Elképzelhető egy munkanélküli társadalom a technológiának hála?

Lehet, hogy technikailag megvalósítható lenne egy ilyen társadalom.

Előszőr biztosan mindenki örülne, hogy soha többé nem kell dolgozni a megélhetésért.

Elképzelem, hogy egy idő után rohadt unalmas lenne, és kitüntetés számba menne, ha valaki szabadságra mehetne egy üzembe dolgozni egy kicsit. Na nem sokat, csak úgy évente két hetet... Ha telik neki rá, mert ugye nem olcsó dolog egy gyárban dolgozni, ezt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Nem hiszem.

Rengeteg egyszerűen gépesíthető munkát ma is emberi erővel végeztetnek, mert:

-rövid távon sokkal olcsóbb

-hosszú távra meg nem akarnak vagy nem tudnak tervezni

-nem igényel jelentős befektetést

Elvben elképzelhető, sok sci-fi született ilyen témában. Vannak optimista verziók, mások dekadenciába süllyedést, valamilyen pszichés és társadalmi problémákat jósolnak.

A másik probléma, hogy hiába nem kell dolgozni, a nyersanyagok akkor is végesek. Ezeket el kell osztani, és ha nem a munka (ill. bér vagy általában pénz) alapján, akkor valami más módon. A javak szűkössége miatt muszáj lennie valami értékmérőnek, akár csak kiosztott kvótának, márpedig az egyenlő elosztás globális szinten feszültségeket szül. És ahogy már írták előttem, hogy kié a gép, ki fejleszti ki, ki állítja elő az elsőket, és kié a megtermelt érték.

Ha a gondolkodásunk változna, találnánk célt és elfoglaltságot (pl. olyan munkát, amit szívesen csinálunk), és leszoknánk a javak halmozásának és birtoklásának igényéről, akkor elvileg működhetne, megfelelő MI technológiával (amitől fényévekre vagyunk). Egy ilyen utópisztikus világhoz nagyon mélyen meg kellene változnia a gondolkodásunknak. X-ezer év alatt ennek épp csak a jelei látszódnak, mély változás nem sok volt, és szerintem túl sok esély sincs rá.

Az eddigi gépesítési technikatörténet azt mutatja, hogy minden gépesítés a régi szakmák megszűnése mellett hatványozott mennyiségű új szakmát hoz létre.

Ez valószínűleg hasonlóan folytatódik a jövőben is.

És a létrejövő új munkaköröknek biztos, hogy nem mindegyike lesz kiváltható gépi munkával.

Szóval az emberi munkaszükséglet, talán nem fizikai, de szellemi biztos, hogy mindig kelleni fog.

A szükséges mennyisége fog csökkenni, de teljesen sosem szűnik meg.

Amíg egyáltalán csak emberi döntésre szükség lesz bármiben, addig nem lehet az emberi munkát kinullázni.

"Elvben elképzelhető" -mondja valaki. Csak éppen utána kiderül, erre az elvi esetre semmi esély. Az egyik nyomatékos ok, hogy az emberiség az evolúció (akinek nem tetszik,a fejlődése) során erre semmi jelet nem mutatott. Mitől mutatna ezután? A másik, felszínes ok, hogy nincs mérce az elosztásra. Eközben nem derül ki, abban az állapotban, mikor nincs szükség emberi munkára, ugyan miért lesz a javaknak szűkössége. És mitől lenne azaz emberiség, amely sikeresen kiküszöbölte önnön munkájának szükségességét, annyira bávatag, hogy nem találna értékmérőt az elosztáshoz.

Aztán másutt felvetődik, hogy talán a fizikai munka megszüntethető, a szellemi nem. Vélekedés. Más mentalitással más vélekedés. De ki fogja bizonyítani, hogy az egyik konbergálHAT nullához, másik nem.

Azonban a fő probléma itt az, hogy szó sem esik arról, az ember eközben hogyan változik. Pedig ma is látszik. Egyre nagyobb a munkanélküliség, mert egyre több feladatot gépesítenek, ezáltal az egyszerűbb munkák aránya csökken, miközben a csak erre alkalmas emberek száma nem csökken. Ezt kéne vizsgálni. Akkor az is kiderülne, hogy a hibás viselkedés miatt van ez, vagy objektív körülmény.

Egyre nagyobb a polarizáció, miközben emberek tömegei rettegnek a globalizációtól. Ennek oka is az előzővel szorosan összefügg, hibás a viselkedés. Viszont annak objektív oka van, maga az ember az ő tulajdonságaival.

Ha belegondolunk abba, a polarizáció bármeddig nőhet-e, illetve mivel jár, sok sci-fi foglakozik ezzel. Közülük egyik legrégibb és (szerintem) legjobb a Szép új világ. Nem a munka tűnik el! Az emberek egy rendkívül szűk csoportja csinál a többiből robotot. Csak hogy ez sem az idők végezetéig áll fenn, mert ilyen az emberi természet. Előbb utóbb kitermelődik a lázadás. Persze hogy elfojtják eleinte, de az ember maga a tanulás. Egyszer csak a "robot" lesz az okosabb, pusztán azért, mert neki a nagyobb a motivációja erre. És akkor vége a szép újvilágnak.

Ez az alapvető oka a munka nélküli világ lehetetlenségének, nem pedig valamiféle mechanikus lehetetlenség. Az ember maga, az emberi természet nem tűri ezt el. Bizonyára sok ember mai álma. Nem tudja, mi az álma, csak hiszi, hogy tudja. Állítom, ha egy mai embert kiválasztanánk, minden épeszű kívánsága teljesülhet, ennek ára, hogy soha semmit nem dolgozhat. Nem sok idő, mikor könyörög, hogy csináljuk vissza. És ha nem, beleőrül, öngyilkos lesz. Bárki! Csak pontosan be kell tartani a feltételeket!

Felejtsük el, ez hülyaség! Nem lesz munkanélküli társadalom soha.