Az első világháborúban miért preferálták jobban a 2fedelű repülőgépeket?

Az akkori szerkezeti anyagok (főleg fa) és ezek építési módszerei nem tették lehetővé a megfelelő méretű, felhajtóerejű és mégis elég erős, elég könnyű, szilárd szárny létrehozását egyetlen darabként.

A dupla szerkezet kisebb szárnyhosszokat igényelt és a kettő közti merevítések plusz szilárdságot adtak.

A szimpla merevszárnyak térnyerését igazán az alumínium, mint szerkezeti anyag hozta el.

Még a második vh. alatt is voltak faszerkezetes, mégis szimpla sárkányszerkezetek, de ezeken a rétegelési és ragasztási technikája már jóval fejlettebb volt, mint 20-30 évvel korábban.

A szimpla szárnyra meg igencsak szükség volt a sebesség- és hatótáv-növelés érdekében.

A duplaszárny lehetővé tette a nagyon alacsony repülési sebességeket, ami néha előny, de a nagy sebességeket meg nem, a légellenállása túl nagy, így túl nagy motorteljesítmény-igény és fogyasztás járt vele.

Voltak már kísérleti egyfedelű, fémborításos gépek az első világháborúban is, de akkor még nem volt igazán kiforrott a technológia.

[link]

A dupla szárnynak a leírt hátrányai vannak, de előnye, hogy a kétfedelű gép fordulékony. Ezt az előnyt a háromfedelű Fokker Dr.I a végletekig ki is használta. (Richthofen báró)

[link]