úgy hullik darabjaira a személyiség is. Eleinte az elnyomott traumák dolgok törnek felszínre tök intenzíven (itt sokan bereccsennek) aztán ha valahogy feldolgozza az ember, jön minden más is. A végére semmit nem lehet tudni, és teljesen megszűnhet az egó. Leállhat full az egész gondolkodás. Viszont ez fizikailag nem a halál, csak egy tapasztalás. Az üresség tapasztalása.

Egyszerűen azt lehet ilyenkor megtapasztalni hogy amikor az a végtelen "üresség" (ami egyébként nem az) az ami nem tud tovább lebomlani. Az maga a végtelen "erő" és az univerzum is ami benne van.

Tehát lebontja a személyiséget, és marad valami ami nem tud lebomlani - az az igazi önvaló.

Ez egy viszonylag rövid tapasztalás (bár akkor benne nincs időérzékelés sem - ezért végtelennek tűnik) de jól látható utána hogy amit gondolunk magunkról - az nem vagyunk. Szóval nem vagyunk azonosak a gondolkodásunkkal.

Viszont ez csak egy betekintés. Utána újra tudunk gondolkodni, ám előtte egy sosem látott nézőpontból. Az "üresség" tapasztalása miatt egy olyan szögből látunk magunkra ami egyébként nem lenne lehetséges. Visszatekintve látjuk egy "szuper" tudatból hogy milyenek vagyunk. De nem azt amit gondoltunk magunkról - hanem kb inkább az összes hibánkkal együtt. Ez egy óriási megterhelés!! Olyan hibákat látunk meg - amiket korábban elnyomva tartottunk. Ráadásul ez az önelemezés autómatikus, és elkerülhetetlen.

Amikor az "ürességben" eléri a csúcspontot a hatás, akkor megszűnik maga a félelem is - és az utána sem jön vissza egy ideig. Ezért van olyan aki rálát önmagára, és pl kiugrik az ablakon. (Az LSD-n se általába azért ugranak ki mert azt hiszik tudnak repülni - hanem egyszerűen nem tudják feldolgozni hogy teljességgel szembe kellett nézni "önmagukkal".) Vagy van aki beleőrül ebbe.. Ezért kell mentálisan nagyon stabilnak lenni, mielőtt valaki belevág. Mivel egy ilyen az életébe is kerülhet, ha nem bírja elviselni a valóságot..

Az én életem úgy változott meg hogy amióta ezt átéltem 9 éve zen meditációt gyakorlok. Igaz nem értem el, sőt még meg sem közelítettem az a tudatállapotot. (Lehet az volt a baj hogy teljesen egyedül csináltam, és valahol félrement a dolog..)

Viszont a meditáció miatt megúsztam dolgokat. Az a helyzet súlyos drogfüggő vagyok. Fénykoromban pl heroinnal lőttem magam. Az hogy nem haltam bele eddig a drogozásba, az azért volt mert sikerült szüneteket tartani - és ez főleg a sok évnyi meditáció miatt volt.

A másik meg hogy megtudtam valamit, amitől az egész világnézetem megváltozott. Igaz ez hátrány is, mert most sem tudom túlságosan komolyan venni az életemet.

Remélem egyébként nem írtam túl össze vissza. Csak mivel drogfüggő vagyok, most hétvégén is túladagoltam magam, és még teljesen nem jöttem rendbe. Szóval bocs ha néhol nem tiszta. Ha jobban leszek pár nap múlva lehet írok egy részletesebb választ..